Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-136
136. országos ülés november -22-én, csütörtökön. 1888. 165 osztály foly, a nyerészkedő hatalom, ezen egyúttal illetéktelen osztoztató biró, egyszerűen elfoglalja a tért, hogy azt adandó alkalommal saját politikai czéljaira is kihasználja. (Helyeslés balfelől.) És a közönségnek érdekeiben kielégített tekintélyes része tapsol, ujjong a concessiók 'felett, melyek megengedik neki, hogy szabad rendelkezése alatt álló saját tulajdonából megtarthasson annyit, a mennyit neki megengednek. T. ház! Ha a zajongók közé nem vegyülök, ha az óvatosabbak közé sorakozom, noha a törvényjavaslatoknak számos intézkedéseivel őszintén egyetértek, legyen szabad ezt azonnal indokolnom is. (Halljuk! Halljuk. 1 ) A eultura és nemzeti fejlődés emporiumai, a városok legnagyobb részétől elvonatott lehetősége annak, hogy a törvényhatósági joggal biró városokéhoz hasoló hatósági felülvizsgálat alatt álló rendes számadásaikkal igazolhassák kártalanítást igénylő veszteségüket. És már most ezen városok, t. ház, el lesznek zárva attól, hogy felsőbb jóváhagyás mellett elvállalt terhes kötelezettségeiknek eleget tehessenek. A magas missio beváltása helyett tehát, a mely előttük és előttünk is állhat, a mindennapi kenyér gondjaira vannak utalva. (Helyeslés balfelöl.) Már pedig ezen városok, t. ház, sajátjukból fedezik az államigazgatásnak résziikre is jutó igen terhes költségeit és a midőn ezért cserébe őket a javaslat saját tulajdonuktól zárja el ezen eljárás nem lehet sem igazságos, sem méltányos. (TJgy van! OJ baloldalon.) Következnek az egyesek, kik, ugy lehet, önhibájukon kívül, mindenesetre a jog rendezetlen volta miatt kétségkívül meglevő italmérési jogaik gyakorlatában nem állanak. Ezek jogait a javaslat egyszerűen confiseálja. Vájjon res nullius-e az a föld, mely hozzáférhetlenség vagy más okok miatt, mindenesetre a tulajdonos akaratából, egy ideig kihasználva, sőt felügyelve sem volt? Es azon „senki" okvetlenül az állam-e, mely azt birtokába veheti és épen nálunk az-e, a hol az állam maga a mindenség, az egyén pedig csakis akkor valami, midőn fizetnie kell? (TJgy van! a szélső balon.) Hasonló kétely, sőt aggodalom fog el akkor is, midőn a javaslatban contemplált forumokra gondolok. Mert noha méltánylom a javaslatok azon helyes törekvését, melynél fogva ezen kártalanítási ügyek egyszerűbb és gyorsabb lebonyolítása czéloztatik, mégis midőn úgyszólván naponta látom, hogy ezen ug} nevezet jogállamban az igazság a fluctuáló politikai párt uralmi érdekeinek áldoztatik fel, valóban, t. ház, közigazgatásunk megbízhatósága a legtávolabbról sem lelkesíthet. (Helyeslés balfelől.) Ily sajnos helyzetben s tekintettel különösen a magánjogi érdekek bonyolult voltára, hogy mégis ezen kártalanítási ügyek lebonyolításánál minden fórumon keresztül a szakképzettebb, tehát dologértőbb és függetlenebb bíróság szándékosan, czélzatosan mellőztessék, ezt határozottan egy káros és veszélyes lépésnek kell ítélnem. Egyebekben általában a javaslatok dispositióinak legnagyobb része engem lehetőleg kielégít s miután a javaslatokban nem találok elvi intézkedéseket, melyek oly szervezetszerű lánczolatos összefüggésben volnának, hogy valamely szakasz módosítása vagy elvetése okvetlenül maga után vonná általában a javaslatok módosítását vagy elvetését, ugy vélem, hogy a meglevő igen alapos és jogosult sérelmeknek orvoslásáról a részletekben gondoskodni fontosabb elvek veszélyeztetése nélkül igen is lehet, ezen véleményben s ezen reményben csatlakozva gróf Apponyi Albert alaposan kifejtett nézeteihez, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Liptay Károly: T. képviselőház! Minthogy én a napirenden levő törvényjavaslatot az abban lefektetett elveknél fogva a részletes tárgyalás alapjául még általánosságban sem fogadhatom el, nehogy e miatt, a mint a t. előadó ur előadói beszédében jelezni jónak látta, azon vádnak tétessem ki, mintha a törvényjavaslatoknak a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadása vagy a napirendről levétetni kívánása által ezen általunk is elavultnak tartott egyik feudális régi maradványt, az italmérési jogot továbbra is fentartani óhajtanám — elvi álláspontunkkal ellentétben, szükségesnek látom, habár az igen t. képviselőháznak a hosszúra nyúlt vita által igen erősen igénybe vett becses türelmével a discretio határain túl is vissz<iéini látszanám, de a t. képviselőház kegyes engedelmével oly tételek kijelentésére is kiterjeszkedni, a melyek az előttem szólott t. képviselőtársaim mindegyike által kivétel nélkül nemcsak kérdés alá véve nem lettek, hanem a melyek, mint érett eszmék, a nemzet közvéleménye által felvéve és elfogadva lettek. Ezen tételek egyike az, hogy a feudalismus emlékeinek ezen utolsó egyik foszlánya, az italmérési jog, vagyis a kisebb mértékbeni italfogyasztónak egyesek javára megadóztatása kell hogy törvényhozási megszüntetés tárgyát képezze. Mert megérett az eszme politikailag, megérett közgazdaságilag, pénzügyileg arra, hogy törvényhozásilag niegszüntettessék, a miért a nemzet közvéleményébe felvéve, nem juthat senkinek eszébe ezeket tovább is fentartani. Es minthogy tudjuk, hogy más államok némelyikében vagy nagyon mérsékelt vagy épen semmi kártalanítás hasonló jogok megszüntetésére nem adatott, nehogy akár a magyar nemzet, a mely valahányszor a haza üdve ugy parancsolta, ilyetén regalekártalanítás-féle áldoza-
