Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

|g cg 136. országos ülés november 22-én, csütörtökön. 1888. vagyis: az állami italmérési lövedékről és az ennek folytán adandó kárpótlásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Nagy István jegyző: HelfyIgnácz! (Nincs jelen!) Szentkirályi Albert! Szentkirályi Albert: T. ház! Én csak rövid időre leszek bátor a t. ház szives türelmét kikérni, mert azok után, a mik ezen oldalról már elmondattak, csak két oly körülményre fogom a t. ház figyelmét felhívni, a melyek részben még ki nem merittettek, sőt egyáltalában föl sem emiit­tettek. Az egyik vonatkozik a városokra. Én azt hiszem, hogy e kérdés a részletek megvitatásánál többször is szőnyegre fog kerülni, a miért is a városokra és azon helyzetre nézve, a melyben azok e törvényjavaslattal szemben vannak, egy általános megjegyzést szükségesnek tartok. (Halljuk! Hall­juk!) Eddig, t. ház, a magánosok érdekeire nézve észrevételek nem tétettek, a mi igen helyesen tör­tént igy, mert a t. háznak alig van tagja, a ki ezen törvényjavaslat által nem érintetnék. És mégis azt tapasztaljuk, hogy ezen házban épen a magánosok érdekei nem hozattak szőnyegre, a mi azt mutatja, hogy a háznak és a magyar országgyűlésnek élénk érzéke van az iránt, hogy a magánérdekeknek helyt kell adni a közérdekeknek. Egészen máskép áll a dolog a városokkal, amelyeknek érdekei nem magán-, hanem valóságos közérdeket képeznek. Miről van itt szó, t. ház ? Arról, hogy a városoktól, a melyek culturmissiót teljesítenek, oly eszközt von­junk el, a mely eszközre nekik okvetlenül szükségük van, a végett, hogy épen ezen culturalis feladataik­nak megfelelhessenek. Igaz, hogy kárpótlást kap­nak, de már maga azon tény, hogy a kárpótlást egy összegben kapják ki, ha az a kárpótlás töké­letesen megfelelne is jövedelmeik mostani állásá­nak, már magában egy stabilitást jelent, a mely tovább nem fejleszthető. Itt tehát a városok meg­állanak és hogy ha culturalis czéljaikra ezen felül szükségük van segédforrásokra, ezeket máshol kell keresniök és a legsajnosabb dolog az, hogy hol fogják keresni? Hol lehet nekik azokat meg­találni? Ezen segédforrásokat a városok és közsé­gek máshol nem kereshetik, mint a községi pót­lékok felemelésében. Ez pedig, t. ház, nem jelent egyebet, mint az egyenes adóztatásnak emelkedését. Mert, t. ház, a községi adók, a melyek az állami egyenes adóknak pótlékait képezik minden tekin­tetben az egyenes megadóztatásnak minden attri­bútumával birnak. Ez tehát homlokegyenest ellen­tétben van azzal, a mit a kormány is hangoztatott és a mit a 2l-es bizottság is ugy fejezett ki, hogy az egyenes adó túltengésében szenved ez ország, hogy épen az, a mit a kormány az állam részére nem is szándékozott igénybe venni, éressék el, ha nem is direct úton, de mint egy szűkes következ­ménye e törvényjavaslatnak. Ez az egyik körül­mény, a mire a t. ház szives figyelmét felhívni bá­tor voltam. A másik körülmény az, t. ház, hogy e tör­vényjavaslat nélkülöz minden ellenőrzési intéz­kedést. Igaz, hogy azt lehet mondani, hogy itt van a parlament, parlamentáris, alkotmányos viszonyok közt a kormánynak pénzügyi műveleteit a parla­ment van hivatva ellenőrizni. Csakhogy arra vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét, hogy ez nem olyan közönséges pénzügyi művelet, mint a milyen pénzügyi műveletek kölcsönkötés vagy conversio alkalmával történnek, vagy amely pénzügyi műve­letek egyszerűen költségelőirányzatban felvétet­nek és a zárszámadások által ellenőriztethetnek. A kölcsönműveleteknél például előre, meg van határozva a kölcsönnek összege, a kamatláb, az az időpont, a melyben az effectuáltatik, meg van határozva a cursusnak legalább azon minimuma, a mely szerint ezen kölcsön vagy conversio eszközöl­tethetik; minden képviselő betekintést nyerhet az elszámolásba és még a szerződésekbe is. Itt az ellenőrzés könnyű: arra a rendes parlamentális mód tökéletesen elégséges. De a most szőnyegen forgó műveletnél, mely oly roppant összegre terjed ki, az összeget sem tudjuk, a melybe az kerülni fog, nem tudjuk, ha még oly szorgalmasan voltak is összeállítva az adatok, előre meghatározni azt, hogy mennyibe fog kerülni; időhöz kötve nincs, a mit azért állítok, hogy oly hosszú időre van a művelet kiterjesztve, hogy azt meghatározott idő­höz kötöttnek mondani nem lehet. Maga a törvény adja meg azt a lehetőséget, hogy az összeszedett statisticai adatoktól nagyon eltérő eredmények jöjjenek létre; és t. ház, mind ezen művelet, mind pedig azon összegekről .szóló műveletek, hol a legkülönbözőbb érdekek vannak érintve, egyszerűen elhatározás végett egy ember­nek vannak úgyszólván kezébe adva : a pénzügy­ministernek, a nélkül, hogy ezen műveleteknek véghezvitelét bárki is, akár a parlament, akár a közönség ellenőrizni képes volna. Ily esetben, t. ház, midőn oly különféle körülményektől van­nak feltételezve ezen művelet változatai és azon összeg-, melybe ezen művelet kerülend, midőn szá­mos reclamatiótól van függővé téve az egyes kielégítések kérdése, hol a törvény maga meg­engedi azt, hogy még a hamis adóbevallás követ­keztében is recíificáItassanak azon statisticai ada­tok, melyeket a pénzügyi közegek a minister elébe terjesztenek, oly bizonyt-ilan alapon áll a művelet, hogy ily esetben, ha az ellenőrzés legszigorúbban, legtágabb mértékben nem eszközöltethetik, akkor attól félek, hogy igen nagy kételyek fognak támadni a közönség körében, melyek aztán gyanúsí­tássá is élesedhetnek, a mely gyanúsítás semmi­esetre sem vonatkozhatik az intézkedő minister úrra — ezt én is elismerem — de vonatkozhatik közegeinek eljárására, amely eljárást utóvégre a

Next

/
Oldalképek
Tartalom