Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-134
ÍM, országos ülés november 20-án, kedden. 1888. 135 Abban azonban eltér az én véleményem a többségétől, hogy ezen italmérési engedélynek megadása kitől tétessék függővé. E tekintetben én is azon nézet felé hajlok, a melyet Holló képviselő ur fejezett ki, hogy ezt az önkormányzati hatóságoknak kell gyakorolni. De ha helyeslem is ezen ethicai szempontokat és ha concessionált iparággá akarom is változtatni az ital mérést, nem felejtem szem elől azon szempontokat sem, a melyek egyenesen megtiltják azt, hogy egy egész osztály politikai függésbe hozassék egy pártkormánytól. (Helyeslés balfelől.) De befejezem beszédemet, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Holló t. képviselőtársam már rámutatott arra, hogy hiszen váltottak meg már jogokat ezen országban máskor is a nélkül, hogy a terheket csak az eddig kötelezett félre rakták volna. 1848ban a szabadelvtíség nagy eszméje és ademoeratia elementáris erővel döntött meg egy nagy privilégiumot, a mely akkor súlyosan nehezedett a polgári osztály bizonyos részére. Csakhogy akkor ezen eszme hatalma magával tudta ragadni a jogosított nemességet egy oly joglemondás magas latára, a melynek hasonló példáját alig találjuk a történelemben. Akkor, t. képviselőház, maga a jogosított nemesség szabadította fel saját jobbágyait és az ezen jobbágyi állapotból reá háramlóit előnyökért talán ,nem is részesült oly kárpótlásban, a mely ma javasolsatik. Es mégis mikor arról volt szó, hogy a megváltás terhei a közteherviselés elvéből kifolyólag ő reájuk is háríttassanak, ők voltak az elsők, a kik a földtehermentesítési járulék alól magukat kivonni nem akarták. Ennek következtében oly állapot következett be, hogy a jogosított és kötelezett fél egyenlően osztozott meg a megváltásból eredő új terheken. Es ma, négy évtizeddel később, egy oly törvényjavaslatnak elfogadása ajánltatik nekünk, a mely minden előnyöket a jogosított s minden terhet az eddig kötelezett részére tart fenn. Mikor 1848-ban a jobbágyi intézményt minden következményeivel együtt eltörölték, az akkori fenkölt szellem tudta alkalmazni a jogegyenlőség követelményeit teljes mértékben, de ma, t. ház, 1888-ban azt kívánják tőlünk, hogy a regale-megváltás utján szüntessünk meg egy elavult formájában többé fenn nem tartható privilégiumot, de azt egy másik, az új modern jogfejlődés külső mezébe bujtatott privilégium alakjában tartsuk fenn: a nagy fogyasztás adómentes privilégiumában. Azt hiszem és azon nézetben vagyok, hogy e privilégiumok fentartása nem lehet a mai kornak feladata s én azért, t. ház, ezen adómentességi privilégiumoknak a törvényjavaslatból leendő kiküszöbölésétől teszem függővé szavazatomat és hozzájárulásomat e törvényjavaslathoz, (Élénk helyeslés balfelől.) Nagy István jegyző: Meltzl Oszkár! Metzl Oszkár: T. ház! Én ugyan nem szándékozom hosszasabban igénybe venni a t. ház figyelmét, de mégis több időre lesz szükségem, mint a mennyi még hátra van. Kérném tehát a t. házat, hogy felszólalásomat holnapra halaszthassam. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép[ viselőház! (Halljuk!) Én ugyanazt tartom,hogy : a háznak az órája siet is, de azt is tartom, hogy | midőn egy ily nagy, általános vitában annyian j kivannak szólani, csakugyan kár ép azt a pont két órát tekinteni. (Helyeslés.) Egyébiránt ez alkalommal nem kivánok ez irányban indítványt tenni, hanem engedjék meg, hogy egynehány rövid észrevételt, ha már más szólani nem kivan, tehessek a hallottakra. (Halljuk! Halljuk!) Csak ténybeli dolgokra fogok szorítkozni, az argumentatiók megczáfolását és visszautasítását más alkalomra hagyom. Az egyik, a mire ráutalni akarok, az, hogy mindenfelől hangsúlyoztatott a mai napon, hogy j a szesz 100 literen felüli elárúsítása czímén egy új adókedvezmény adatik a nemzet egyik vagy másik osztályának. Engedelmet kérek, először is ez nem valamely osztálynak adott adókedvezmény és másodszor nem új. Az új benne csak az, hogy majdnem kétszeresére van felemelve az a menynyiség, a mely eddig ily módon volt szabad forgalomba hozható. (Helyeslés jobb/elől.) És itt nemcsak az adó szempontját, hanem a szabad forgalom szempontját is tessék tekintetbe venni. Ismétlem, a szabad forgalom szempontját, mert bocsásson meg nekem akárki, nem fogja ezen megadóztatást másutt, mint zárt városban, helyesen behozhatni, a nélkül, hogy a forgalomnak ne ártson és a kereskedelmet ne bénítsa meg. (Helyeslés jóbbfelol.) És az tetszik nekem igen különösnek, hogy előszöi is — és itt van a tévedés — az mondatik és némely részről még nagy alkotmányos veszély felidézését is látták benne, hogy a kormány felhatalmazást kér bizonyos városokat zárt városokká tehetni. Itt a tévedés, mert a kormánynak ez a felhatalmazása igen sok törvényben már meg van adva. Itt tehát valamely nagy alkotmányos veszélyt előidéző újítás nem czéloztatik. De másodszor méltóztassanak nekem megengedni — sehogy másképen, mint zárt városok útján, épp azt a czélt, hogy azon 100 literen felüli mennyiség is, ha fogyasztás alá bocsáttatik, megadóztassék, a kereskedelem és ipar veszélyeztetése és megszorítása nélkül, semmi más úton elérni nem lehet. Zárt város útján el lehet érni és itt van az előttem szólt t. képviselő urnak egy más igen nagy tévedése. (Halljuk !) O felszámítja, hogy a jelenlegi tételek mellett a főváros mennyit fog fizetni; mert a mint behozatik a vámvonalon, mindjárt fizetni kell, de elfelejti mindazt a mennyiséget, a mely nem a
