Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

160 135. országos fllés november 21-én, szerdán. 1888. lom, mely minket megfékezhetne és kezdődtek az ország minden szögletében izgatások a magyar faj és magyar nemzet tenclentiái s intentiója ellen. Történt, hogy egy kemény kéz példát adott és azóta látjuk, hogy csendesség van, hogy a magyar nép felhasználni képes az országban reá váró fel­adatoknak teljesítését és hogy a magyarság min­den lényeges ellenvetés nélkül csakugyan terjed; sőt akadnak, a mint az mindig szokott lenni, ké­telkedők és gyengék, a kik az erősebb után indul­nak és igy a magyarság erősödik. Én azt tartom, hogy egy erős központi kormány nélkül önök nem fogják a magyar faj fölényének kérdését megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ez által a közszabadság, a választások, mint/ Unger kép­viselő ur mondta, fognak alteráltatni és a közvéle­mény, melynek nyilatkoznia itt a törvényhozás termében szükséges, talán korlátozva lesz; ettől én nem tartok, önök, az ellenzék, valahányszor valamely, az ország közigazgatási szervezetébe vágó törvény tárgy altatott, mindig szóba hozták a hatalom kérdését s azon hatást, melyet az a válasz­tások önkényes befolyásolására gyakorol: azon­ban mind e jóslatok daczára, az ellenzék majd nagyobb, majd kisebb, de mindig tekintélyes szám­ban jött a képviselőházba. Én a magyar fajt nem féltem azon irányban, hogy terrorizáltatni hagyja magát kormányi befolyások által, én nem félek, hogy a magyar faj terrorisáltatni engedi magát bárminő hatalom által, de az az ellen­őrzés, a melyet önök gyakorolnak itt, elég­séges arra, hogy adott esetben a központi hatalom által netalán gyakorolt vagy gyakorlandó vissza­élés megakadályoztassák ; azért a kérdésnek az önök által állított következményeitől nem tartok. (Mozgás balfelöl,) Az idő előrehaladt, be kell fejeznem beszé­demet, (Halljuk!) azért igen röviden még csak egy pár észrevételt kívánok tenni arra, amit a báró Kaas Ivor képviselő ur mondott, hogy hiszen az Andrássy­kormány idejében történt a fővárosban ez, más kormány idejében más és a jelen kormány idejé­ben ismét valami. Nem arról van szó és a főváros sem abból indult ki, hogy mely kormány mit tett a fővárosért, hanem arról, hogy az állam a fővá­ros emelésére a maga kormányai által ilyen és oiyan áldozatot hozott és midőn ma az állam a fővárostól áldozatot kivan az állam részére, akkor a főváros azt nem fogja megtagadni. A kérdés tehát ebben az irányban oda határozódik, hogy a főváros polgársága, ha ismerte volna a viszonyo­kat mai helyzetűkben, ha ismerte volna a törvény­javaslatot, a mint ma van tárgyalás alatt, akkor nem fogta volna a petitiot sem benyújtani, mert maga átértette, átérezte volna, hogy sem a kor­mánynak, sem a törvényhozásnak nem szándéka, hogy a főváros érdekét koczkáztassa vagy meg­rövidítse, hanem a szándék az, hogy az ország és a főváros érdeke összekapcsolva, mindkettőt fel­virágzásra, gyarapodásra segítsék. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnöki T. ház! Azt hiszem, az idő előre haladván, méltóztatik a t. ház a tanácskozás foly­tatását a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre áttenni. (Helyeslés.) Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 5 pereskor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom