Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-135
J 43 *^*** • rBz4 S° s ülés november 21-én, szerdán. 1SS8. minimum kell hogy essék, a minimum szerint 90,000, a maximum szerint pedig 145,000 forint esik a fővárosra". Hát én sokáig gondolkoztam azon, hogy mi az, hogy a vendéglősök, a kik eddig 347,000 frtot fizettek, azok most egyszerre csak 145,000 frtot fizetnek. Hát a dolog igen egyszerű. Először, mert addig a vendéglősök mindenféle czímen csak annyit fizettek; (Ugy van!) most pedig fizetni fogja az adót külön és az illetéket külön. Én mindenesetre nagyon örülnék, ha állana, hogy ők jövőre kevesebbet fizetnek, de ők nagyon jól érzik azt, hogy most már mindössze egy milliónyolczszáz és egynéhány ezer frttal lesznek terhelve, a mit ha átháríthatnak a közönségre, az az ő gondjuk lesz, még pedig nagy gondjuk. De ezt ők nem tartják szerencséjüknek, sőt általa határozottan létükben tartják magukat veszélyeztetve. De, igen t. képviselőház, látva ezen számot, ezen 195,000 frtot, gondolkoztam, hogy honnan vétetett és megtaláltam a városi italmérési szabályzat függelékében s azt tapasztaltam, hogy a pálinka-korcsmárosoknak 124,000 frtját és a kávéház-tulajdonosoknak 11,000 írtját kihagyni méltóztatott, a mire azután nem mondhatok egyebet, mint hogy idézem a t. ministerelnök ur azon szavait, melyeket tegnap Grecsák Károly képviselőtársamnak mondott, hogy: ilyenek mellőzésével és elhallgatásával igen könnyű azután számokat kikerekíteni, csakhogy ha valaki még felületesen is megnézi azokat, saját valótlanságuk alatt összeroskadnak. (Derültség balfelől.) Hát, kérem szépen, ilyetén pénzügyi eredmények mellett én Budapest fővárosra nézve ezen törvényjavaslatokat igen veszedelmesnek tartom, mert absolute előállana az, hogy bejutunk a deficitbe és előfordulhat az, hogy nem lesz lehetőség önmagunkon segíteni. De szükségtelennek is tartom, t. ház, hogy ezen törvényjavaslat Budapestre nézve is érvényt nyerjen, mert mindazon kifogások, melyek a regáléknak vidéken kihasználása ellen közegészségügyi, policialis, közlekedési, forgalmi és más szempontokból felhozatnak, Budapestre nézve elesnek. Itt az italmérés a ministerium által 1887. augusztusban helybenhagyott szabályrendelet szerint eszközöltetik, teljesen rendben van, policialis és városi felügyelet alatt áll és nem gondolnám, hogy e kettős felügyelet jobb lesz és erkölcsösebb, ha ezentúl a policáj és a fináncz lesz egyedül a korcsmárosok erkölcseinek felvigyázója. (Ugy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És nem hiszem, hogy akkor ezen korcsmárosok kevesebb kísértésnek lennének kitéve. Itt jelenleg a forgalom szabad szervezete folytán minden igény, a legelső szálló igényétől a legkisebb kurtakorcsmák közönségének igényéig ki van elégítve; a szabad forgalomról teljesen gondoskodva van; mi értelme van tehát annak, hogy mi itt arra békókat verjünk, oly békókat* melyek igen érezhetően fogják sújtani ezen osztályt és ezen osztály folytán másokat, mert azon 4,500 korcsmáros kösül, a ki Budapesten jelenleg létezik, ha ezen törvényjavaslatok törvény erejére emelkednek — nem mondok sokat — 1,500 kénytelen lesz boltot csukni s e törvényjavaslatok folytán — hogy számaimat kiigazítsam — megeshetik, hogy az államnak nem lesz meg azon 1.526,000 frt tiszta jövedelme, megeshetik, mert félni lehet, hogy a fogyasztás tetemesen csökkenni fog; ezt azonban én számítás alá nem vehetem, mert ez egy incommensurabilis dolog. (Ugy van! balfelől.) Mint zárt várost, Budapestet ki lehet venni, ha a t. ház e törvényjavaslatokat, tegyük fel — sajnos, fel kell tennünk —- az egész országra alkalmazza is, mert a miatt, hogy másutt bármiképen kezeitetika regale,Budapesten épen annak zártságánál fogva (Egy hang bafelöl: Pozsonyban !) és ép igy Pozsonyban is semmiféle változásnak sem kell beállania, lévén az mintegy külterület jelenleg is. így tehát annak, hogy e törvényjavaslatok Budapestre is alkalmaztassanak, se opportunitását, se szükségét nem látom. Még egyet kell ezen szempontból kiemelnem: a szerzett jogok sérelmét. Az előadó ur vitatta, hogy a várossal szemben szerzett jogai a polgároknak nem kötelezik az államot. Nem akarok vele, a hires ügyvéddel szembenjogi dissertatióba keveredni e kérdés felett, de tudom, hogy a szerzett jogok csak a legnagyobb szükség esetén eshetnek más államokban is elkobzás alá; de a hol e kényszerhelyzet fönn nem forog, ugy szoktak eljárni, hogy e jogok az azokkal már élőknek meghagyatnak s csak az utánuk következőkre alkalmaztatnak az új jogszabályok. (Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Ugyancsak az igen tisztelt előadó ur, mint nagy jótéteményt emelte ki, hogy azon bortermelőkön, a kiknek a száma Budapesten — nagyon jól tudja igen tisztelt barátom Vadnay — igen uagy és a kik — azt is tudj a — igen kinos helyzetbe jutottak, hogy ezeken mily könnyebbség esik. Mi által? Az által, hogy csak 2 frttal sujtatik minden hectoliter bor, igen, de kivétel nélkül; mert itten az egy hectoliter kivéve nincsen, azt is be kell a vámnál vallani. És hogy Jők csak 10 frtot fizetnek italmérési szabadalmuk után, szerinte nagy jótétemény, szóval hogy igen jó sorsa lesz azon 10,000 szőlőtermelő budapesti polgárnak, kik már most is a legnagyobb nehézségekkel küzdenek és a kik igen meg fogják köszönni ezen rendkivüli adóemelést. Azt is mondta a t. előadó ur, hogy ezen illeték a korcsmárosok közti magas scala kiegyenlítéséül szükséges. Erre én azt bátorkodom ellenvetni, hogy ezen kiegyenlítésnek okszerűsége