Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

180 186. országos ülés iiovemlt er 22-én, csütfirtökön 1888. kozásával járt pénzügyi politikáját a jogosultság bizonyos látszatával ruházza fel, holott az egyenes adók emelésének jogosultsága nincs, mert ez ugy az egyesek, mint az állam tönkrejuttatására vezet. A mi a tönkrejuttatást illeti egyesekre nézve, erre vonatkozólag nekem ez a törvényjavaslat egy megnyugtató bizonyítékot szolgáltai arra, hogy nem teljesen olyan a helyzet, a minőnek állították. Azt mondták ugyanis hogy ezen országnak vezető elemei, ezen országnak a múltban nagy előjogokat birt, az óta nagy áldozatokat vállalt és azokat mindig nemesen teljesítő tényezői a folytonos terhek hatása alatt a tönk széléhez közel jutottak, vagyonúkban megingottak és az 1848. előtti boldog időkhöz képest a hanyatlás szélén állanak. Ez közhely volt, a melylyel szemben, ha valaki az új idők haladásával a társadalmi tényezők emelkedéséről, a meglevő vagyonnak több értékéről szólt, ugy tüntették fel, mintha az illető egyáltalában a nemzet érdekei ellen szólna. S mit látunk, t. képviselőház, ezen törvényjavaslatban? A 48 ikí állapotok előtt az italmérési jog az általános földesúri jogokhoz képest nem volt több, csak egy szerény foszlány, a melyet az akkori előjogos nemzet csak azért nem tett le a haza oltárára a többi n ;gy előjogokkal együtt, mert sokkal jelentéktelenebbnek tartotta azt, hogysem azokkal egyenlő elbánásban részesítette volna. Az volt a felfogás, hogy ezeknek megváltására vagy megszüntetésére az események rendes fejlődésével majd megjön az idő. S mit hoztak azesemények az évtizedeken át folytatott „elszegényedési" politika hatása alatt? Azt, hogy megtalálhatjuk zárszámadásainkban a fuldtehermentesítési adósság 1854—1855-ben kibocsátott tőkeállományának alapösszegét, azon legfelsőbb parancsok folytán kibocsátott tőkeösszegét, a melyekről nem ugyan e házban, de az e házon kivül folytatott agitatióban többször hallható volt, hogy teljesebb kárpótlást nyújtanak, mint a mostani törvényjavaslat intézkedései, a mit egyébiránt én alaptalannak tartok. És e parancsok alapján az egész földtehermentesítési jogra nézve 297 millióban állapították meg az összeget, melyet az összes földesúri jogok — jobbágyságot és a többit együttvéve — képviselnek. És hogy állunk ezzel szemben ezen tönkrejuíott és fogalmában megcsonkított jognak mai megváltásával? Ugy, hogy az eredeti javaslat 210 millióra becsülte azon jogokat, melyeket az italmérési jog ugyanazon tényezőknek adott és azon módosítások következtében, melyeken a javaslat keresztül ment, ha nem csalódom, a 250 milliót megközelíti, tán meg is haladja az az összeg, mely azon jog compensálására van felvéve, a mely a régi földesúri jogoknak csak egy foszlányát képezi. Én ebből nagy megnyugvást merítek, t. ház. Nem mint e párt tagja, hanem mint magyar ember, mint alkotmányos és a kor eszméivel haladó ember. (Helyeslés jobb/elől.) Mert azt látom belőle, hogy e tekintetben az értékek fokozódtak, a vagyonalap emelkedett és hogy a korszellemnek, a szabad eszméknek és a culíurának megvan áldásthozó, termékenyítő hatása (Ugy van! jobbfelöl) és a kik az ellenkezőt hirdetik ebbe:i az országban és sok helyt Európában, azok nem a valót hirdetik, azok a deeeptió tanainak hirdetésével tesznek kísérletet, melyeknek, mihelyt a valósággal szembeállittatnak, azonnal el kell halványulniok, el kell mosódniok. (Helyeslés a jobbolalon.) Es, hogy ha ez igy van általánosságban az országra, még inkább áll a városokra nézve. T. képviselőtársaim közül odaát többen rémmeséket mondtak el arról, hogy a Tisza-kormány, mely 14 év óta áll az ország élén, miképen bánik el a városokkal s minő gyűlölettel viseltetik irántok, intézkedéseiben milyen város ellenes, polgár-ellenes. Mikor ezeket s ezek kapcsán kifogásoltatni hallottam a javaslatok azon intézkedését, hogy az 1882—86 közt befolyt regale-jövedelem átlaga fogadtassék el megváltási alapul, abban a hitben voltam, hogy t. képviselőtársaim hátrább fognak menni az átlagok megállapításában és azt fogják mondani, hogy az 1882—1886 előtti, az 1875 előtti, sőt talán az 1867 előtti átlag vettessék ki, a mikor még ezen Tisza-kormány városi és polgári elem-ellenes intézkedései és rendszabályai meg nem rontották ezeket a városokat, (Élénk tetszés a jobboldalon) azoknak forgalmát, belső életét, melyeken a regale javadalom végre is alapul. (Tetszés a jobboldalon.) De mi történt ? t. ház, Nem hátra akartak menni, sőt előre: az 1887-iki zárszámadásokat kívánták alapul, a. mi más szóval azt teszi, hogy ezeknek a város- és polgár-ellenes s mit tudómén miféle intézkedéseknek az a, hatása van, hogy azok által a nagy városok jövedelme, forgalma, népessége még egyik évről a másik évre is fokozódik. (Ugy van! a jobboldalon.) Sőt, t. ház, még itt sem állottak meg s ez is nagy megnyugvásomra szolgál. Nem hiszem, hogy n t. képviselő urak abból a-feltevésből indultak volna ki, hogy ez a kormány ma vagy holnap megbukik, tehát a jövőt illetőleg, hogy ha ez a javaslat elmaradt volna is, ugy kell számítaniuk, hogy a tovább fejlődés ez alatt a kormány alatt történt volna. (Halljuk! Halljuk!) Sők azt állították, hogy ez a jövedelem minden városban a jövőben is nagyon fejlődött volna, a mi más szóval azt jelenti, hogy ha a jövőben folytatjuk is ezt a város- és polgár-ellenes politikát, nyomról-nyomra fokozódik a városok jövedelme, forgalma, népessége és jólléte. (Élénk tetszés a jobbóldalon.) Polonyi Géza: Azt nem az állam csinálja! Visi Imre : Tudom én, t. képviselőtársam,