Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

187. országos ülés november 28-án, pénteken. 1888. J 97 gyobb szabadságot élvezne, mint Magyarországon (Élénk helyeslés jobbfelöl) s mint a minőt a magyar hazában annak minden nyelvű fiai élveznek. (Általános élénk helyeslés) És ha ez igy van, a mit kétségbe vonni nem lehet, (Igás! Ugy van! jobb- és balfelöl) ugy méltó és igazságos-e az, hogy a nemzet képviselőtestületében ilyen szemrehányásokkal illettessenek a magyar nemzetnek magyar ajkú fiai? (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Steinacker Ödön: T. ház! (Na-,yzaj. Mozgás. Felkiáltások: Eláll! Halljuk! Ugy sem nekünk beszél!) Tudtommal vagy legalább szándékosan semmi olyat, a mi a tényleges viszonyoknak éj en egy képviselőtársam által Mustrált eesetelésén kívül esnék, nem mondtam. (Nagy zaj.) Megvallom, némileg csodálkoznom kell ezen a nagy felinduláson,mert én,hogy ezen ügyről szólok, azt egyenesen pártállásomnál fogva és küldőim nevében teszem. Szadovszky József: Beszéljen a képviselő nr arról, a mit Poroszországban csinálnak! Steinacker Ödön : Semmi közöm Poroszországhoz, én csak magyar szempontból (Egy hang: Gyönyörű!) és csak mint magyar állampolgár beszélek. (Nagy zaj és mozgás.) Szadovszky József: A poroszoknál csak deuuntiál! (Ugy van! a szélső baloldalon.) Steinacker Ödön: Ilyeneket nem rónak meg, t. ház! (Felkiáltások a szélső ba'oldalon: Nem is lehet!) Ugy látom, t. képviselőház, hogy nemcsak a királyoknak, hanem gyakran a nemzeteknek is az a szerencsétlenségök, hogy az igazságot meghallani nem szeretik . . . (Félkiáltások: Ohó!) Rövidre kell szabnom, t. ház, a mit mondani akartam. Hivatkozott Búsbach t. képviselő nr arra, hogy mi mindenféle izgatások történtek, vagy történnek most is az országban és dicsérőleg kiemelte azt a kemény kezet, a mely ezekét megfékezte. (Helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Hát, t. ház, köszönje meg neki ezt, a kihez a bók intézve volt. Hogy, t. ház, a közszabadság, a melyről hasonlóképen szólott Búsbach képviselő ur, ezen erős központi kormány részéről a választásoknál mily előzékenységgel találkozik mindig, e tekintetben talán elég lesz rámutatnom Irányi Dániel t. képviselőtársunk indítványára, melyéét nem sokára tárgyalni fogunk. T. ház! Bármennyire iparkodjék az ember válogatni szavait és a legenyhébb módon fejezni ki magát, oly nagymérvű érzékenykedéssel találkozik, hogy ez igen nagy feladat (Zaj. Fölkiáltások: A regáléról beszéljen!) s ezért, t. ház, mindjárt be is végzem beszédemet. Búsbach képviselő ur nem félti a közszabadságot a központi kormánytól, mert azt mondja: bizik abban, hogy a magyar faj nem fogja magát a választásoknál terrorisáltatni (Zaj. Közbekiáltások: A regáléról beszéljen!) Arról beszélek, a miről Búsbach t. képviselő ur beszélt, a nélkül, hogy valaki abban gáncsot talált volna. (Halljuk!) Hogy mily tág at. képviselő ur liberalismusa, mutatja az, hogy nem félti a terrorismustól a magyar f;ijt; hanem aztán, hu románok vagy a tótok terrorisáltatnak, az valószínűleg nem fogja megzavarni a képviselő ur lelki nyugalmát. Azonban, t. ház, nem fejtegetem tovább Magyarországnak ezen egyik létkérdését. Én megvagyok győződve, t. ház, hogy ezen kérdés előbbutóbb szerencsésen meg fog oldatni; meg vagyok győződve, hogy a jogegyenlőségnek és kölcsönös jogtiszteletnek aerája egykor jönni fog, mert jönnie kell és ebben jó hazafinak kételkedni nem szabad. De addig is, míg ez bekövetkezik, az országnak azon polgárai, kik, a mit itten nem ismernek ugyan el, de kik mégis a haza mostoha gyermekeinek tekintik magukat, hazafiái kötelességeiket — ép ugy mint eddig — ezután is teljesíteni fogják. Elnök: Kémem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék már most a napirenden levő tárgyra visszatérni! (Élénk helyeslés.) Steinacker Ödön: T. ház! Felszólalásom elején jelentettem, hogy csak Búsbach t. képviselő ur beszéde indított szólásra. Óhajtottam volna, hogy a vita folyamában más oldalról történt volna felszólalás, a mely nem egy táj, hanem az egész állam szempontjából correcturát gyakorolt volna Búsbach nyilatkozatán. Remélem, hogy tán még ez be fog következni. És most csak azon reménynek adok kifejezést, hogy a szép szavaknak bölcs, igazságos, államférfiúi tettek feleljenek meg. A törvényjavaslatokat el nem fogadom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk!Hulljuk!) Mindenekelőtt bizonyos tekintetben legalább (Halljuk! Halljuk!) védelmem alá kell vennem az előttem szólott t. képviselő urat. Én m ndig elismeréssel vagyok az iránt, ha valaki egy czélra ^öntudatosan és alkalmas eszközökkel törekszik. 0törekedett arra a czélra, hogy kifelé, ott, a hol nem ismerik a mi viszonyainkat, gyűlöletet terjeszszen (Igaz!) a magyar faj és Magyarország iránt; (Igaz ! Ugy van! baljelöl); ő erre a szerinte legalkalmasabb eszközökkel törekszik. (Tetszés jobbfelöl.) De védelmem alá veszem más szempontból is. Nem áll — bocsásson meg a t. elnök ur — hogy ne regáléról szólt volna, ő a regaléről szólt, mert meg akarta köszönni ugy a magyar kormány, mint a magyar képviselőháznak azon jóságát — bár feltétlen jogát az ország egész területén kivetni az italmérési jövedéket kétségbe tán még ő sem vonhatná —• mondom meg akarta köszönni azon jóságát, hogy nem vettük figyelembe, hogy a szász-