Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-136
136- országos ülé= november 22-én, csütörtökön 1888. 169 különösen az, hogy még nagyon sok képviselőtársam kivan a vitához hozzászólani s talán nem helyes az időt tűlhosszura igénybe venni. Csak kettőre kívánok még kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Nem tagadhatom, t. ház, hogy jogérzetem tiltakozik az ellen, hogy a legfőbb bíráskodás a pénzügyministert illesse, mert én itt két felet látok egymással szemben: az államot mint vevőt; s az egyes polgárt mint eladót. Nem tekinthető jogosnak és helyesnek az, hogy a vevőt képviselő pénzügyininister az esetleg fenforgó jogi bonyodalmakban maga vigye a bíráskodást. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) De, t. ház, előre is kijelentem, hogy azon bizalomnál fogva, melylyel a pénzügyminister iránt viseltetem, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) a mennyiben meg vagyok győződve arról — és ezt ki is nyilvánítom — hogy a pénzügyminister ur igazságtalanságot nem fog elkövetni, ezen meggyőződés alapján és tekintettel arra, hogy itt tulajdonképen jövőre való precedens nem alkottatik, mivel hasonló esetek ezentúl már alig fognak fenforoghatni és tekintettel arra, hogy nem hosszabb időre, csak két évi időtartamra terjed a mandátum : részemről ez irányban akadályt gördíteni nem óhajtok. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik az, t. ház, a mi a be neax vallott jövedelmekre vonatkozik. (Halljuk!Halljuk !) Nekem t. ház, megelégedésemre szolgál az, hogy a bizottság gondoskodott arról, hogy ne pusztán az adó alap, hanem a valóságos jövedelem vétessék fel a váltság alapjául. Ugron Ákos (közbeszól): Becsületszóra eltagadhatja bárki! Török Zoltán: Épen azért nagyon helyesen járt el a bizottság, mikor azt mondotta, hogy arra, a ki jövedelmét eltagadta, az a büntetés rovandó, mely a törvényjavaslatban elő van írva. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, vájjon jogosult-e az állam annak, a ki az államot tudva megkárosította, — vagy nevezzük nevén a gyermeket: megcsalta — a vagyonát elvenni és nem igazságos-e, hogy az, a ki az államot megkárosította, az akkor érvényben levő legnagyobb büntetéssel sujtassék? Épen ezért helyesnek tartom a bizottság felfogását és nagyon örülök azon, hogy a bizottság a legnagyobb büntetést kívánja kiszabatni. Es méltóztassék elhinni, ez nem csekélység, mert ez a büntetés körülbelül 307o-át teszi a megváltási tőkének. Ezekben röviden kifejtve nézeteimet, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) Nekem ez a törvényjavaslat az eddigi törvényjavaslatok közt a legfontosabbak egyikének látszik és ezért engedje meg a t. ház, hogy nem elégszem meg azzal, KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. VI. KÖTET. hogy egyszerűen szavazzak a javaslat ellen, hanem kötelességemnek tartom, hogy szavazatomat röviden indokoljam is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban ezt tenném, csak a parlamenti szokásnak hódolok akkor, midőn némely észrevételeket teszek az előttem szólott képviselő urak beszédeire, de különöseik azoknak álláspontjára. Nem mondhatnám, hogy valaminagyon tiszteletteljes, valami épületes látványt nyújtott volna az, hogy itt felszólalt három-négy képviselőtársam, még pedig azok, a kik homlokegyenest ellenkező álláspontot foglaltak el azzal szemben, a mit küldőik és választóik kérvényükben elég világosan kifejtettek. Itt van mindjárt t. képviselőtársam, Vadnay Károly. 0 a házban beszél a törvényjavaslat mellett s én alig hogy kimegyek a képviselőházból a postára, ott találom a miskolcziak kérvényét— mely épen az ő választókerülete — a melyben egész homlokegyenest ellenkezőt kérnek, mint a mit Vadnay Károly képviselő ur itt a házban elmondani jónak látott. (Mozgás jobbfelől.) Vagy odébb megyek, ott van egy másik t. képviselőtársam: Busbach Péter s továbbá Körösi Sándor képviselő ur. En. t. képviselőtársaim, őszintén bevallom, nem tartom helyesnek, hogy ha a képviselő ellentétbe helyezi magát azon kerülettel, melyet képvisel; mert ha más a meggyőződése — melyet különben minden emberben respeetálok — akkor tegye le mandátumát s kérje még egyszer a bizalmat, ele ne tegyen olyat, a mi kerülete többsége meggyőződésével homlokegyenest ellenkezik. (Mozgás jobbfelöl.) Elnök : T. ház! Igen kérem a t. képviselő urat, hogy a képviselői függetlenséget ekképen megtámadni ne méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb/elöl.) k képviselő utasítást senkitől sem fogad el (Helyeslés jobbfelől) és mindenki követi meggyőződését és teszi azt, a mit hazájára nézve jónak és helyesnek tart. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Szalay Imre: T. képviselőház! Én meghajlom kötelességszeriíleg az igen t. elnök ur intése előtt, de az én lelkiismeretem és a kötelesség iránti érzékem és meggyőződésem mást mond, Busbaeh Péter t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy Budapest fővárosa roppant nagy istápolásban részesíti különösen a magyar nyelvet és ő különösen Budapest polgárságának vindicálta azt, hogy Magyarország fővárosát megmagyarosította s kiemelte, hogy mily nagy kihatással van ez az egész országra. Bocsánatot kérek, t. képviselő ur, én nem akarom Budapest városának e tekintetben való érdemeit csorbítani, csak azt jegyzem meg, hogy nagyon sajátságos, ha valaki figyelemmel kisérte azt a legutóbbi törvényszéki tárgyalást, mely bizonyos detectiv perben folyt, hogy ott nem kevesebb, mint három 22