Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

t.%. országos ülés uovember álén, szerdán, 1888* 147 ha lé nem akar mondani culturális fejlődéséről, honnan vegye a hiányzó százezreket és -milliókat? Már pedig a regáléknál azon eset állott be, hogy azoknál a jelen törvényjavaslat szerint a város két féle kárt szenved: az egyik positiv károsodás, a másik a regálék elvesztéséből származó lekötöttség esete. A mi a positiv károsodást illeti, a főváros kérvényében ki van fejtve azon négy czím, a melyek szerint azok tényleges jövedelme 399 ezer forint, a tiszta jövedelem 347 ezer forint. Igaz, hogy a kormány ezen négyféle tétel közül, kettőt kifogásol, mert nem a regale néven állanak elő, a mi nem változtat azon tényen, hogy ha a regale eltöröltetik, ennyivel kevesebb lesz a valóságos jövedelem. Hogyan áll ezzel szemben a regalemegváltás kérdése? A kormány az ő híres 5 évi átlaga és a 10%-os levonás alapján, a melynek a fővárosban semmi értelme nincs, kárpótlást fog adni 308 ezer forint után, ezután lesz a tőke 6 millió 168,000 forint, a melynek kamatja 4'A százalékkal számítva, mert egy fél százalékot adóba le kell számítani, 277,000 forint, a differentia tehát a leendő jövedelem és a mostani tényleges jövedelem közt 70,000 frt, vagyis a tőkében azonos módú számítással 1.260,000 frtot veszít a főváros. De ha a kormány álláspontjára állunk, vagyis ha nem ismerjük el, csak azon tételeket, a melyeket ő elfogad a törvényjavaslatban, akkor is azon különbség, mely az átlagos számítási kulcs és a zárszámadás szerinti számítás közt felmerül, az, hogy a főváros 654,000 írttal kevesebb váltságot kap, mint a mennyi őt tényleg megilletné. Ennyi tehát az ő positiv kára a kormány javaslata szerint ; hozzáteszem; hogy az én számításom a városi kérvény tételein alól marad, mert én nem az eredeti javaslat, hanem a bizottság javaslata szerint számítottam. — Én nem vagyok azon szerencsés helyzetben, mint itt képviselőtársaim a fővárosból, hogy felülemelkedve Budapest helyi érdekein s a főváros károsodásának ezen mértékén, akár évi 70,000 frtot,akár 600,000 frtot, vagy 1.200,000 frt tőkét a kincstárnak ajándékozzak; én ezt nem tartom magamra nézve lehetségesnek. De sokkal nagyobb lesz a főváros kára, ha tekintetbe vesszük azon tételeket, a melyek származnak az italmérési adónak kivetéséből, a részleteket, a melyek kizárólag a számvevőség adatain alapszanak, nem találom irataim közt, de az eredményt megjegyeztem. (Halljuk!) Az állam várható jövedelme Budapest fogyasztásából a vámterületen belül nem a behozott összegekből, hanem levonva azokból a kivitelt, tehát a tényleges fogyasztásból: évi 658,000 frt, hozzá adva 145,000 forintot, mely az illetékekből fog a maximalis számítás szerint befolyni* 1.803,000 frt. Ha ebből levonjuk a váltság kamatját, 277,0U0 forintot: a város vesztesége, vagy mondjuk a kincstár nyeresége, a melyet Budapest lakossága fog fizetni, évi 1.526,000 frt. Budapest városának akkora megterheltetése, annál nehezebbnek tűnik fel előttem, mert ama 30V«-hól, melyet az előadó ur oly szépen kiemelt, a városokra vagy kevés vagy egyáltalában nem fog jutni semmi. Mert hisz az állam számítása szerint tiszta jövedelem az országban alig lesz, de ha lesz is, ebből általában le fogják vonni a kincstár költségeit és csak a plusból adatik a 30%. E 30% osztatik meg azután 25 és a rendezett tanácsú városokkal együtt talán száz egy néhány város közt, (Ellentmondás jobbfélóí) az egyes városok adókulcsa szerint. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Ha Budapest másfél millió hasznot fizet az államnak és ebből 30°/o, azaz 450,000 frt levonatik: e 450,000 frt nem neki jut, hanem feltéve, hogy 1.500,000 frt plusja marad a kincstárnak, ezen 450,000 frt elosztás alákerül. (Ellenmondás jobbfelöl. Ugy van! balról.) Így van a törvényjavaslatban ! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Ugy van a szövegben!) Kérek egy törvényjavaslatot, mert kétségbe vonják szavaimat. (Olvassa:) „Ha az 1893. évtől kezdve az államnak az állami italmérési jövedékből eredő tiszta jövedelme többet tenne, mint a mennyi az összes kártalanítási tőke kamatjainak és évi törlesztési járulékainak fedezésére szükséges, ezen tiszta jövedelemből mindazon törvényhatósági joggal felruházott városoknak, melyekben az italmérési jövedék tiszta bevétele többet tesz, mint a mennyi az illető város után adott összes kártalanítási tőke évi kamatjaira és tőketörlesztési járulékaira szükséges, a bevételi többletnek 30°/o-a 1893-tól kezdve minden év végével, melyben nagyobb volt a bevétel, a városnak kiadandó." (Ugy van! balfelöl. Ellenmondás jobbfélóí. Mozgás. Zaj.) T. ház! Hiszen ha a dolog nem igy értendő, az ügy némileg változik és én nagyon örülni fogok, ha minden város kizárólag a saját jövedelmi többletének 30%-át kapja. (Ugy van! a baloldalon.) De constatálom, hogy ez ezen törvényjavaslatban nincsen. (Zaj! Halljuk! Halljuk!) A mire különösen ki kell térnem, az az italmérési jövedék. A t. előadó ur ugyanis erre vonatkozólag egy helyütt azt állítja, (Halljuk!) hogy a budapesti vendéglősöknek ugyan jó soruk lesz ezen törvényjavaslatok folytán, mert: „a budapesti vendéglősök a fővárosi községi háztartás által 1888-1889. és 18 90 évekre tett előirányzata szerint, igaz, hogy regaleilleték czímén — a czím változik, de a tény ugyanaz, hogy tudniillik azt a vendéglősök fizetik évenkint. Fizetnek összesen bormérés czímén 105,000 frtot, sörmérés czímén 90,000 frtot, összesen tehát 195,000 frtot. Már most a bizottság által a maximumra nézve hozott határozat szerint, a vendéglősök együttesen 145,000 írtnál többel megterhelhetők nem lesznek. Miután ugyanis Budapesten átlag 450,000-re tehető a lakosság száma és 500 személyre 100 fit 19*