Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

164 136. •rsuágos ülés novemlier 22-én, csütörtökön 1888. deletekben, mert a kormányrendelet ezen eszmének semmiképen sem képes megfelelni. Ezek azok, tisztelt ház, melyeket elmondani s az igen tisztelt ház figyelmébe ajánlani bátor voltam. A mi a törvényjavaslat egyéb részeit illeti, azokra nézve elmondatott általánosságban mindaz az igen tisztelt 48-as és függetlenségi párt szónokai részéről, a melyeket én is részemről a magaménak vallok. Ismétlésekbe bocsátkozni tehát nem akarok s igy annak kijelentésével, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, hozzájárulok Unger Alajos tisztelt képviselő-társam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés bal és szélső balon.) Elnök: Következik a szólásra feljegyzettek közül ? Josipovich Géza jegyző : Szentiványi Kálmán! Szentiványi Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A hűbéri idők maradványaiból ismét törül egyet a haladó korszellem és a megnyert téren a jogegyenlőség, iparszabadság feladata lesz munkálni a szabad fejlődés, haladás magas czéljai felé. Igen szép álom ez, bár megvalósulásában drága, de csak mert a nemzet szegény. Marad tehát a mi volt, a kizárólagos italmérési jog és a különbség csak az, hogy a jog, mely eddig a gyakorlatnak legtarkább változataiban annyi ezer tulajdonos között oszlott meg:, most már a minden hatalmat, tekintélyt, befolyást magának absorbeáló állam kezébe jut. Egyszerűen nevet, gazdát cserél. Sötét jövőt rejthet az idő méhében, avagy talán a lét, nemlét kérdése fenyeget-e, hogy a suprema lex nevében az állam a hatalomnak és befolyásnak még ezen szálát is kezébe veszi? Nem. Az államháztartás roncsolt egyensúlya, ezen Moloch, mint minden évben, ágy ezúttal is áldozatot követel és a szóban forgó jognak állami megváltása alkalmas üzletül kínálkozik. Ennyi az egész. A czél tehát mindenesetre, közös, úgyde annak megközelítésében csakis egyesek áldozatkészsége és megterheltetése van czélozva. No de vigasztalódnunk lehet, mert azután, hogy elszedetett tőlünk, a mink még van, majd a fogyasztás felemelt adóterheinek hordozásában ismét egyenlők leszünk, ha mindnyájan nem is, legalább azok, a kiknek módjában nem fog állani a nagy báni adómentes italbevásárlás. Egy újabb kiváltság ez, neve: szabadalmazott csempészet. íme indokai: (Halljuk!) A régi gyakorlatnak hangzatos tiszteletben tartása, úgy lehet gazdasági czélokra; előre gondoskodó apasztása az alkotmányos költségeknek ; egy rés, mely a büntető hatalmat a vagyonikig függetlenebb osztályhoz vezetheti. — „Timeo Danaos et dona ferentes!" És t. ház, mi mégis egy nagy reform-javaslattal állunk szemben. A kizárólagos italmérési jog ősi állapotában van. Ezen nevezetes járultsági jog biztosítva és rendezve egyáltalán nincs. Húsz évi alkotmányos és béke-idő nem volt elég, hogy a tulajdonnak eme biztos jövedelmet adó forrása már csak az adóképességre való tekintetből is biztosítva, rendezve, megvédve legyen. Hiszem a t. kormánynak és judieaturánk legfőbb fórumának tizenkét évi gondolkodási időre volt szüksége csak a végből is, hogy a korcsmálás limitatióját egyéb arányosítási perekkel együtt az 1871-béli birtokrendezési törvényünk alapján az úrbéri bíróságok hatásköre alá rendelje. Es ezen hosszú idő alatt keletkeztek hatósági határozatokkal, zavartalan békés birtoklással megerősített jogállapotok, melyeknek zavaró megbontása most, a kártalanításnak küszöbén, valóban csakis egynémely buzgó ügyvédek jóakaratától függ. Ily helyzetben el kell ismernem, t. ház, haladó lépés a t. kormány részéről, hogy ezen nevezetes kérdést végre-valahára a törvényhozás elé hozta. Ezt beismerve, egyúttal nem zárkózhatom el annak kijelentésétől sem, hogy a beható előterjesztéseket — noha a munkálat évek óta folyik — a jognak általános rendezése, szóval a kellő részletes előmunkálatok nem előzvén meg, már most a végeredményt mérlegelni csak igen homályos és kétes értékű adatok alapján lehet. (Ügy van! balfelöl.) Például a törvényhozásnak egyáltalában nincs, vagy nincs meg a kellő anyaga, hogy mérlegelhesse azon összeget, mely az eltitkolt jövedelmek kártalanítására szükséges és hogy mérlegelhesse azon nevezetes károkat, melyeket a javaslat a rendezett tanácsú városok háztartásában okozni fog. De, t. ház, még annak is kifejezést kell adnom, hogy a tulajdonosok, maguk a közvetlenül érdekeltek is ezen úgyszólván rohamosan előtérbe került s eddig valóban mythicus homályban tartott munkálatok által, illetőleg azok homályban tartása miatt el voltak zárva annak lehetőségétől, hogy ezen annyi irányban eltérő viszonyok alapos ismeretére szükséges anyagot maga a közönség kellő időben a közvetlen forrásból szolgáltassa. A rohamos meglepetés tehát országszerte az elégületlenség hullámait verte fel. És én ebben a körülményben vélem indokát találni annak, hogy a reform szigorú következetességgel megtartott alapelvek hiányában szűkölködik, a mire pedig egyáltalán törekszik, ez kiválóan az, hogy bedugja száját azoknak, kik erősebben tudnak követelni. (Derültség balfelöl. Egy hang: Móricz Pál!) Hát, t. ház, belátom, hogy egészen modern, egyúttal igen eszélyes az elvek árán inkább élni, semmint azokért meghalni tudni! De nézzük, t. ház, a törvényjavaslatot gyakorlati alkalmazásában. (Halljuk!) Mialatt az egyenértékül odadobott sovány koncz felett az