Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

135 országos ülés november 21-én, szerdán. 158$. J5J mindazon törvényhatósági joggal felruházott vár rosokriak, melyekben az italmérési jövedék tiszta bevétele többet tesz, mint a mennyi az illető város után adott összes kártalanítási töke évi kamatjaira és tőketörlesztési járulékaira szükséges, a bevételi többletnek 30 százaléka 1893-tól kezdve minden év végével, melyben nagyobb volt a bevétel, a városnak kiadandó. A mennyiben egyes években az ital mérési jövedékből az illető városban elért tiszta jövedelem kevesebbet tenne, a következő években újból mutatkozó többletből csak azon rész adható ki, mely a megelőző években mutatkozó kevesbletek bevonása után fenmarad. Zárt városokban, melyekben az italmérési jog a városoknak bérbe nem adható, a jövedelemben való részesedés igénye már az 1890. évvel kezdődik." Különben itt van a bizottság jelentése is, mely azt mondja, hogy: „azon esetre, ha az italmérési jövedék nemcsak fedezi a kártalanítás összes költségeit, hanem még azon felül többletet is szolgáltat a kincstárnak, akkor ezen országos többlet erejéig az egyes törvényhatósági városoknak, melyekben az italmérési jövedék jövedelme felülmúlja a kártalanításukra fordított összeg évi kamatait és törlesztési járulékát, a területükre eső többlet 307o-arendelkezésükre bocsáttassák." (Mozgás a szélső balon.) Azt persze nem mondta soha senki, hogy ha az államnak az egészből nem volna tisztajövedelme, hogy akkor, a midőn nem volt bevételi többlete, hogy akkor is abban, a mi nincs, participáíhássanak a városok. A bizottsági jelentésben is tisztán meg van mondva, hogy csak is a területükre eső többlet 307o-a bocsáttatik rendelkezésükre. Ez értelemben nyilatkoztam én is előadásomban, melyben azt mondtam, hogy a menynyiben az egész pénzügyi művelet többletet mutat fel, a többlet erejéig minden város saját többletének 30%-ában fog részesülni. (Nyugtalanság a szélső balon.) T. ház! Még csak egy pontra kívánok kitérni (Halljuk!) s ez az, hogy a t. képviselő ur a főváros képviselőinek helyzetét különösen pointirozni méltóztatott e törvényjavaslattal és annak intézkedéseivel szemben. Hát, t. ház, én nem hivatkozom arra, hogy a bizottság a főváros és a városok érdekében mily változtatásokat tett ezen a törvényjavaslaton. Arra sem utalok, hogy a főváros képviselői mennyire teljesítették a bizottságban kötelességüket a főváros érdeke szempontjából is. De annyit, t. ház, mégis ki kell emelnem, hogy midőn az országnak minden városától megköveteltetik az, hogy hozza meg a tőle telhető áldozatot — mert azt mindnyájan elismerjük, hogy a regale jövedelme a vidéken inkább csökkenőben, a városoknál pedig emelkedőben van — midőn az országnak minden városától megköveteljük, hogy e nagy művelet létesítése érdekében áldozzon valamit: akkor, azt hiszem, nincs a fővárosnak igazi érdekében az, hogy magát ezen áldozat alól kivonni akarja. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mert ha az ország Budapest főváros érdekében mindig készségesen hozza meg a maga áldozatait, Budapest főváros sem vonulhat félre akkor, midőn viszont az ország érdekében egy nagy művelet sikere szempontjából kell valami áldozatot hoznia. (Elénk- helyeslés és tetszés jobbfelől.) Én azt hiszem, t. ház, hogy Budapest főváros érdekeit nem azok képviselik helyesen, kik az ő érdekeit az országéitól elválasztják, hanem azok, a kik ezeket az érdekeket összehozzák és mindig elválaszthatatlanul és mindig együtt fogják fel. (Hosszas, élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) B. Kaas Ivor: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szavaim félremagyarázásának okából bátorkodom szót emelni. (Halljuk!) Mindenekelőtt semmiképen sem kívántam azt mondani, hogy Budapest magát minden az országnak teendő áldozat alól teljesen kivonja. Ezt az én beszédem egyáltalán nem foglalta magában. Ha én kivételt akarok tenni ez alól a törvényjavaslat alól, az nem azt teszi, hogy Budapest semmiképen ne szabályoztassék és itt a regáléból az államnak semmi haszna ne legyen, csak Budapestnek s az tehessen velők, a mit akar. Én csak azt mondtam, hogy mint egyéb törvényjavaslatoknál történt, a melyekre hivatkoztam, Budapestre nézve itt is külön intézkedések tétessenek. (Helyeslés balfelöl.) Ez az egyik a mit mondani szándékoztam. Másik megjegyzésem vonatkozik a maximum és minimum kérdésére. (Halljuk!) A minimális számítás szerint 2000 korcsmárosra 50 írtjával 100,000 frt, sörre 40 írtjával 100 korcsmárosra 4000 frt, 1400 fukereskedőre, szatócsokra stb. 30 írtjával 42,000 frt, czukrászokra, kávésokra 20 írtjával 18,000 írt, bortermelőkre 10 írtjával 10,000 frt, összesen —- ezen minimális számítás szerint, melyek a törvényjavaslatban vannak — azon 5 kategóriára, melyet most méltóztatott említeni, a városok mai statusa szerint 4,500 italmérés után jut 165,000 írt. Méltóztatott kiemelni, hogy ez a maximumnak meghatározása által lemegy 145,000 írtra. És engedje meg a t. képviselő ur, hogy az ő érdemeit a főváros és különösen a korcsmárosok körül (Derültség balfelöl) ezen 20,000 frtos leszállítással beismerjem, azonban igenis hozzá akarom tenni, hogy ez némileg kétes, mert a törvényjavaslatnak 14. §-a igy szól: „Ha valamely községben a 4. §. 1. pontjában említett vállalatok száma oly nagy, hogy a 12. §-ban meghatározott í tételek alkalmazása mellett az italmérési illeték