Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-135
J50 läs ' <""S9!«lgo8 ülés november 21-én, -gzerd&n. 1888. minden részével, annak végső széleivel s mely központ Magyarországon mily súlypont nagy öszszekötő s egyesítő erővel bir: Magyarországra s annak különösen nemzetiségeire való tekintettel legnagyobb mértékben szükséges. (Helyeslés balfelöl.) De ezen összetartó kapocs nem egyedüli politikai jelentősége e városnak. Ehhez méltóan sorakozik az, hogy Budapest, mint nagy város, ellensúlyát képezi a hatalmas Bécsnek (Helyeslés balfelöl) és Magyarország függetlenségének megvédésénél (Helyeslés lalfelől) ennek nagy nyomatékot kell tulajdonítani. Harmadik politikai szempont az, hogy ha Budapest a Duna mentén hivatásához képest metropolissá emeltetik, csak akkor fogja Magyarország elfoglalhatni a keleten és ezen a vidéken azon positiót, melyet a középkorban élvezett és melyet újra elfoglalni hivatásának tartom. A negyedik szempont végre az, hogy Budapest azon nagy város, a mely Magyarországot a külföld előtt representálja, a hová minden idegen jön, mely városnak tehát representationális költségei vannak és az ország, a mely nem akarja, hogy balul ítéltessék meg fővárosában, iparkodni fogannak mindazon eszközöket megadni, a melyek szükségesek arra, hogy fejlődhessék és virágozhassák. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ezen reményben, t. ház, ajánlom Budapest város kérvényét a t. kormánynak t. háznak és kérem, hogy Budapest fővárosa ezen törvényjavaslatból kivétessék, mit ha a kormány teljesíteni vonakodnék: én ezen javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadnám el. (Miénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Az előadóur kívánja félreértett szavai értelmét helyreigazítani. (Halljuk.! Halljuk!) Darányi Ignácz előadó: T. ház! (Halljuk! Halhuk!) Az a jogom alig van, hogy báró Kaas Ivor t. képviselőtársam előadására részletesen terjeszkedjem ki. (Félkiáltások: Mint előadónak igenis van! Halljuk! Halljuk!) De a t. képviselő ur oly állításokat méltóztatott koczkáztatni, melyekre röviden felelni elutasíthatlan kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam ugy tüntette fel a dolgot, mintha én a képviselőház elé nem egészen való, vagy legalább is olyan adatokat terjesztettem volna, melyek alkalmasak voltak tévedést idézni elő, a mi alapjában véve egyre megy. Hivatkozom t. ház, előadói beszédemre, mely szerint én akkor, a mikor a főváros italmérési szabályzata alapján azt mondottam, hogy a bor- és sörmérés után 195,000 frt fizettetik, világosan megmondottam, hogy itt a minimumról és maximumról van szó. Méltóztassék a törvényjavaslatot megolvasni s méltóztatnak megtalálni benne, hogy a minimum és maximum csakis a 4-ik §. 1. pontjában felsorolt üzletekre, vagyis esupán és kizárólag a korcsmákra ég vendéglőkre, vonatkozik, a mikor tehát én a korcsmákról és vendéglőkről beszéltem, természetesen a pálinkamérésekrőí, melyek a minimum és maximum fogalma alá nem tartoznak, nem is szólhattam. A dolog különben ugy áll a szabályrendelet értelmében, amelyre a képviselő ur is hivatkozott, hogy bor és sör után 195,000, pálinkamérés és egyéb czímeket is oda számítva összesen 333,000 frtot húz a főváros. Kérdem; mit fog húzni ezután? All-e az, a mit én mondottam, hogy a mit a vendéglősök személyenként és maguk fizettek, ezután kevesebb, nem pedig több lesz, mint eddig volt ? Ezután fognak fizetni a maximum szerint — mert a minimalis kulcsról nem is szólok — a vendéglősök és korcsmárosok 145,000 frtot, a mint azt részletesen előadni és indokolni szerencsém volt. Ha pedig a többi üzleteket is vesszük, melyekre nézve az illeték a törvényjavaslat értelmében aránylagosan leszállittatván, */s, 7v 2 / 5 . 'A teherrel illethető, csak is azt arányosítsuk a jelenlegi megterheltetéshez, ez ad 100,000 frtot, vagyis összesen 245,000 frt lesz a maximalis megterheltetés. Itt nem állok meg. Én részemről a legkedvezőtlenebb számítást tettem; de miután a i. képviselő ur megtette az első lépést, én tovább megyek és azt, a mit a képviselő ur elhagyott beszédéből, hozzáteszem. Nem méltóztatott ugyanis az italmérési engedélyilleték néven évenként eddig fizetett 48,000 frtot említeni. Ha ezt is hozzávesszük, akkor a két czímen fizettetett öszszesen 378,000 frt. Ezen túl pedig a kormány által előterjesztett javaslat értelmében és az általam tett számítás szerint fognak fizetni ez üzletek 245,000 frtot. Szerintem tehát az italmérési adóról nem szólva, az eddigi helyzettel szemben nem kedvezőtlenebb, hanem 133,000 frttal kedvezőbb lesz a helyzet. (Helyeslés jobbfélől.) Ez az egyik. A másik, a mit a t. képviselő ur kiemelni méltóztatott az, hogy az a 30°/°, a melyet a bizottsági javaslat a városok érdekében felvett, hogy az illusorius. Mert azaz összefoglalandó jövedelem, mely az államra az egész üzletből esik, szerinte az osztandó fel, tekintet nélkül maguknak az illető városoknak bevételi többletére. De az ellenkezik ugy a törvényjavaslat szövegével, mint ellenkezik azon jelentéssel, melyet a bizottság tett és azon előadással, melyet előterjeszteni szerencsés voltam. A törvényjavaslat 69. §.. azt mondja: „69. §. Ha az 1893. évtől kezdve — méltóztassék azonban tudomásul venni, hogy az 1893. év csak a nyilt városokra szól — az államnak az állami italmérési jövedékből eredő tiszta jövedelme többet tenne, mint a mennyi az összes kártalanítási tőke kamatjainak és évi törlesztési járulékainak fedezésére szükséges, ezen tiszta jövedelemből
