Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

136. orszáros ülés november 22-én, csütörtökön. 1888. \g | hogy azt nem kizárólag az állam csinálja ; és ki fogok terjeszkedni a dolognak ezen részére is és meg fogom mondani azt, hogy soha sem hittem azoknak, a kik e kormánynak omnipotentiáját oly nagynak és mindenre kiterjedőnek hirdették, hogy minden elemi csapást: árvizet, fagyot, difteritist, kolerát és antisemitismust ennek nyakába varrták, (Derültség) hanem merem állítani azt, hogy ha egy kormány, mely másfél évtizedig van ez ország élén és következetesen — mint önök állí tották - a városok ellen működnék: akkor nem beszélhetnénk arról, hogy Magyarország minden városában a kereskedelem, a forgalom és műveltség igazi haladásnak örvend. (Helyeslés jóbbfelöh) E két dolog egymást kizárja és egyenes tagadása lenne az alkotmányos kormányzat hatásának, ha azon centralisatióban, mely vele jár, a melyet teljesen üdvösnek tartok s melyet legközvetlenebbül éreznek a városok : a kormány állandó ellenszenvéről a városok iránt s e városok folytonos haladásáról egyszerre beszélni lehetne. (Helyeslés jobbfeVIl.) T. hág! Én is hozzájárulok az önök lelkesedéséhez a városok iránt és meg vagyok arról győződve, hogy a városi érdek jogosult és felkarolást kivánó érdek; de mint magyar ember egyenesen megaláztatásnak tartanám feltételezni, hogy ez országnak a 19. században lehet kormánya, a városi képviselők kilencz-tized része által támogatott kormánya, mely e tekintetben máskép gondolkozik. (Helyeslés jobbról.) És mikor az urak azt mondják, hogy a kormány máskép gondolkozik, nem járnak el azon jóhiszeműséggel, a melyet tőlük ily körülmények közt megkövetelni kell; mert a tények, a városok fejlődése és haladása lépten-nyomon min den tekintetben az ellenkezőről: a városok érdekeinek felkarolásáról tanúskodnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt mondtam, t. ház, hogy az egyenes adók emelését illetőleg az adópolitika általános vitatásakor a múltban hallott azon megjegyzéssel szemben, hogy az egyenes adók többé nem fokozhatok és a fogyasztási adókra kell áttérnünk, feledékenységet látok ugy a közvéleményben, mint a t. háziján. Visszatérve e tárgyra, tartozom azzal, hogy kijelentsem, hogy én a fogyasztási adók fokozását a regale megváltása nélkül nem tartom lehetségesnek és ennél fogva az italmérési jövedék létesítése és állami kezelésbe való vétele nélkül sem. Megmondom miért? Nem kizárólag azon egyéni és magán érdekeknél fogva, melyek e tekintetben felhozatnak, hogy tudniillik a fogyasztási adók, már ugy is fokozván a fogyasztás terheit, ha, az állam meg nem váltja a regálét, akkor elértéktelenedik; hanem nem tartottam lehetségesnek általános szempontokból. Mert őszintén megvallom, hogy magában ez a szempont nem bírt volna reám elég meggyőző erővel, hogy a két dolgot ily szervi összeköttetésben lássam. Más szempontból tartotI tam a megváltást szükségesnek. Az állam aíogyasz} tási adókat nem használta ki, csak jelentéktelen í mértékben; azon teher, melyet az egyesekre rótt, I ezeknek fogyasztása tekintetében nem volt túlsá! gos. Az első jelentékeny kihasználás most követI kezett be. Már most, hogy ha ezzel szemben a | regále-terhet, mely szorosan véve szerintem nem j más, mint csak indireet fogyasztási adóteher, ! melynek egész természete ugyanaz, idegen kezekben hagyjuk, mi következik ebből? az, hogy a magános e terhet és ennek kiaknázását nem hozza arányba azon másik teherrel, melyet e tekintetben a fogyasztási adók képviselnek; vagyis két külön | kézben csoportosíttatván e jog, ez a legnagyobb | anomáliákra vezethet, a mint tényleg vezet is, | Magyarországon egyik helyen, például a főváros| ban a regale-teher alig képez 60 krt, más helyen I ez 7 •—10 írtra rug. Már most, ha ezt egyesek, magá| nosok, vagy községek kezén hagyjuk is, hol lehet | meghúzni e tekintetben a helyes mértéket, a mely az egyiknek alkalmazását a másiknak érvényesítésével bizonyos egyformaságba, a megfelelő összhangzásba hozza. Sehol másutt meg nem találjuk ezek kiegyenlítését, a megváltásban az érdekek kimélése mellett az összhangot, mint az állam utján leendő megváltásban. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az I oka annak, hogy mielőtt még rákerült volna a sor j a megváltásra, valahányszor a fogyasztási adó : fokozása említtetett, az italmérési adó és illetéknek, tehát állami tehernek a regale-terhek helyébe való állítása lebegett szemeim előtt. De többet mondok, ép úgy lehet a t. ház többségének és nemcsak a kormánypártnak, hanem az ellenzéknek is szemei előtt. Olvastam sok fejtegetést e dologról és sok | megváltási módozatot évek hosszú során, de e I tekintetben legnagyobb részben, sőt kizárólag az i állami megváltás contempláltatott mindig. És ennek természetes oka és magyarázata van a viszonyokban, a mikre később leszek bátor utalni. De kimondom, hogy az italmérési jövedék kiveté| sénél, létesítésénél az ebből várható jövedelemnél az önkormányzati költségeket és az önkormányzat terhét számba veendőknek és az ezek viselésére a városokat eme jövedelemben részesítendőknek tartom. Mikor mégis mindig az volt a nézetem, hogy az állami megváltás lehetséges, I természetes, hogy a részeltetés lehetősége is szemem előtt lebegett. Hogy ha mi községi megváltást csinálunk, í. ház, kérdezzék meg azokat, a kik legjobban izgatnak ezen törvényjavaslat ellen, ! vagy izgattak és elégtelennek tartották a megvál! tásra vonatkozó intézkedéseket, mit tartanának jobbnak; oly megváltást, melyet az állam eszközöl ezen föltételek mellett, vagy a községek által való megváltást azon föltételek mellett, melyeket ők maguk szabnának meg ? Meg vagyok győződve, az előbbit választanák és ez egész természetes, mert a megváltás alapján kibocsátandó papírok