Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-134
134 ÍM- országos ttlés november 20-án, kedden 1888. Hogy ez igy van, t. ház, ezt bizonyítja maga a javaslat is. Hiszen a minister ur is érezte ezen javaslat beadásánál, hogy a nagy fogyasztóknak teljes adómentessége mellett nagyon rossz üzletet csinál. Azért mit tett? Mellékesen, hogy senki észre ne vegye, maga is igyekezett ezen adómentességet épen ott, a hol az legnagyobb pénzügyi hátránynyal járhatott volna az állampénztárra nézve, kerülő utón megszüntetni, tudniillik a váró sokban. Mint említettem, van ugyanis a javaslatnak egy rendelkezése, mely a zárt városokban elfogyasztott összes italmennyiséget adó alá vonja. Van egy másik intézkedés, melyben a pénzügyminister felhatalmázáét kér arra nézve, hogy minden 10,000-en felüli lakost számláló várost, tehát majdnem az összes városokat Magyarországon zárt városokká alakíthassa át A minister ur a városokban látja tehát a nagyobb fogyasztást, tehát ezt a nagyobb fogyasztást igyekszik terhesebb adóval megróni. És ha erre figyelemmel vagyunk, akkor, t. ház, jobban nem illustrálható azon fennen hirdetett meleg érdeklődés a városok jövője és felvirágzása iránt, mint épen ezen rendelkezéssel, a mely világos bizonyítéka annak, hogy a pénzügyminister ur a jövőben a városokban keresi az államjövedelmek fokozásának lehetőségét. Pedig, t. ház, én azon nézetben vagyok, hogy a közte erviselés terén eddig is épen a városoknak jutott az áldozatkészség oroszlánrésze. Én, t. képviselőház, nagy politikai hibának tartanám azért, ha bármilyen igazi vagy képzelt érdekek dédelgetésével a városokra szigorúbb terhet akarnánk róni. Más országok, a melyek azon szerenesés helyzetben vannak, hogy pénzügyeik rendezetlensége nem utalja őket arra, hogy a városoknak e czímen szedendő jövedelmeire rátegye a kezét az állam, azt találjuk, hogy épen ezen jövedelmi fonások szolgáltatják a városoknak eulturalis feladataik teljesítés ére a legnagyobb anyagi eszközöket. így látjuk Francziaországban a városoknak kapuadó beszedési jogát, de Németországban is azt találjuk, hogy a városok az italokra kirótt kimérési adóban találják azon jövedelmi forrásaikat, a melyekből városi hivatásuknak megfelelőleg eulturalis feladataikat is teljesíthetik. Csak nálunk, a magyar parlament szabadelvű többsége és szabadelvű kormánya tartják feladataikkal összeegyeztethetőnek azt, hogy egy oly adópolitikával foszszák meg a városokat legtermészetesebb jövedelmi forrásaiktól, amely adópolitika épen abban találja kifejezését, hogy a városokban a terhesebb megadóztatás után bizton várható többletet, a nyilt községekben az adómentesítés után bizton beállandó deficit fedezetére egész egyszerűen confiseálja. (Helyeslés a bal- és a ssélsö baloldalon.) Nem volna szabad, t. ház, azt sem felednünk, hogy a városi elemnek, a középosztálynak, amely leginkább a városokban találja képviseltetését, az országban még igen nagy hivatása van. Nem szabad felednünk, hogy a városi elem gyengítése manapság, a midőn a gentry talán — önhibáján kivül — alig képes már azon nagy szerepre, amit eddig az állami életben betöltött — mondom — ennek a városi elemnek a gyengítése igen nagy politikai hiba és vétek hazánk jövőjére nézve. Ha már, t. képviselőház, az országnak szigorú pénzügyi helyzetében és viszonyai között szüksége van azon jövedelmi többletre, a mely a városok fogyasztásából származhatik, akkor kérem a t. pénzügyminister urat, ne tegye legalább illusoriussá azon nekik igért 30% ban való részeltetést az által, hogy a náluk beállható többjövedelmet lehetetlenné tegye az által, hogy a nyilt községekben a heefolitereken felüli fogyasztást adómentessé teszi; mert annak az eljárásnak az alkalmazása, a mely e javaslatban eontemplálva van, más eredményt nem fog szülni, mint azt, hogy a városokban — mint ezt a főváros példájával kimutattam — be fog ugyan állani egy nagy jövedelmi többlet, de ezen többletből a részeltetés csak akkor fogja őket megilletni, ha az egész megváltási művelet haszonnal keresztülvitetik. S miután a nyilt községekben a nagy fogyasztás adómentessége alapján okvetlenül deficit fog beállani, a praecipnum, a kedvezmény egyenlő a semmivel, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsS baloldalon) mert ily viszonyok között nem fog az államra nézve beállani azon helyzet, hogy az egész művelet haszonnal fejeztessék be. Azért, t. képviselőház, azt hiszem, hogy ki kell terjeszteni az italmérési adókötelezettséget az egész fogyasztó közönségre és részeltetni kell a városokat, de a községeket is azon jövedelmi többletben, a melyet a városoknak épen ezen adónem fejlődési képessége biztosít. Az italmérési adó egyenlőtlen kivetésének kifogása mellett, vannak még egyéb és pedig fontos kifogásaim is, a melyeket az idő előhaladottságára való tekintetből nagyon röviden fogok érinteni. (Halljuk! Halljuk!) Kifogásom van mindenekelőtt az ellen, hogy a megváltási eljárás oly közegekre bizatik, a kik teljesen nélkülözik a birói attribútum minden kellékeit. Kifogásolom, hogy az italmérési engedélynek az állam részére való confiscálása által oly politikai függés teremtetik az ország bizonyos osztályában, a melynek igen káros következményei lehetnek a közszabadságra nézve. Én is méltánylom azon ethicai okokat, a melyeket azon oldalról hangoztattak abban a tekintetben, hogy az italmérést nem lehet szabaddá tenni, mert én is azon véleményben vagyok, hogy az italmérésnek minden körülmények között concessionált jognak kell lenni.
