Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

\ gg 137. országos ülés november 2S-än, pénteken. 18S8. földön regale — pedig itt regale-megváltásról van PZÓ — sohasem volt és hogy igazság szerint, ha nem akart volna az ország minden részének egyenlő mércékkel mérni, behozhatta volna ott a jövedéket minden kártalanítás nélkül. (Élénk heleyslés.) Ezt akarta a képviselő ur megköszönni, (Tetszés.) A mi különben a dolog érdemét illeti, arra kár szót vesztegetni. (Elénk helyeslés.) A képviselő nr nem először tette; fogja tenni máskor is : olvasni fogjuk a szép czikkeket Magyarország ellen a német lapokban ; nem fogjuk kérdezni, ki irta, (ügy van!) de becsülni fogjuk a szerint, a mint érdemli, (Élénk helyeslés.) De egyet meg kell, hogy mondjak és ez az, hogy Búsbach t. képviselő ur nem beszélt kényszerítésről magyarosítás szempontjából, hanem felhozta azt a főváros soc'alis működésének érdeméül, (Igaz! ügy van!) Már pedig az, hogy azon országban, ahol minden nemzetiségnek joga van fejlődéséről gondoskodni, épen a magyarnak ne legyen szabad (Élénk helyeslés) sociáíis téren saját nemzetiségi igényeit is fejleszteni (Élénk helyeslés) és ne lehessen érdemül venni, ha ez, valahol sociáíis téren megtörténik, (Helyeslés) már, engedelmet kérek, ez nemcsak az igazsággal, ez a józan észszeí is ellenkezik. (Általános élénk helyeslés.) Én, t. ház — és ezzel felszólalásom e részét be is végzem — csak sajnálhatom, hogy egy hazánkban élő, mindenesetre sok jeles tulajdonnal biró népfaj, minők az erdélyi szászok, ily szerencsétlen vezérférfiak ilyen felszólalásai által (Helyeslés) gyűlöltté teszi magát és úgy állíttatik oda, mintha a magyar államnak ellensége volna; (Igaz! ügy van!) pedig meg vagyok róla győződve, hogyha ezen vezérek nem vernék ok nélkül félre a harangot, azon munkát szerető nép nem fogna soha egyebet tenni, mint hiven teljesíteni kötelességét (Élénk helyeslés) azon haza iránt, melyben nemzetiségi szempontból sem volt még soha semmi néven nevezendő üldözésnek kitéve. (Altalános, élénk helyeslés.) Én is azt hiszem tehát, hogy majd elmúlnak ezek az idők, (Halljuk! Halljuk!) az álpróféták szavára nem hallgatnak örökké (Igaz! ügy van!) és akkor ezen, a képviselő ur által itt elmondottak fölött úgy napirendre tér nemcsak a képviselőház, de egyáltalán az élet, hogy még e vezérek nevét ig el fogják felejteni. (Általános, élénk helyeslés.) De, t. képviselőház;, ha már szót emeltem, a nélkül, hogy most a vita folyamán mondottak mindenikére reflectálni akarnék, egy kérdést, mely ismételten ma is felhozatott — az előttem szólott képviselő ur ígéretre is emlékeztetett — mégis kénytelen vagyok érinteni. Ez a bérlők kérdése. (Halljuk!) Mindenek előtt tisztába kell jöüni azzal, hogy a bérlőknek azon általános károsodása a felemelt szeszadó miatt, melyet némelyek hangoztattak, nem áll; de viszont tagadhatatlan, egyes vidékeken, egyeseknél kétségtelenül bekövetkezhetik. .Nem szabad tehát szerintem, egész általánosságban beszélni a bérlők károsodásáról, hanem igenis lehet beszélni arról, hogy csakugyan vannak helyek, vidékek, a hol ez bekövetkezik. De, hogy én nem felejtettem el igéretemet, annak jele a törvényjavaslat, melyet benyújtottam, melyben épen a bérlők károsodásának megakadályozására gyógymódokról gondoskodtam, A t. bizottság nem fogadta el azokat; én részemről, ha a képviselőház a bérlők iránti gondoskodásból vissza akarja állítani, ellene kifogást nem teszek. Az mindenesetre áll, hogy a bérlők által benyújtott kérvény egyik petit urna épen abban áll, a mi az eredeti törvényjavaslatban benn volt; (Igaz! ügy van!) de azontúl, túlságos hangoztatásával az érdekeknek oda bátorítani őket, hogy túl is azon, a mi valóban igazságos és szükséges, az államtól, az államkincstártól még itt is áldozatot követeljenek, azt a magam részéről helyesnek nem tarthatom. (Helyeslés johbfelöl) Különben is nem keli elfelejteni, hogy a regale javaslat maga a regale bérlők 1889-íki jövedelmét nem tangálja; ha tehát valami befolyással bir, akkor a szeszadótörvény az, de nem kell elfelejteni — ez is az általánosítás ellen szól — hogy az országnak igen nagy vidékei vannak, a hol aregale-jövedelemben a szesz aránylag csekély factort képvisel. Azt mondani tehát, hogy ott is és mindenütt azért, mert a szeszadó nagyobb lesz, a bérlőknek kártalanítás adassék, nem lehet; sőt azt állítom, hogy formaszeríí kártalanításról sehol sem lehet szó, mert akkor az állam soha egy adó-törvényt sem hozhatna, nem levén oly adótörvény, mely az állam polgárai egyik vagy másik részének egyéni, anyagi érdekeit ne érintené. (Helyeslés, ügy van! ügy van! a jobboldalon.) De igenis lehet ott, a hol nagy mérvben mutatkozik a baj, szó arról, hogy bizonyos méltányos eljárás inauguráltassék. (Helyeslés.) Hogy mi legyen az, azt részint megmondtam a javaslatban, részint — ha itt-ott nagy mértékben merülne fel — lehet még róla gondolkozni; de igy általánosságban kimondani, engedelmet kérek, helyesnek nem tartanám. (Helyeslés.) T. képviselőház! Egyre még kénytelen vagyok most reflectálni s ez az, hogy ne méltóztassanak azon szempontból különbséget tenni és ne különösen azok, kik a 48-iki törvényhozásra hivatkoznak, hogy a magánosok regale-joga egy előjog volt, a városok regale-joga privilégiumon alapszik. Mert bocsássanak meg, ez a, felfogás a 48-iki törvényhozás felfogásával homlokegyenest ellenkezik. (Helyeslés jőbbfélöl.) Az a törvényhozás, I mely örökké egyik fénypontja lesz Magyarország