Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

187, orsiágos Més aovemln törvényjavaslat nem az 1848-iki törvények szelle- | méhen van alkotva, mert az 1848-iki törvényhozás nem beszélt arról, hogy mily kártérítést fog adni azon földért, melyet szabaddá tett a becsületes jóravaló nemes nép, lianem azt mondta, hogy szabaddá teszszük a földet, az embert bevezetjük az emberiség társadalmába. Hogy mikép kártalanittatnak az illetők, erre nézve az mondatott, hogy ők a nemzeti becsület védpaizsa alá helyeztetnek. Hát nem lehetett volna most is azt mondani, hogy átadjuk a községeknek a regale-jogot, a földesurak kárpótlását pedig a nemzeti becsület védpaizsa alá helyezük. De a család, a község, a város, a vármegye semmi, minden az államhatalom és minden Bécs érdekében történik. Nem fogadhatom el t.ház, e törvényjavaslatot végül azért sem, mert a szőlősgazdáknak nyújtott kedvezmények egy tollvonással eltörültetnek. Kérdem a t. pénzügyminister és az államtitkár urakat: ki adta meg azon jogot önöknek, hogy egyeseknek a múltban szerzett jogát eltörüljék? Hát ez az a hazafiság, ez az a szabadelvűség, az a közszellem, mely most felettünk uralkodik, hogy mindent az állam érdekében tegyünk és ahhoz is nyúljunk, a mihez nem volna szabad? Én nem gondoltam, t. ház, hogy megérjem azt az időt, midőn a magyar nemzet törvényhozása egy ily törvényjavaslattal fog foglalkozni. Az ezen törjavaslatban lefektetett elvek oly természetűek, hogy ha én azon a helyen vagyok, ahol a mélyen t. igazságiigyminister ur ül, (Élénk derültség) már a ministertanácsban tiltakoztam volna, azt mondvolna; Uraim, ministertársaim, (Élénk derültség) ne bántsátok a községeket, gondoljatok ki egy másik közvetítőt, a mi a nemzet megnyugvásával fog találkozni, de ne nyúljatok azon darázsfészekbe, melynek darazsai azoknak a factorokuak fogja megcsipdesni kezeit, kik e darázsfészket lelkiismeretlenül megtámadni merték. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. Dárdai Sándor jegyző : Neppel Ferencz! Neppel Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem követem némely előttem szólott t. képviselőtársam azon példáját, hogy hosszabb polémiákba bocsátkozzam, annyit azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy én a törvényjavaslatokban sem „az alkotmányos szabadság elleni merényletet'' sem a szegény népnek a vagyonosok — sőt a mint itt pár nap előtt mondatott — a volt kiváltságos osztály ellenébeni megterheltetését nem látom. Hanem igenis látom a javaslatokban azt, a mi azokban tényleg benfoglaltatik, azaz: megvalósítását egy régi óhajtásnak, új források megnyitását az állam jövedelmeinek emelése czéljából és egy korszerű radicalis reformot. Alkotmányunk visszaállítása óta nem volt kormány s azt hiszem, alig volt oly képviselő KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTET. jr 38-á.n, pénteken. 1888. j 93 — pártkülönbség nélkül — a ki a regale megváltásának szükségét ne hangoztatta volna, 1-ör azért, hogy a feudális kornak ezen maradványa, a modern állami jogrend és a fejlődő viszonyok keretébe be nem illeszthető állapot megszüntettessék; 2-or azért, hogy a birtokos-osztály vagyona egy részének elértéktelenedése — utóbb megsemmisülésétől megóvassék. Ezen 20 év óta fenálló érvekhez ujabban még két más fontos indok járult, melyek a már magában is eléggé okadatolt megváltás szükségét elodázhatlan égető kérdéssé érlelték, ugyanis : 1-ör a szeszadó behozatala, minek folytán az italmérési regale jövedelme sok helyen jelentékenyen megcsonkíttatott. Noha az államnak jogában állott azt tenni, nem lett volna sem illő, sem méltányos, hogy a regale tulajdonosok megkárosításával történjék. 2-or az állam pénzügyi helyzete által igényelt ujabb jövedelmi forrás, illetve a szeszes italok fogyasztásának nagyobb mérvű megadóztatása, hogy lehetővé tétessék, szükségessé vált az azt gátló akadályokat elhárítani. Ha az italmérési regale ezen újabban felmerüli körülmények beállta előtt, évekkel előbb szüntettetik meg, akkor minden valószínűség szerint azon legegyszerűbb mód fogadtatott volna el, hogy az a községek tulajdonába menjen át. Ezen módnak is meg lettek volna a maga előnyei; azonban ma már ez egy meghaladott állásponttá vált, részint mert a szeszadó-törvény életbe lépte következtében alászállott regálé-jövedelem nem lett volnaképes az azelőtti nagyobb jövedelemnek megfelelő váltságtőke kamatait és törlesztési hányadát fedezni, részint pedig azért, mert az állam jövedelmeinek fokozása czéljából meg kellett adui a módokat arra, hogy a fogyasztási adóknak jobb kihasználása lehetővé váljék. Ezen újabbi indokok folytán tehát a községek általi megváltás eszméjét el kellett ejteni és más kártalanítási módokról kellett gondoskodni, azon két főelv szem előtt tartása mellett, hogy jogos tulajdona, után élvezett jövedelmének egyenértékű tőkéjét mindenki megkapja és hogy ez az állam nagyobb megterheltetése nélkül történjék. Nézetem szerint főleg e két szempont jő tekintetbe a kártalanítási törvényjavaslat megbirálásánál. Az italmérési jövedékről'szóló törvényjavaslat a megváltás által teremtett új helyzetet szabályozza és azon feladatot oldja meg, mely újabban a megváltásnak legimminenscbb indokát képezte: hogy az állam jövedelmeinek e czímeni emelése — ha nem is rögtön — de legalább a. közel jövőben lehetővé váljék. Ezen czél a városok belevonása nélkül nem lett volna elérhető. 25