Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

Jf)0 13

"« országos ülés november 28-án, pénteken. 1888. jogot, hogy abból hasznot vonhassanak s hogy közköltségeiket fedezhessék és értem azon városokat, a melyek időközben a regalejogos földesúrtól megváltották a regale-jogot. Sem a túloldal, sem a kormány, t. képviselőház, azt teljesen nem fogja constatálhatni soha, hogy akár a városoktól, akár azon községektől, a melyektől készpénzen váltja meg most a regalejogot, joggal veszi ezt el tőlük, mert ez a néptől elvont jog előbb-utóbb meg fogja magát bőszülni. Mert, hogy például többek közt előhozzam Gyula városát, Gyulán a gróf Wenckheim-család idejében a regalejog hozott 14,000 frtot évenként; ettől a város megváltotta e jogot két évvel ezelőtt 260,000 frton B ezután a városnak féléves jogaival együtt kiadták 24,500 írtért bérbe évenkint; ekkor felvette a város a 300,000 frtos kölcsönt s ezzel együtt elegendő jövedelmük volt arra, hogy évenkint nemcsak az annuitást fizethették, hanem a községi pénztárba befolyt 5,500 frt. Ezek után fizetett 2,500 frt adót az összes jövedelem után, a törvény szerint, természetes, hogy ez a két évi adó elvész és ha a kártalanítás keresztülvitetik, a városnak a kártalanítási rendszer alapján óriági nagy kára lesz. Nem csekély dolog, t. képviselőház és igen meg fontolandó, hogy vájjon a városokat a maguk missiójának teljesítésében visszadobjuk-e, vagy pedig fejleszszük, fokozzuk haladásukat. Nem kisszerű dolog, igen t. képviselőház, hogy ezekkel a városokkal a közel jövőben mi fog történni ? Mert, ha a városokban a haladás világa kialszik, méltóztassék elhinni, igen t. többség, az bizony az állameszmére is káros hatással lesz. Mert az állam valódi érdeke csak akkor igazi érdek, hogyha az a városoknak, községeknek és egyeseknek érdekeibe nem ütközik. Most már, t. ház, a viszonyok igy állván, Gyula város közönsége felfolyamodott ide a mélyen t. képviselőházhoz, majd képviseltette magát az ország rendezett tanácsú és királyi városainak küldötteiből álló országos értekezleten és mindent elkövetett, hogy szerzett jogai tőle el ne vonassanak. Sajnos, de ugy látszik, a kérvényekkel a mélyen t. képviselőház egyáltalán nem törődik. Attól kell tartanom, hogy ma-holnap az ország nagy adót fizető polgárainak elmegy a kedvök is, hogy a mélyen t. házhoz folyamodást intézzenek. Pedig méltóztassék elhinni, nem kis horderejű dolog az, midőn száz és néhány város képviselete összeül, tanácskozik, kérvényez a t. képviselőházhoz. Meg kell ezt gondolni és éretten kell a dolgokkal leszámolni, mert hisz nem azért jöttek ide azon t. urak, hogy Budapesten megjelenjenek s egy banketten szónokoljanak, hanem az volt a czéljok, hogy saját sebeiket beheggeszszék. Engedjen meg a t. ház, én rám véghetetlenül leverő hatást gyakorolt az italmérési kérdéssel j szemben az ország rendezett tanácsú és szabad kir. városainak kérvénye] és meglehet, hogy sok tekintetben ez a kérvény hatott rám ugy, hogy a törvényjavaslat ellen nyilatkozzam. Én nagyon helyén valónak tartom, hogy a t. házat ezen kérvény szövege felolvasásának meghallgatására felkérjem, mert meg vagyok győződve, hogy ha ezt a kérvényt tételenkint behatóan, higgadtan gondolkozva elolvasta volna mélyen t. előttem szólott Demkó Pál képviselőtársam, nem ugy indokolta volnabeszédét, ahogy indokolta, hanem aztmondotta volna, hogy igenis ő az állam érdekében elmegy a legvégső határokig, de azért a városoknak és községeknek is megengedi a megélhetést. (Olvassa Gyula város kérvényét.) „Mélyen t képviselőház! A hazának minden hű fia szent kötelességének ismeri meghozni az áldozatokat, ha 'azt a haza nagyhatalmi állása, felvirágzása s népeinek jóléte követeli. Az igaz honfiúi sziv nemes érzetében nem tudja megszabni, hol az áldozatkészség véghatára, még akkor sem, ha az áldozatok nehéz súlyát érzi, nem jajdul fel, ajka panaszra nem uyilik, mert „a haza minden előtt!" Európa közepébe ékelt nemzetünk százados jogai a korral való haladás kívánalmainak parancsszavára önként szüntettek meg, mert — ezt a korral való haladás ugy kívánta. Az ősi egyéni szabadalmak és kiváltságok : a testvériség és egyenlőség szent oltára elé tétettek le: volt-e híven dobogó sziv, mely fájdalmat érzett volna? — Nem — mert ezt a korral való haladás követelte. Ezredéves nemzeti történelmünk arról tesz bizonyságot, hogy ott, hol a haza fiait tettre, áldozatra hívta fel: egyetlen igaz fia sem mérlegelte az áldozatok nagyságát. A modern haladás követelményei előtt ugy az egyeseknek, mint városoknak s községeknek, de magának az államnak is hódolni kell. Kérjük továbbá: 1-ször. Adassék az állam által a megváltásnál a kisajátítandó italmérési jog vagyoni értékének teljes megtérítése, megengedtetvén a szab. kir. és rendezett tanácsú városoknak, hogy akár zárszámadás, akár más teljes bizonyítékot nyújtó módon, a regale-jog valóságos értékét kimutathassák, mert ha a törvényjavaslat fogadtatnék el és az 1882—1886-ik évi adó-átlag vétetnék megváltási alapul, tekintettel a városi regale évrőlévre fokozatosan emelkedő jövedelmére, a megállapításnál a városokra feltűnően nagy kár háramolnék. Még nagyobb károsodás érné azon szab. kir. és rendezett tanácsú városokat, hol a regalejog a helyi körülményeknél fogva nem bérbeadás, hanem az által hasznosittatott, hogy a bor, sör vagy szesz mint helyi terményű italoknak mérése az arra jo-