Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-137
187. országos ülés november 23-.án , pénteken. 1886. 191 gosított lakosságnak fizetés-kötelezettség nélkül engedtetett meg. Ezen városok az elősorolt körülményeknél fogva nincsenek azon helyzetben, hogy a regalejog jövedelmét adó, vagy zárszámadás alapján kimutathassák és feltüntethessék, meg kell nekik engedni tehát, hogy regalejoguk értékét más, rendelkezésükre álló adatokkal is bizonyíthassák. Jogaiknak teljes értékéig kell kártalanítani az ily városokat is, mert annak lakosságától a törvényjavaslatnak törvénynyé emelése esetén egy századokon át élvezett és fejedelmi adományon alapuló szabadalmi és megélhetésük lényeges részét képező jog vétetik el és most az állam is ezen jognak tulajdonába vétele által egy eddig általa nem élvezett nevezetes jövedelem birtokába lép. Miután pedig még az egyeseknek is a kárt megtéríteni kell, annál is inkább a legerősebb erkölcsi alapon nyugvó, egyesek jogát, az állam saját előnyére kártalanítás nélkül jogosan el nem vehet — és egy eddig nem élvezett jövedelemben valódi kártérítés nélkül igazságosan nem részesülhet. Nem szabad feltennünk azt, hogy a törvényhozó testillet mint az ország jogainak legfőbb őre egyes városok ilyetén jogainak figyelmen kivül hagyásával kárt okozzon, de mert maga a törvényjavaslat indokolásában is tartalmazza azt, hogy a ki kárt szenved, kártalanittassék, mindezen kérelmünknek azért adtunk leginkább kifejezést, mert a fent elősoroltak daczára a törvényjavaslat oly városok regale-jogainak kártalanításáról, hol a jövedelmi adó vagy zárszámadás utján ki nem mutatható, nem intézkedik" stb. stb. így megy ez végig. Az egésznek conclusiója az, hogy ne méltóztassék a rendezett tanácsú városoktól és községektől elvenni a jogot, mert ez nem egy emberé, hanem az egyetemes városé. A t. 2l-es bizottság jelentésében azt találom, hogy a községeknek három, vagy esetleg hat havi regale-jogért egy krajczár kárpótlást sem akar adni az állam, hanem csak ugy ad hoc elveszi minden kártérítés nélkül. Minek nevezzem ezt? Ennek neve olyan, a miért, ha én teszem, rettenetes bíróság elé állítanak. Az 1832-iki és 1836-iki törvényhozás határozottan ott, a hol nincsenek szőlők, Szent-Mihálytól karácsonyig, a hol pedig szőlők vannak, Szent-Mihálytól Szent-Györgyig a községre ruházza a bormérési jogot. És tudok esetet, mélyen t, ház, a hol a szegény község az állam érdekében szolgáló községi jegyzőt és birót ezen regale-jog jövedelméből fizette. Ha már most ezeket a községeket igy egyszerűen megfosztjuk ennek a jövedelemnek élvezetétől, kiteszszük egy újabb megadóztatási tehernek. Azután ám mondja el Demkó t. képviselőtársam ugy, hogy „az állam érdeke mindenekelőtt", mikor a szegény emberek már koldusbotra jutnak és a szegény ember már ma is ott van, hogy hetenként egyszer ehetik csak meleget. Mert az adóvégrehajtó már bajonettes zsandárokkal jár el, hogy elvigye a fejük alól a vánkost. Ez tény, ez igy történik Budapesttől két órányira. Én ismerek, t. ház, olyan községeket is, a hol a földesúri jog a közönséggel meg van osztva. Elvezetem a t. ház figyelmét Alsó-Némedi községbe : itt van közel, Pest vármegyében. Ott az a jog áll fenn, hogy a váczi püspökségnek, mint földesuraságnak joga van a községben és határában Szent-György napjától Szent-Mihályig bort méretni; Szent-Mihálytól Szent-Györgyig pedig kizárólag a község joga a bormérés. Ez a szegény község ebből a jogból évenként 1500 frtot szedett be. Ez volt megélhetésének egyik főforrása; ha már most ez elvétetik, hát ki fog nyerni ? Az állam. Veszt a földesúr és veszt a község, mert a püspök természetesen csak félévig adhatván ki haszonbérbe a regale-jogot, tehát féladót fizet, a községi adó tekintetbe nem jöhet; itt tehát nagy összegtől lesz megfosztva ugy a földbirtokos, mint a község, a mely két tulajdonos közt ez a regalejog meg volt osztva. Hát vájjon kérdem, a mélyen tisztelt államtitkár ur tetszésével fog-e találkozni, hogy a tulajdonos a maga jogától minden kártalanítás nélkül megfosztassák ? Azt hiszi, hogy ez által Magyarország államiságátemelni fogja? Pedig jól tudom, hogy az egész complicalt mü a mélyen tisztelt államtitkár ur müve. Bizony kár volt ezzel előállani. Az egészre legjobb lett volna azt mondani, mint a szőlődézsmaváltságnál történt, hogy a 10—22 év alatt a községek válthassák azt meg, de nem oda kellett volna hatni, hogy minden megélhetési feltételt a szegény községtől elvonjunk, de választáskor oda kiabáljuk tele torokkal, hogy mi vagyunk a megmentők, ránk hallgassatok, stb. Azt kell hinnem, t. ház, hogy ezen egész törvényjavaslatok cortesiára vannak alapítva, mert e korcsmárosok, kik ez után a pénzügyi igazgatóság kinevezésétől fognak függni, elmennek a világ véghatáráig, hogy a kormányhatalom jelöltje érdekében működjenek, mert a mint nem ugy fognak működni, tőlük a regale-jog megvonatik s másoknak adatik. Figyelemmel végig hallgattam a beszédeket, ha itt nem voltam, másnap a hírlapokból elolvastam azokat és megvallom, hogy engem Unger Alajos képviselő urnak érvelése legjobban kielégít s az általa beadott indítványhoz magam is hozzájárulok, mert ha az elfogadtatik, e törvényjavaslatokról most szó sem lehet és azt hiszem, hogy mélyen t. elnökünk, ha még egy ilyen törvényjavaslatfog a t. ház asztalára letétetni, gondoskodni fog arról, hogy necsak 21 ember határozzon annak élete és halála felett, hanem mint a Deákpárti kezdetleges időben történt, az osztályokban tárgyaltassék az, mert azért alapíttattak az osztályok,
