Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

136. orizáfos ülés november 21-én, sxerdán. 1888. 141 stádiumában a részletekre is kiterjeszkedni, daczára annak, hogy ezen részletek nagyon sok tekintetben háládatos anyagot szolgáltatnak az ellenzéki eriticának. így például a törvényjavaslat 10. §-a, a bíráskodás kérdése, stb. Én a részletekre kiterjeszkedni nem kivánok, hanem csakis a legfőbb elvi szempontokra fogok szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) Én főleg két okból tartom veszélyesnek, sőt egyenesen károsnak az italmérés tervbe vett rendezését. Az egyik ok adópolitikai természetű; a másik pedig a községek, de különösen a városok helyzetére vonatkozik, mely elő fog állani akkor, ha ezen törvényjavaslatok törvényerőre emelkednek. Valóban t. képviselőház, a ki csak némileg ismeri a mi adórendszerünket, mely szövevényesség, bonyolódottság és okszerűtlenség tekintetében ritkítja párját, egyet fog érteni velem abban, hogy valóban nem volt szükséges a feladatok halmaza és sokfélesége alatt összeroskadozó pénzügyi administratiónkat, mely azonfelül még drága is, megnehezíteni egy oly feladattal, mely egyfelől be nem látható mérvben szaporítani fogj a a teendőket és másfelől pedig a más államokéhoz képest ugy is felette drága pénzügyi közigazgatásunkat még meg is fogja drágítani. Van ez országban legalább is 60-ezer korcsmáros ; ha hozzávesszük még azon ezreket, a kik mint kereskedők, ezukrászok foglalkoznak az italméréssel, valamint azoknak számát, a kik csak ideiglenesen foglalkoznak ezen üzletággal: akkor képzelhető, mily nagy munkába és mennyi költségbe fog kerülni ezen óriási seregnek egyénenkénti nyilvántartása és ellenőrzése még abban az esetben is, ha az államnak sikerül mindenütt legegyszerűbb és legolcsóbb, habár más tekintetben nem épen ajánlható adóbeszedési módozatot, tudniillik a bérbeadást alkalmazni. Mert hiszen a bérlő ezen költséges, fáradságos, időveszteséggel járó műveletet fel fogja számítani, azaz kevesebb bért fog fizetni az államnak és ezen kevesebblet szintén a beszedési költségekhez számítandó, habár az állam számadásaiban nem fog is szerepelni. Egyik legnagyobb hibája adórendszerünknek az, hogy egy és ugyanazon adótárgy többszörösen van megadóztatva több önálló s külön adók által. Most az italmérésnek szándékolt rendezése folytán ismét két új adónem hozatik be s ezek is olyan fogyasztási czikkekre alkalmazandók, a melyek már többszörösen vannak megadóztatva, így például a sör fogyasztása már meg van adóztatva először a söradó, másodszor a sajátságosan elnevezett sörfogyasztási adó által; már most hozzá fog jönni ezentúl harmadszor az italmérési díj és negyedszer az italmérési adó. Mellékesen megjegyzem itt, t. ház, hogy az italmérési díj szintén az adók közé számítandó, mert ez a díj áthárittatik a fogyasztókra s igy benső természeténél és hatásánál fogva nem egyéb, mint a fogyasztásra kivetett fogyasztási adónak egyik beszedési formája. Mindezen különféle adók, melyek ugyanazon adótárgyra vonatkoznak, különkülön kivetendők, külön behajtandók, nyilvántartandók, kezelendők és elszámolandók. Tudjuk, hogy a t. kormány a pénzügyi administratiónak mielőbbi reformját tervezi. Én ennek csak örvendek, ámbár őszintén bevallom, hogy valami nagyon vérmes reményeket, nem kötök e reformhoz mindaddig, mig az adminístratió reformját meg nem előzi adórendszerünk reformja. De mindennél még veszélyesebb lesz, t. képviselőház, adórendszerünk terén egy más változás, mely szükségkép be fog következni, ha az italmérési jog ugy rendeztetik, a mint most tervezve van. Ez a változás pedig az, hogy ugy is elviselheti énül magas állami direct-adóink általában, de különösen a városokban, fel fognak emeltetni. Azon valóban nagyszerű feladatok, melyek mai napság a városok által, az általános cultura, közoktatás, közegészség, közrendészet, jótékonyság terén stb. és nem utolsó helyen a hatáskörükbe utalt állami teendők és functiók elvállalása következtében megoldandók, úgyszólván napról-napra nőnek, napról-napra nagyobb lesz az igények száma, a melyek kielégítendők. Természetes, hogy ezzel kapcsolatosan szintén növekszik a városok pénzügyi szükséglete és hogy ezen szükséglet fedezésére okvetlenül oly jövedelemre van szüksége a városoknak, a mely szintén expansiv természetű. Ily jövedelmi forrást képezett mindeddig a városok italmérési joga, a mely nem egyéb, mint a szeszes italoknak a városi területen belül történt fogyasztására kivetett községi fogyasztási adó. Már most, t. ház, elveszszük a városoktól e jövedelmet; igaz, hogy annak helyébe megadjuk nekik a kártalanítási tőkét, hanem azt hiszem, hogy e tőkéből folyó jövedelem sehol sem fogja, elérni az eddig élvezett jövedelem magasságát. Ennélfogva a regale-megváltás következtében csökkenni fog a városoknak eddig tényleg élvezett jövedelme. Hozzájárulván ehhez, mint előbb mondám, az, hogy a városok szükséglete folyton növekszik, a regale-megváltás következtében közvetlenül beálló hiány ezentúl a nagyobb szükséglet miatt folytonosan nagyobb lesz. Ennek mi lesz, t. ház, a következménye. Természetesen az, hogy a felmerült hiány fedezése végett az állami direei adók után kivetendő pótlék fog alkalmaztatni. És én épen ezen okból nem fogadhatom el a t. kormány azon érvelését, hogy az állam már csak az adó egyenletessége tekintetéből sem tűrheti azon anomáliát, hogy az egyik városban, a hol az italmérési jog teljesen kihasználtatik, a fogyasztó közönség magasabb díjat fizessen, mig a másik-