Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-136
136. trsíágos ftlés november 22 és, csütörtökön. 1888. 183 fogjuk találni a módot, melyet én ideális és elérendő czélnak tartok, hogy Magyarországon a községek és állam érdekei egyesüljenek az arra való törekvésben, hogy elkerültessék s inegaka dályoztassék ez adóra nézve legalább az a jelenség, a melyet én igen sajnos jelenségnek tartok, az adóeltitkolás, a köteles és törvényes terhek alól való kibúvás miasmája. (Élénk helyeslés.) Azért helyeslem a törvényjavaslatnak a participatióra vonatkozó eszméjét nemesak a törvényhatósági joggal biró városokra, nem csak fokozott partieipatiót tartok szükségesnek s fogok a részleteknél indítványozni a zárt városokra nézve, hanem kívánom, hogy a participatió a rendezett tanácsú városokra és községekre is kiterjesztessék, sőt tovább megyek e tekintetben s még akkor is, ha a regalejog megváltásáról egyáltalában nem lett volna szó, hanem az állam egyszerűen csak az italmérési jövedéket hozná be, minden tekintet nélkül a múltra, akkor is egészséges és felkarolandó eszmének tartanám, hogy a községek és állam participáljanak egymással e jövedelem fokozásában, bizonyos megállapítandó helyes arányban és ezzel azonosítsák egymás érdekeit ezen adó kihasználásában, a fogyasztás mérsékelt, de egyenletes és igazságos megterhelése által. (Élénk helyeslés jobbfelöl) " •Azokban, a miket elmondtam, t. képviselőház, részben kiterjeszkedtem a fővárosra is, mert mindezek a fővárosra, mint városra szintén illenek; igazán mondom, e tekintetben tovább menni nem szándékozom. En azt hiszem, hogy a törvényhozói kötelesség helyes felfogása, az, hogy ne tegyen senki választói érdekei ellen, de ne beszéljen arról sem, hogy ő a mit tesz, választói érdekében teszi és ne keressen választói és a közérdek közt ellentétet. Magyarország államiságának és Magyarország fővárosának érdekei annyira összhangban vannak egymással, hogy e tekintetben oly ellentétet feltételezni, amit itten néhány képviselőtársam feltételezett, nem helyes sem Magyarország, sem a főváros érdekében; (Élénk helyeslés jobbfelől) és ha t. barátom báró Kaas Ivor azt hiszi, hogy a mit mondok, azok csak szavak: én bátor vagyok őt figyelmeztetni, hogy a főváros közgyűlése egy indítványban — a mely nem messze áll tőle — ép tegnap bizonyította be legjobban, hogy Magyarország államiságának és az állam hitelének megerősítése, indirecte, milyen hasznot hoz magának az országfő városának is. T, barátom 50—-70 ezer forintra számította azon terheket, melyeket a főváros az által hárittat magára, hogy a 7o levonás és az 1886 ig terjedő átlag számítása alapján valamivel kisebb járadékot kap, mint a minő az 1888-ra előirányzott jövedelem. T. ház! Tegnap a főváros adósságainak conversiója iránt tétetett egy javaslat, amely sohasem vált volna lehetővé, ha az ország saját fimtnciái nem rendeztettek volna (Derültség balfelől) s a melynek, ha keresztülvitetik, évi megtakarítási összege három, sőt négyszeresen meg fogja haladni azon összeget, melyet t. barátom báró Kaas Ivor, mint veszteséget kiszámított. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezen egy tényből látszik, hogy az ország érdekeinek előmozdítása, hogy ha az ország utolsó pontján is megérzik, ha megérzi minden polgár, minden törvényhatóság és minden testület, hogy Magyarország államának pénzügyei jók-e vagy sem, legközvetlenebbül megérzik annak hasznát bizonyára a fővárosban, mely már jelentőségénél fogva is arrogálhatja magának, hogy érdekei az állam érdekeivel ellentéteseknek ne tekintesse nek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És ha t. barátom azt mondja, hogy a fővárosnak saját terhei és saját jövedelmei fokozódhatnak ugyan, de nagy terhek hárulnak az egyes fogyasztókra, én azt is elismerem. Igenis, nagy terhek hárulnak ezekre a fogyasztókra. De ha t. barátom azután beszél megrontott existentiák ezreiről, azon existentiákról, a kik e törvényjavaslat következtében majd állásukat, jövedelmüket vesztik hátén j elhiszem, hogy némileg ennek is van alapja, elhiszem, hogy e tekintetben is lesznek a jelen törvényjavaslatnak sajnos következései; de reményem van, hogy e tekintetben is igazságos szabályzat és helyes rendszer az üthető sebeket lehetőleg csekélyekké, az eljárást igazságossá és a polgárokra nézve jogtisztelővé fogja tenni. És hogy azzá teszi, ez erős meggyőződésem s ez egyik fő feltétele annak, ; hogy a törvényjavaslatot megszavazom. (Helyeslés jobbfelöl.) De másfelől t. ház, ez az állam, mely t. barátom szerint annyi meg annyi existentiát megront, existentiákat is teremt. (Ugy van! ügy van! jobbfelöl.) Ez az állam a fővárosban eszközölt építkezések által .... (Derültség balfelöl. Halljuk! jobbról.) A t. képviselő urak nem nevettek akkor, ] midőn az existentiák megöléséről volt szó. Enged| jék meg, hogy én föltáumszszam őket. (Derültség és tetszés jobbf elöl. Halljuk! Halljuk!) Ez az állam, t. ház, existentiákat is teremt az | állami élet minden téren, (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl. Fölkiáltások balról: Az a baj!) de kivált a fővárosban eszközölt állami építkezések hosszú sora | által, melyek közül az egyik, az országház építése, , ha nem is ezreknek, de százaknak ad existentiát évtizedekre s habár épen ez ama bíínlajstromban, melyet örökké fel szoktak sorolni a t. túloldalról, a legjelentékenyebbek közé tartozik, az, ha egyszer be fog fejeztetni, ennek a fővárosnak ezen állam által igen síUyos helyzete daczára mégis megteremtett egyik büszkesége leend. (Igaz! Ugy van! ,jvbbfe'öl, zaj szélső baloldalon.)
