Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

135. országos ülés november 31-én, snerdán. 1888. 143 ágában; a mióta látom azt az állami omnipotentiát és Vielregierereit (Derültség balfélSl) — a boldog magyar nemzet sohasem ismerte ezen ideát, tehát nincs is kifejezése rá — mióta látom a bureaueratismus ezen torzképét, mely lépten-nyomon eszébe juttatja az embernek „Vernunft wird Unsinn, Wohlthat Plage% mióta látom azt, hogy egyik hivatalnoki legio a másik után állíttatik fel és önnek daczára hivatalaink mégis csaknem összeroskadnak a rájuk rótt munkahalmaz alatt; (Helyeslés balfelöl) a mióta látom, hogy az állampolgárok mindinkább növekvő számban függési viszonyba jönnek az államhatalommal szemben, (Igaz! ügy van! a baloldalon) függési viszonyba az anyagi megélhetés terén, ha, — mondom — mindezeket látomj: akkor, ha nem is elveimnek téves, de igenis veszélyes voltát el kell hogy ismerjem. Ezzel, t. ház, be is zárom felszólalásomat, ámbár mondhatom, hogy távolról sem merítettem ki a tárgyat. Azt hiszem azonban, hogy eleget mondtam arra nézve, hogy a törvényjavaslattal szemben magamtartását és szavazatomat indokoljam, a mely, miként beszédem elején mondottam, akként hangzik: hogy én e törvényjavaslatot ;i részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. {Helyeslés balfelől.) Hertelendy Béla: T.ház! Előre is kijelentem, hogy nem fogok belebocsátkozni azokba a részletekbe, melyeket az előttem szólott t. képviselő urak oly tág értelemben vettek. En csak is azon nézeteimet akarom a t. ház előtt kifejezésre juttatni, a melyeket a törvényjavaslatnak el- vagy el nem fogadása szempontjából elmondani szükségesnek tartok. Mielőtt azonban meggyőződésemnek kifejezést adnék, mindenekelőtt néhány, előttem szóltt.képviselő urnak megjegyzéseire fogom megmondani véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) így Holló Lajos képviselő urnak akarok minnekelőtt néhány észrevételt tenni és ezt Greesák képviselő ur is érintvén, megjegyzéseim neki is szólanak; nevezetesen Holló képviselő urnak azon állítására, hogy a nemesek annak idején a regalejogot bizonyos közjogi kötelességek teljesítéseért, minő a közigazgatás s hadviselés stb. kapván, minthogy ez most általános lett, kell hogy általánossá legyen azon ;anyagi szolgáltatás is, mely eddig az alsóbb osztályt terhelte s azt kívánja, hogy ágy a kis-, mint a nagy fogyasztás egyaránt járuljon a behozandó teherhez. Ezen állásponttal én nem érthetek egyet; nem érthetek egyet pedig azért, mert azt is hangoztatta a képviselő ur, hogy az 1848-iki törvények a, nemesi jogokat eltörölték volna; nézetem szerint megfordítva áll a dolog; tudniillik a 48 iki törvények szerint a jobbágyok felszabadittatván, ezeket a nemesek bizonyos közjogi jelentőségű „jogosítványaikra nézve magukhoz emelték, magukkal egyenlőkké tették. A nemesség fennáll, ellenben a jobbágyság nem és ezekkel a nemesi jogok legnagyobbrészt megosztattak; ezen osztályból azonban kimaradt az őket a nemesi birtokkal együtt illetett regalejog, a malom, a révvám, a vásártartási és egyéb jogok. Miért ? Azért, mert az úrbéri törvények szerint ők már, mint akkor úrbéres község, bizonyos részesei voltak a regalejognak. Tehát e jog tekintetében nem voltak a jogok egyenlően osztva a 48. törvény szerint sem. A mint azt ma a megváltás stádiumában a tövényhozás találja, ily állapotban és mérvben kell azt nekik és mindenkinek kárpótolni. A nemesi jog tehát fenmaradván, ezen jog éiintésébe nem akart belemenni e törvényjavaslat. En határozottan tiltakozom úgy a kis-, mint a nagy bortermelő közönség nevében, hogy a nagyban való eladás fokozatos adótételekkel nehezíttessék. Ez eddig sem volt, hogy valaki egy hectoliteren felüli eladást eszközölvén, azért adót fizetett volna. Fizetett adót legfelebb a saját földjeért. Másik megjegyzésem, a mit Szederkényi Xándor t. képviselő urnak akarok mondani, az, hogy ő szeretné az igazságügyminister urat provocálni arra, hogy a 9-ik szakaszban lefektetett, szerinte igazságtalan felfogással szemben, tiltakozását fejezze ki a ház előtt. Én ezt a felfogást, t. ház, alkotmányos rendszerünkben nem találom helyén levőnek. Az igazságügyminister ur, a kit én nagyon tisztelek, őre az igazságszolgáltatásnak kifelé, végrehajtója az igazságszolgáltatásnak az egész országban, de itt a házban csak nézetnyilvánitási joga van; de azt, hogy tiltakozási joga volna^ el nem ismerhetem. Áttérek most azon észrevételre, a melyet ugyancsak Szederkényi Nándor t. képviselő ur és vele együtt több szónok is felhozott, hogy tudniillik a javaslatban a pénzügyminister állíttatik fel mint fórum, a mely véglegesen határoz ezen kártalanítási eljárásban. En részemről úgy látom, hogy ezen törvényjavaslatok tulajdonkép az egyezkedési rendszerre vannak alapítva. Ha az egyezkedés sikerül —a mint azt hiszem, legtöbb esetben sikerülni fog — akkor a pénzügyminister beavatkozására nem lesz szükség és pedig annál kevésbé, mert ő. mint második fórum van hivatva a törvényjavaslat szerint a kérdéshez hozzászólani. Az első fórum pedig nem az adófelügyelő, hanem egy közigazgatási közeg, a mely fogadalmat tesz, melynek eljárásában tehát mindenki megbízhat. Azon esetekben, a midőn az eljárás folyamán a jogi kérdés vitássá válik, nem fog a pénzügyminister dönteni, hanem, a mint az a törvényjavaslat 29-ik §-ban mondva van, ezen ügyeknek miként ellátására az igazságügyminister egy külön eljárást készít és ezen eljárás szerint fog az ügy eldöntetni. Sokan mondották, hogy ezen törvény meg-