Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

Í35. omáiros ülés novombir 21-én, szerdán. 1888. 159 lődését s a ki tudom, mi volt e város az ötvenes és hatvanas években s mivé lett 1867-tol fogva, azt merem mondani, hogy fővárosunk nem vetekszik ugyan Parissal, Londonnal, Bécscsel, de vagyonosodása ezen rövid húsz év alatt oly tetemes emelkedést mutat, melyről azok, kik a régi Pestet ismerték, álmodni se mertek. (Igaz! Ugy van! jöbbfelől.) Volt egy idő, uraim, mikor a főváros egy millió és néhány száz forintos kölcsönnek megköthetésse végett speciális hypothekát, saját városházát kellett hogy lekösse. Ma 20 milliókat ajánlanak fel a fővárosnak hypotheka nélkül. Azért talán, mert a főváros, mint hatóság gazdag ? Meglehet; de ha polgárai szegények volnának, akkor a főváros sem lehetne igazán vagyonos, ép ugy, mint egy állam, melynek polgárai szegények, sohasem lehet gazdaggá, hanem csak mindig azon arányban lehet erős vagy gyenge, a mely arányban polgárai vagyonosak vagy szegények (Ugy van! jobbfelől.) Egy ország épen ugy, mint a főváros, mindig polgárainak vagyonosodásával gyarapszik és szegényedik. Lehet oly eset, midőn egy állam kincstára tömve van és polgárai szegények. De az ilyen gazdagság nem állandó Ha ellenben a polgári elem, a birtokos osztály vagyonos, akkor az állam, az ország, bármily nehéz viszonyok közé jut is, mindig biztos támaszra fog találni. (Helyeslés jobbfelöl.) A virilistákra való hivatkozás, t. ház, a fővárosra nézve mit sem bizonyít. Én tudok esetet, midőn a fővárosnak leggazdagabb polgára nem volt a virilisták közé felvéve. Komlóssy Ferencz: Zsidó volt? (Derültség a szélső baloldalon.) Busbach Péter: Nem bizony, hanem keresztény volt. A fővárosnak igen sok nagy feladata s országos hivatása van, de van neki, mint fővárosnak, külön hivatása is. Én csak az utóbbiról akarok szólani. (Halljuk!) Nagy örömmel és megnyugvással fogadtuk mi, a kik közelebbről vagyunk érdekelve a főváros ügyei körül, azon minden oldalról történt nyilatkozatokat, melyek — bármely párt szólalt is fel a főváros szempontjából — ezt mindig, mint egy kivételes hatóságot állították oda, a melynek kivételes kötelességei, de kivételes előnyei is vannak és a melynek ez utóbbiakat biztosítania is kell, hogy kötelességeit képes legyen teljesíteni. A fővárosnak nem szükséges kiemelnem fontos missióját. A fővárosnak missiója az ország központjában a vMgyonosodás, mindenekfelett pedig a magyarosodás terjesztése, hogy Magyaroszágnak magyar fővárosa legyen. (Helyes! Helyes! jöbbfelől.) És mennyiben teljesítette e feladatát ? Méltóztassanak az utczára kimenni, minden gyermek ma magyar. (Tetszés jobbfdöl.) A mi azonban a többi városokat illeti, nekem e részben sokban eltérő véleményem van egyéb itt hallott nézetektől. Én, uraim, azt tartom ezen szempontra, t. i. a magyarosodásra vonatkozólag, melyet én igenis az új Magyarország egyik elsőrendű hivatásának tartok, hogy a magyarosodás ma már csak a városok útján történhetik sikeresen. Azt említettem, hogy az egyesek, a birtokosok erre nem birnak kellő erővel, de nem birnak azzal a hatáskörrel sem, a mely szükséges, hogy egy ilyen általános és országos érdekű fontos tényt keresztül vigyenek. Önök látják, hogy azon rövid idő óta, mióta a városokban kisdedóvók, állami intézetek, városi elemi iskolák magyarosítanak, azóta az egész országban terjed a magyarság. (Ugy van!) Ez lépésrÖblépésre fokozódni fog és reméljük és hiszszük — mert első sorban erre szükségünk is van — hogy rövid 10—15 év alatt Magyarországban többé nem lessz panasz a miatt, hogy a magyar elem aránylagos kisebbségben van. A magyarosítás ma már a polgári elemnek hivatása. 0 van ugyanis első sorban azon helyzetben tömeges, együtthatásánál fogva, hogy iskolái és közvetlen kölcsönös behatásai által ezt előidézze. A mi egy másik és igen fontos politikai ellenvetést illet, mely a törvényjavaslat ellen felhozatott, az volt, hogy tudniillik a közszabadságok lesznek általa veszélyeztetve, a mennyiben ezen törvényjavaslat az államra ruházván által az italmérési jogok osztogatását és a regale felhasználását, az erők túlságos mértékben concentráltatnak a központi kormány kezében és a kormány által lesz veszélyeztetve a közszabadság. Én, uraim, nem tudom, hogy ki minő nézetben van Magyarország helyzetéről, de nekem az a nézetem, hogy egy kis nemzetnek, melynek kebelében sok ellentétes, nem mondom ellenséges, de sok ellentétes elem van, egy ily országnak szüksége van arra, hogy a vezérfaj egy erős hatalommal biró központi közeggel vagy kormánynyal rendelkezzék. (Ugy van! jobb felöl.) Az a vezérfaj, mely azt akarja, hogy érvényt tudjon szerezni sajátságainak, az a faj, a mely hivatva van a vezérszerepet a többiek felett gyakorolni és a melynek rendeltetése az állam feladatait saját nevében, saját hitele és saját reputatioja alatt megoldani, illetve betölteni: ennek a fajnak múlhatatlanul szüksége az, hogy egy hatalmas központi kormány álljon az élén és vezesse őt feladata teljesítéséhez. (Ugy van! jobbfelöl.) Önök azt látták, hogy kezdetben, midőn a magyar nemzet újra átvette a vezetést az országban, mennyi mindenféle irányból jelentkeztek az ellentétek; azt mondották, hogy hiszen ezzel a kisebbségben vagy legalább aránylagos kisebbségben lévő fajjal szemben nekünk könnyű játékunk lesz; mert most nincsen erős központi háta-