Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-136
Ig4 136- orszÁgos ülés november 22-éii, egütörtSkön. 1888. Polónyi Géza: Hát miért nem építették | Soroksárra? (Derültség a szélső baloldalon.) Visi Imre: (Zaj. Halljuk!) Azt kérdezi t. képviselőtársam, miért nem építették Soroksárra? Nem tudom. De az meglehet, hogy ha Soroksárra építették volna, akkor tán t. képviselőtársam rá szavazott volna; (Derültség jobbfelől.) mikor azonban Budapestre akarták építeni se kormány kezdeményezte s e párt megszavazta, azt tudom, hogy ő és pártja nem szavazott rá. (Tetszés jobbfelöl. Mozgás a szélsőbalon.) Ezek a szempontok t. ház, a melyekből én a törvényjavaslatot elfogadom. Kaas Ivor t. képviselőtársam, hogy rá való hivatkozással végezzem szerény felszólalásomat, azt állította tegnap, hogy miért ad ez az állam többet kedveseinek, mint a mennyit ád hitvesének? (Halljuk.') Én nem tudom, hogy kiket tart a t. képviselő ur az ország kedveseinek. (Halljuk!) Én azt tudom, hogy ez országnak kedvesei nincsenek, de hitvese sincsen, hanem vannak gyermekei. (Tetszés jobbfelől.) Ezek közül a legfontosabb és legjobban respectálandó Magyarország fővárosa, melyet azonban az állammal szemben feleségnek, hitvesnek, tehát vele egyenrangúnak, én, mint e város egyik képviselője, e város jelentőségének teljes ismerete daczára, nem mondanék soha. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De igenis első sorban respectálandó gyermeke ennek a hazának a főváros; s én, mint minden kormánytól, ugy ettől a kormánytól is megvárom azt, hogy annak érdekei respectáltassanak, előmozdittassanak. És mert ebben a javaslatban látom a lehetőséget általában a községi érdekeknek, a munieipalis érdekeknek, az állam financiális érdekeinek megvalósítására, azért hozzájárulok a törvényjavaslathoz és elfogadom azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Nagy István jegyző: KomlóssyFerencz! Komlóssy Ferencz: T. ház! Ha a vita jelen előhaladott stádiumában felszólalok, ösztönöz engemet erre azon szempont, hogy én legkevésbé sem vagyok érdekelve ezen javaslatnál, azonkivül miután semmiféle pártfegyelem sem köt, azon kellemes helyzetben vagyok, hogy tisztán meggyőződésemetkövetve, minden emberi tekintetektől eltekintve, fogok hozzászólhatni. (Nagy derültség.) Kijelentem mindenekelőtt t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) hogy magam is belátom, hogy ezen javaslat szőnyegre hozatala igenis korszerű volt és sok tekintetben practicus is; de kijelentem azt is, hogy én a t. pénzügyminister úrban egy szerencsétlen Midás királyt látok, a kinek tudniillik az volt afőkivánsága, hogy minden, a mihez nyúl, aranynyá változzék. Ez megtörténvén, miután étele s itala is aranynyá változott, a legszerencsétlenebb embernek jelzi őt a történelem. (Derültség.) A jelen javaslat, a melynek főczélja az, hogy az állam minél több jövedelemre vagyis pénzre tegyen szert, csakugyan ilyesféle, mert a szegény népnek betevő falatjára csak átok nehezedvén, hasonlít Midás király sorsához, a mely szegény népet csak sajnálni lehet, ha a törvényjavaslat ilyen utón és módon fog keresztülvitetni. T. képviselőház! A foindok, a melyen alapszik ezen javaslat, ismeretes előttünk. Igen sokan respectálják, mert respectálniok kell azt, hogy nincs pénz. Igaz, hogy nincs pénz. De miért nincs ? Miért gazdálkodtak rosszul, költekeztek pazarul ? Ha ezt nem teszik, ma lett volna pénz és nem kellett volna benyújtani ily javaslatot. (Helyeslés a szélső bal egyes padjain.) Tény, hogy e javaslat, mielőtt ily alakban ismertté lett volna, az egész országban nagy érdeklődést keltett. Mindenki örült rajta és csak a kormány, a pénzügyminister és államtitkár ur torzíthatták el e javaslatot olyanná, minőnek bemutatták. Örült e javaslatnak a földbirtokos, mint a regaletulajdonos, mert azt hitte, hogy általa megrongált vagyoni érdekeit fogja előmozdíthatni. És vájjon meg fog-e ez történni e javaslat által? Még nem beszéltem egy képviselőtársammal sem, a kormánypártiakat sem véve ki, a ki földbirtokos és a ki örült volna e javaslatnak. Örültek e javaslatnak a községek és városok, mert azt remélték, hogy általa új jövedelemforráshoz jutnak. De örülnek-e ma? A benyújtott sokkérvény nem győzi-e meg a í. házat, hogy egy város, egy község sem örül rajta? A közönség nagy örömmel fogadta a megváltás tervét; azt remélve, hogy meg fog szabadulni a bérlők visszaéléseitől, a drága és rossz bortól, a vitriolos pálinkától. De, hogy ma nincs oka örülni, bizonyításra nem szorul. A mi álláspontomat illeti, részemről azt óhajtanám, hogy se az egye?ek, se az állam ne birja a monopóliumot, hauem a község és a városok válthassák meg. Nem lehetek ugyanis barátja annak, hogy a t. kormány mindenféle módokat nyújt arra, hogyan lehessen valakit tulajdonjogán kivül helyezni; már pedig e törvényjavaslatok mintegy utasításul szolgálnak erre. Én azon kérvényeket, melyeket oly nagy számmal adtak be a képviselőházhoz, lelkiismeretesen átnéztem és constatálom, hogy azok egyrészről culturtörténelmi adatokat tartalmaznak a jövőre nézve, különösen pedig igen fontos adatokat annak, a ki a jelenlegi kormány működését akarja részrehajhitlanul bírálni. Csak egy községnek a kérvényéből óhajtok a t. háznak egy passust bemutatni, annak ilíustrálására, hogy e kormánynak nincsen érzéke a nép jólétének emelése iránt, (Helyeslés baloldalon) ez a csanádmegyei Sajtény községnek kérvénye, a mely községben soha sem fordulván meg, érdekelt fél nem lehetek.
