Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-135
142 ISő. országos ülés november ál-én, ssierJán. 1888. ban semmit; hogy az egyik városban talán 10 forinttal, a másikban pedig 30 —oOkrajczárral dráguljon meg e czímen a szesz hectoliterje. Ámde, t. ház, én azt kérdezem ezzel szemben, hogyan tűri meg a t. kormány azon anomáliát, hogy az egyik városban a directadó után kivetett pótlék 100 —120%, mig a másik városban ilyen pótlék egyáltalában nem létezik és vájjon nem sokkal veszélyesebb és károsabb-e ezen utóbbi anomália, mint az előbbi? Már most e javaslat nemcsak megörökíteni, de kiterjeszteni akarja azon anomáliát, a mely sokkal károsabb és veszélyesebb. Hogy a direet adók felemelése egyáltalában, de különösen a városokban csak káros lehet: a felett, azt hiszem, nem kell sokat vitatkoznom. Már most azon városban, a hol adó-pótlék vettetik ki, a házbirtok tiszta jövedelme már is majdnem egészen felemésztetik a ház adó által, hogyan lesz még ezentúl, ha majd az italmérés megváltása következtében, a házadó még fel fog emeltetni és még nagyobb mértékben fog csökkeni a házak jövedelme és értéke? (Halljuk! Halljuk!) A ki ismeri az újabb nemzetgazdasági és pénzügyi irodalmat, tudni fogja, hogy a communal-adóügy mennyire foglalkoztatja jelenleg Európában ugy a tudományt, mint a practicus életet. Nagyon könnyű és egyszerű volna e kérdés megoldása és felesleges volna minden további discussio, ha oly könnyen akarnák másutt is venni e kérdést, mint nálunk; azaz, ha a városokat másutt is egyszerűen az államadó után kirovandó pótlékokra utalnák. De épen az a baj, hogy a városok mai fejlődése mindinkább igazolta azoknak véleményét, kik a pótlékrendszer helyébe az önálló communalis adórendszert indítványozzák, mert az óriási mértékben növekedő városi szükséglet hovatovább mindinkább felszínre hozta a pótlékrendszerben rejlő hiányokat, melyek különösen abban mutatkoztak, hogy e rendszer mindinkább ellentétbe jött a modern adóelmélet azon két sarkalatos főelvével, t. i. az adó általánosságával és az adó egyenletességével. Az adóteher egyenlőtlen felosztása mindig kárhoztatandó ; de mindaddig legalább tűrhető, mig az adó absolut magassága nem nagy. De ugyanazon mérvben elviselhetetlenné válik az adóteher egyenlőtlen felosztása, a mily mértékben nagyobbodik az adó absolut nagysága. Ha valamely város mindig ugyanazon adóalanyokra és mindig ugyanazon adótárgyakra veti ki községi adóját, melyek az állam által meg vannak adóztatva és mindig ugyanazon kivetési alapokon és ugyanazon arányban, mint az állam tette, akkor természetes, hogy azon hibák, egyenlőtlenségek, sőt igazságtalanságok, melyek még a legtökéletesebb adórendszernél sem kerülhetők ki, átvitetnek a communalis adók terére és ennélfogva sokkal kirívóbbakká és élesebbekké válnak. Hozzájárul, hogy mindazon adóalanyok és tárgyak, melyek az illető állami adóknak nincsenek alávetve, vagy melyek részben, sőt egészen is ki tudták magukat vonni: ugyanazon mérvben menekülnek a községi adók alól is. Ezekben csak röviden akartam elsorolni a pótlékrendszer ellen felhozható érveket, melyekből az következik, hogy e rendszer nagyon óvatosan és mérsékelt kiterjedésben alkalmazható. Mit teszünk mi ezzel szemben? A helyett, hogy örvendenénk annak, hogy a történeti fejlődés városainknak oly Önálló communalis adót adott kezébe, mely legtöbb tekmtetben kifogástalan : mi elveszszük a városoktól az adót és odautaljuk őket a. pótlék-adóra. Már előbb mondtam, hogy én az italmérési jogot nem tartom egyébnek, mint a fogyasztási adó beszedési módozatának. Már pedig, ha valahol, bizonyosan nálunk mellőzni kellene az állami egyenes adóknak a pótlékrendszerrel szükségképen járó felemelését. Mert hiszen sehol sincs a direct-adó oly magasra emelve, mint épen Magyarországban. De miután látom, hogy a t. képviselőház türelme és figyelme kissé elbágyadt, (Halljuk! Halljuk!) nem akarok tehát tovább időzni a kérdés ezen ágánál. Nem akarok tehát az eddig mondottakkal kapcsolatosan bővebben kifejezést adni azon komoly aggodalmaimnak, melyek eltöltenek akkor, hogyha arra gondolok, hogy ezer meg ezer háztartás újból az állam közvetlen befolyása alá fog kerülni. Csak egy kis vallomást legyen szabad nekem e helyütt tennem. Én ugyanis, mióta politikailag gondolkodni tudok, daczára annak, hogy a haladásnak mindenkor meleg barátja voltam, mégis mindig határozott ellensége voltam — ugy politikai, mint oeconomiai téren — a vulgáris liberalismusnak; annak a liberalismusnak, a mely képesnek hiszi magát arra, hogy szépen kigondolt elméletekkel, hangzatos jelszavakkal megfogja változtatni a világot; a mely képes egy kapós phrásiskedvéértfeláldoznialegrealisabbérdekeket; a mely a társadalmi, politikai és gazdasági életben működő reális erőket és rugókat nem ismeri, vagy ignorálja és a mely az államot illetőleg a „gyenge állam" elméleteinek hódol, nem vindicálván az államnak más szerepet, mint népiesen szólva, a „bakter" szerepét. Én ellenkezőleg, mindig azon véleményben voltam, hogy az általános cultura, a a nemzet- és világgazdaság fejlődésének jelen stádiumában számtalan szövevényes társadalmi, gazdászati és culturális czéljaink elérésére az állam tevékeny közreműködése nem nélkülözhető és hogy ennélfogva tevékeny és erős államra van szüksége a modern világnak. De a mióta látom azt a túlságos eentralisatiót a közigazgatásminden
