Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-134
134. országos ülés november 20-án, kedden. 1888. 133 ismeretes terhet, hogyan vállalhatott el egy teljességgel ismeretlen jövedelemmel szemben. Mert az tagadhatatlan, hogy sem apénzügyministeriumnak, sem senkinek megbízható számadatai nincsenek arra nézve, hogy a 100 literen aluli fogyasztás mily mennyiséget képvisel az országban. Képviselhet sokkal többet, mint a mennyit a pénzügyminister ur a bizottságban jelzett és képviselhet kevesebbet is. Az tagadhatatlan, hogy maguk a regalejogo sultak csak ugy érhették el a 11 és fél millió jövedelmet, mely most ki van mutatva, hogy a legmagasabb teherrel rakták meg azokat, kiknek vállaira ezen terhek súlyosodnak. S én épen a most tervezett italmérési adó tételeiben egyáltalán nem találom fel azt a magasságot, melyet azon értékkülönbözetben találhatni fel, mely a regaletulajdonosoknál és bérlőknél a beszerzett ital mennyiség vételára és eladási ára, közt jelent, kezett. De kérdem, a jövedelem megállapításánál azonfelül számításba vette-e a pénzügyminister ur az italmérési adónak, igy contemplalt behozatalánál azon körülményt is. hogy a 100 literen felüli adómentesség felállításával tág kaput nyitott a csempészetnek. Gondolt-e arra, hogy hiszen még sem lesz talán oly szigorúan ellenőrizhető ezen törvény végrehajtása, hogy mindazon kisebb gazdák ellenőriztethessenek, kik majd a czélból fognak szövetkezni, hogy az adómentes 100 literen felüli mennyiséget szerezzék be házi szükségleteikre, magánfogyasztásra. De, t. ház, ezen teljesen ismeretlen számadatokkal szemben, nem azért, mintha azt akarnám a ministernek javasolni, hogy terjessze ki ezen contemplalt nagymérvű megadóztatást minden menynyiségtí italra, hanem csak azért, hogy kellőleg megvilágítsam, hogy mik volnának azon pénzügyi eredmények, melyek származnának abból, ha mi ezen adótételt az összes fogyasztandó italokra alkalmaznék — bátor vagyok a következő számításokat előterjeszteni. (Halljuk! a baloldalon,) A pénzügyminister úr kijelentése szerint, me lyet az euquéte-ben volt szerencsém hallani, a szesznek évenként fogyasztás alá kerülő mennyisége kitesz körülbelül 1.030,000 hectolitert. Hogy ha ezen 1.030,000 hectolitere — mindig száz fokú szeszt értek alatta — alkalmazzuk a törvényjavaslatban contemplalt 15 frtnyi adótételt, akkor ez kitesz 15 millió forintot. Pedig, t. ház, legyen szabad megjegyeznem azt is, hogy talán számadásaimban nem csalódom, ha ennél nagyobb adótételt veszek alapul, mert tudvalevő, hogy as-esz nemfogyasztátik el 100 fok alakjában, hanem 30—40 fok alakjában, már pedig az ezen 30 — 40 fokú szeszre nézve alkalmazott adótételben a, 7 frt 50 krral sokkal nagyobb az adóegység, mint a 15 frtban, mert mig itt körülbelül 15 kr. volna, ott 20 krt tenne ki hectoliterenként. De nem veszem ezt számításba s csak mellesleg hozom fel. Szintén ez előterjesztett adatok szerint az évenként fogyasztás alákerülő bormennyiség kitesz 2.600,000 hectolitert. Ha erre most csak a kisebb adótételt alkalmazom, tudniillik azt, mely a zárt városokban czéloztatik szedni, akkor ez kitenne 5.200,000 frtot. A sör adója, melyből 732,000 hectoliter kerül fogyasztás alá, kitenné 2.200,000 frtot úgy, hogy az összes fogyasztás alákerülő italmennyiségek ily módon contemplalt megadóztatása körülbelül 26—27 millió frt évi jövedelmet eredményezne. És hogy, t. ház, én e részben nem vérmesen, hanem reális hasison számítom az esetleges jövedelmet, legyen szabad erre nézve az egyedül kezeim közt lévő concret példára hivatkozom, tudniillik Budapest főváros példájára. Budapest főváros eddig bevett a bor, sör és szesz után italmérési adó fejében 320,000 frtot — itt eltekintek az ital mérési illetéktől. Ha most veszszük az 1885 — 86 és 87-iki években a főváros vámterületére behozott bor, sör és szeszmennyiségeket a vámkezelési kimutatások alapján, akkor azt látjuk, hogy bor czímén bevenne ezen adótételek mellett 712,000, a sörből 270,000, a szeszből 1.020,000 fitot, tehát összesen 2 millió forintot, vagyis a. mostani 320,000 forintot kitevő jövedelem helyett a javaslatban contemplalt italmérési adó beszedése után a fővárosban két milliót fogna kitenni azon jövedelem, mely e czímen várható. T. ház! Ha én a javaslatnak mostani szövegezését veszem és azt látom, hogy az utcunque minden magánérdeket teljesen kielégít s talán — ez egyéni felfogásom — némely tekintetben túl is ment az absolut igazság határán és ha ezen elvitázhatlan ténynyel szemben ott a túloldalon mindig azt hangoztatják, hogy az állami érdeket is érvénja'e kell emelni, akkor önök megfeledkeznek arról, hogy épen az állami érdek kielégítése legelső sorban az önök kötelessége, hogy ezen állami érdek érvényre jutása csakis önöktől függ. Csakhogy, úgy látszik, hogy e részbeni kötelességeiket máskép fogj'ák fel, mert önök azt hiszik, hogy eleget tettek hazafiúi kötelességeiknek, ha csak hangoztatják az állami érdek érvényre emelésének szükségét, azonban készek szavazataikkal támogatni egy oly törvényjavaslatot, mely egyrészt talán csak bizonyos politikai consequentiáktól való félelem miatt rést üt a közteherviselés egyenlőségének nagy elvén, másrészt nagyon is kétessé teszi a megváltási művelet pénzügyi eredményeit. Én, t. ház, azon hiszemben vagyok, hogy az állam érdeke épen ezen megváltással szemben okvetlenül megkívánja az italmérési adó általánosítását és kiterjesztését az egy hectoliteren felül elfogyasztott italmennyiségekre is, mert én csak igy várhatok annak jövedelmétől oly pénzügyi eredményt, mely legalább arról biztosít bennünket, hogy e czímen az államra nem fognak ujabb terhek háramolni.