Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-134

] 3g 134. országos ülés november 20-án, kedden. 1868. fővárosban fogyasztatik ; mert az adó csak azután i fizetendő meg, a mi itten fogyasztatik; mert a mit akár a termelő behoz, de ezután elad kivül a városon, akár a kereskedő vesz, bárhol az országban és a világon és elad kivül a városon és nem a város belfogyasztásának, ha ezután megfizet tetett az adó, visszatérítésnek van e törvény értelmében helye. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) Ilyenek mellőzésével és elhallgatásával igen könnyű azután nagy számokat kikerekíteni, csak hogy ha valaki még felületesen is megnézi, azok saját valótlanságuk alatt összeroskadnak. (Helyeslés jobbfélől.) A ki ily számítással áll elő, talán inkább arra lehetne mondani, hogy eltakart, czélziitos kerülő utakon valamit el akar érni, mint egy javaslatról, a mely azt, a mit akar, egyenesen, tisztán meghatározott szavakban megmondja. (Igaz! ügy van! jobb/elől.) Én, t. ház, magam részéről, mindig nagyrahecsültem, nagyra JS fogom mindig becsülni a szónoklat erejét és hatalmát és ezen tekintetben az előttem szólott képviselő ur iránt a legnagyobb elismeréssel vagyok, mert csakugyan nem csekély szónoki, mondjuk talán a régi kifejezéssel; rhetori tehetség kell ahhoz, hogy valaki azt mondja, e Ifogadok egy törvényjavaslatot mindazok mellett, melyeket azután megtámad, nem is tekintve, hogy mi van benne, hanem hogy mit képzel ő magának bele. (Élénk derültség.) A t. képviselő urak nagy súlyt fektetnek arra, hogy védjék velem szemben az általam a kormány és a többség által elnyomni szándékolt városokat. A közvetlen előttem szólott képviselő ur felemlítette még azt is, hogy hiába várjuk azt, hogy a gentry teljesítse kötelességeit; nem azt, hanem a városi polgárságot kell támogatni. Én nagyon örülök ezen megtámadásnak, mert nem nagyon rég volt. mikor ép azon oldalról megtámadtak, hogy a gentrynek, mely a haza egyedüli fentartója, érdekeit feláldozom a városok és más osztályok érdekeért. (Helyeslés jobbfélől.) Nem régen volt, kár volt elfelejteni. (Tetszés jobbfélől.) Én nem felejtettem el; én azt a vádat akkor igaztalannak tartottam, igaztalannak tartom ma ezt; mert én sohasem tekintem feladatomnak azt, hogy az országnak akár egyik, akár másik osztályát a másik rovására támogassam, de igenis azt tekintem feladatomnak, hogy mindegyiknek érdekét egyeztetve, igyekezzem az ország általános érdekét előmozdítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Es csak még egyet ma. Rettenetesen hangsúly oztatik, hogy ezmonopolium és hogy minő monopólium? Azért, mert a törvényes szigorú feltételek mellett, melyek a törvényben pontosan megállapittatnak, az engedélyeket a kormány adja, természetesen néni egyedül, de adja az illető törvényhatóságok meghallgatásával és ugyancsak a törvényben meghatározott módozatok mellett és csakis a hatósági, a törvényhatósági közegek javaslatára, vagy legalább is meghallgatásával vonhatja meg azon engedélyeket. Ezmonopolium. De vájjon ha az engedély megadása a városok, egyes községekre bizatik, ez nem lesz-e azon városoknak vagy községeknek monopóliuma? (Igaz! ügy van! a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Engedelmet kérek, vagy monopólium az állam kezében, vagy nem. Én ugyan azt tartom, hogy nem, de akkor, ha ugyanazon feltételek mellett más gyakorolja, annak a kezében is monopólium. Már pedig abban talán méltóztatik megbocsátani, hogy ha még monopólium kell, sokkal kevésbé nyomasztó volt és lesz mindig egy monopólium, melyet az állam gyakorol, mint az, melyet egy község gyakorol, (ügy van! a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Ne méltóztassanak tehát tetszetős szavakban keresni argumentumot. Mert valóban itt monopóliumról beszélni nem egyéb, mint tetszetős szavakban keresni argumentumot. Vagy vallják be őszintén, hogy ez nem monopólium; (Helyeslés a jobboldalon) vagy tegyenek meg egyet; mondják meg: ez monopólium, de azt akarjuk, helyesebbnek, jobbnak, igazságosabbnak tartjuk, hogy a monopóliumot minden község gyakorolja ugy, a hogy neki tetszik és nem az állam. Hogy ez aztán fog-e valakinek tetszeni, fog-e szabadelvű felfogásnak tekintetni, e felett a t. képviselő urakkal nem vitatkozom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Még egyet s ezzel bevégzem felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Egy képviselő ur igen ékes beszédében azt mondotta: van egy módja, mely szerint meglehet szüntetni a regálét, nem fog annyiba kerülni, sokkal kevesebbe ugy, hogy még le is lehet szállítani az italmérési jövedék tételeit; de ugyanazon képviselő ur először azt is mondotta, hogy a jövedék jövedelme a városokban van és azt akarta, hogy épen azért, mert ott van, a jövedelem a városoknak és a községeknek hagyassék meg ugy, a mint birják. Már most azt mondják: a többinek megváltása tenni fog 112 vagy 114milliót —már nem emlékszem a számra — s ezt azután az állam győzni fogja, ha az italmérési jövedéket le is szállíthatja. Megint azt kérdezem: hol van itt a valóság ? Vagy áll az, hogy a városok adják az italmérési jövedék jövedelmének nagyobb részét, miként az előttem szólott képviselő ur mondotta — csak azért idézem, mert mondotta s nem mintha elfogadnám — hogy föláldoztatik a városok erdeke azért, hogy a vidék gyarapíttassék; vagy nem áll. Ha nem áll, ne tessék mondani —legalább ne ugyanazon egy beszéd keretében — (Derültség jobbfélől) melyben azután ezzel szemben az mondatik, hogy ha meghagyjuk a városoknál, vesztenek a vidékek, melyekről előbb azt mondotta, hogy ha ezen ter-