Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

136. országos ülés november 22-én, csütörtökön. 1888. 163 maga egészében, a maga nagyságában megbírálni egyetlen ember sem képes. És midőn ennek végeredményét látni fogjuk, senki sem lesz magával tisztában, hogy ezen számos, ellen nem őrzött niííveletbői az eredmény helyes-e, visszaélés nem történt-e és itt visszaélést értek nemcsak az egyesek, hanem az állam érdekeire nézve is. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Méltóztassék meggondolni, t. ház, hogy azzal állunk széniben, hogy a pénzügyminister úrtól van függővé téve, hogy az egyes műveletek hogyan intéztessenek el; nem mondom, hogy meg fog történni, sőt megvagyok győződve, hogy a jelenlegi igen t. pénzügyminister úr mindent el fog követni legjobb akarata szerint, hogy visszaélések ne következhessenek be, de utóvégre vannak esetek, hol az emberi erőt meghaladó tényekkel állunk szemben, midőn nem lesz képes arra a minister úr, hogy ő maga akár egyik, akár másik irányban minden visszaélést megszüntessen. Vegyük azt a tényt, hogy megtörténhetik a törvény szerint, hogy a legigazságosabb igény a minister ur által egyenesen elutasittatik és ezen ténynyel szemben az illető regressust sehol nem talál. Ezért mondom, t. ház, hogy ez oly kényes művelet, a mely legmesszebb menő gyanúsításokra adhat okot, a mely gyanúsításokat a t. kormány nem is lesz abban a helyzetben, hogy hiteles, közkézen forgó, mindenki által a maga egészében ismert adatok segélyével kétséget kizárólag eloszlathasson. Ez a művelet oly complicált, hogy maga az, a ki intézi, sokszor nem jöhet tisztába aziránt, mi történik. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen eszmét, melyet az ellenőrzésről felvetettem, csakis a legnagyobb nyilvánosság, illetőleg az egész művelet nyilvántartása által lehet elérni. Ezen nyilvántartást én ugy képzelem, hogy miután az állami közegek okvetlenül tisztában vannak az iránt, hogy mely italmérési jogok és mily mértékben lesznek megváltandók: az anyag a kezökben van, hogy milyen alapon és milyen összegig lesz a megváltás eszközlendő, mondom, azt hiszem, hogy a feladat az volna, hogy az állam közegei összeállítanák megyénkint és törvényhatóságonkint minda.zon italmérési jogot, mely megváltás alá kerül, ehhez hozzátennék rovatos kimutatásban azt, hogy mely községben mily adó fizettetik az illető regale után, ehhez hozzájönne még a fizetett adó átlaga, a váltság összege, mely szerintük ezen italmérési jog után jár; ezen rovatos kimutatást a törvényhatóság közgyűlésének bemutatván, miután abba a közgyűlés minden tagja betekintést nyert, abban az egész művelet minden phasisa kitüntettetnék ugy, hogy az mindenki előtt egészen tisztán vezettetnék végig. Ha ez megvolna, tudniillik ha a törvényhatóság közgyűlésén ezen megváltási művelet befejeztetnék, akkor az így elkészített kimutatás elláttatván a törvényhatóság közgyűlésének hitelesítésével, felküldetnék a ministerhez. Ezen kívül szükségesnek látnám még azt is, hogy minden községben azon speciális megváltási művelet, a mely azt a községet illeti, a községházánál 8—10 napra kitétetnék közszemlére, ugy, hogy azt minden egyes adózó polgár megtekinthesse. Mert hogy az egyesek, sőt a városok a saját érdekeiket meg fogják védelmezni, a mennyire e tekintetben a lehetőséget s a felhatalmazást nekik a törvény megadja, az természetes. Ámde gondolni kell arra is, hogy netalán visszaélések történhetnek, melyek aztán az adózó polgárok egész összeségét érintik. Mert hiszen ezen műveletet utóvégre is az összes adózó polgárok fizetik meg, méltáuyos tehát, hogy abba mindéi! polgár betekintést szerezzen és arra észrevételeit is megtehesse. Ugyanazon hiteles kimutatás, mely a törvényhatóság által felküldetnék a ministeriumhoz, szolg-álhatna arra, hogy abból a parlament által netalán kiküldött felülvizsgáló és ellenőrző-bizottság megkaphassa a máskülönben absolute meg nem nyerhető hiteles anyagot. Megjegyzem azt is, hogy ezen ellenőrzés akkor, ha a művelet minden phásisára ily nyilvántartás folytán kitérjesztetik, fogja leghitelesebb képét mutatni az egész műveletnek, amely képet, hogy a parlament magának alkosson, másként absolute nem tudom képzelni. Természetes, hogy a törvény kötelezné a kormányt arra, hogy a mint a művelet befejeztetik, annak lefolyásáról jelentést tegyen a parlamentnek, a mely ezen jelentés megbirálására bizottságot küldene ki, amelynek teendő jelentése aztán a parlament plennmábán tárgyalás alá vétetnék és i<íy az e.o-ész művelet a kormánynak adandó absolutoriummal végleg befejeztetnék. Szükségesnek tartanám ezt a kormány érdekében, mert csakis ezen nyilvántartás folytán óvatnék meg a kormány azon visszaélésektől, melyek hogy ugy a kormány, mint az állam kárára megtörténhetnek az azzal megbízott közegek részéről, a mi hogy bekövetkezhetik, azt hiszem, egyáltalán kizárva nincs. Ez volna, tisztelt ház,, azon megjegyzés, melyet ezen törvényjavaslatra tenni bátor vagyok. Concret indítványt nem teszek részint azért, mert a ház ezen oldaláról tett concret indítványok nem sok szerencsében részesültek eddig, részint pedig azért, hogy ha az igen tisztelt kormány ezen eszmét életrevalónak, vagy használhatónak találná, ne legyen a keze megkötve egy concret indítvány által és ne legyen feszélyezve, abban, hogy azon intézkedéseket megtegye, melyeket e tekintetben jónak lát. Csak egy megjegyzésem volna még és ez az, hogy ezen ellenőrzési intézkedéseknek a törvényben kellene helyet foglalniok és nem kormányren21*