Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-134

118 1S4. országos ülés norember 30-án, kedden. 1888. első czél szerinte a hűbérieg intézmények azon maradványának megszüntetése, a mely a regalejogban ma még tényleg fennáll; második czél az állam jövedelmeinek az indirect adók foko által való emelése; és végre harmadik czél ezekkel kapcsolatban bizonyos közgazdasági, ipari és forgalmi érdekek szolgálata. A mérsékelt ellenzék igen tisztelt pártvezére ugyanakkor tartott felszólalása alkalmával ezen czélok kettejét önmagukból a javaslatokból kiolvasta és kijelentette, hogy miután ő ezen ezélokat helyesli és magáévá teszi, hozzájárul azon törvényjavaslatokhoz is, melyek ezen czél megoldását a kormány által beterjesztett alakban involválják. E szerint, igen t. képviselőház, bárki akként tehetné fel a kérdést — nem mondom, hogy erről az oldalról fog az akként felállíttatni — hogy a törvényjavaslatok visszautasítása az ezen czéloktól való elzárkózást jelenti. Mondom,bárki akként tehetné fel a kérdést. En azonban határozottan kijelentem azt, a mi már a párt részéről többször volt kijeletve, hogy mi a regale-jogot, mint egy feudális intézmény maradványát feltétlenül és mielőbb megszüntetni kívánjuk, kijelentem azt is, hogy azon másik czélt: az államháztartásban az egyensúly helyreállítását, az állam megzavart pénzügyeinek orvoslását mi is feltétlenül és komoly eszközökkel előmozdítani kívánjuk (Igaz! Ugyvan! a szélső baloldalon) és e tekintetben nemcsak védekezhetünk, mit gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő ur a maga védelmére joggal felhozott, hogy ezen pénzügyi bajok előállításában neki és pártjának semmi része nincsen, hanem mi azzal is védekezhetünk, hogy igenis először előidézték azon kormányok, melyeknek pénzügyi tervei mindig a legélesebb megtámadást vonták maguk után ezen párt részéről, de továbbá mi azzal is védekezhetünk, hogy előidézte azon rendszer és azon alap, melyre azon kormányok helyezkedtek, (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl) mely rendszerekés alapoknak különösen pénzügyi súlyos következményeit e párt előre megjósolta s a mely pénzügyi súlyos következmények,sajnoa,napról-napra mindinkább előállanak és valósulnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De a kérdése szerint nem állítható fel akként, hogy a ki e törvényjavaslatot visszautasítja, azon czélok elől zárkózik el, hanem, a mire szintén reflectált gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, a kérdés lényege abban rejlik, hogy e czéloknak leghelyesebb, legez élsz erű bb megvalósítását foglalják-e magukban a törvényjavaslatok, vagy azokra nézve egyáltalában czélszerű és jó megoldást foglalnak-e magukban? És minthogy mi erre azt válaszoljuk, hogy nem és minthogy mi megköveteljük, hogy e czélok megvalósításánál legelőször bizonyos személyes garamiakat kapjunk, a melyet annyi sikertelen pénzügyi kísérlet után ezen kormányban meg nem találunk és másodszor megköveteljük azon tárgyilagos garantiákat j is, melyeknek a törvényjavaslatokban kellene lei fektetve lenniök és melyek a törvényjavaslatok j czélszerű kivitelét biztosítanák és minthogy mi a | második tárgyilagos garantiákat sem találjuk föl: | ez okoknál fogva zárkózunk el a törvényjavaslatok elfogadásától. En, t. ház, kizárólag e czélokkal foglalkozom rövid felszólalásomban és vizsgálom, vájjon a törvényjavaslatok megközelítik-e ezen czélok helyes elérését vagy sem. (Halljuk !) Az első czél a t. pénzügyminister ur szerint a hűbéri intézmények maradványainak megszüntetése. E tekintetben két irányban téves a megoldás. Először túlmegy azon czélon, melyet a közérdek szempontjából a hűbéri intézmények megszüntetésénél szem előtt kellene tartani: és másodszor e czélon alul marad. Hűbéri jog volt aregalejogban azon jogosítvány, mely szerint egyesek, magánosok, bizonyos testületek birták azon jogot, hogy egy területen a szeszes italok fogyasztását megadóztathatták,szóval, hogy magánosok birták az államban az indirect adóztatás jogát. De hűbérinek nem nevezhető azon jog,melynél fogva az állam és az általa alkotott közjogi testületek polgáraikat akár egyenes, akár indirect adóztatás által a közterhekhez való hozzájárulásra kényszerítették. Ez nem "nevezhető hűbéri jognak, mert ez az állam lényegével függ össze, ezt kezdettől fogva, habár változó alakban, mindenkor megillette. Ennélfogva e törvényjavaslatnál mindjárt azt látjuk, hogy midőn a hűbéri jogok megváltását tűzte ki czélúl és átmegy az állam és községek jogainak megváltásához, czélját téveszti el, mert tovább megy, mint a meddig a közérdek szempontjából menni kellene. (Helyeslés a szélsőbalon.) A mi különösen az állam regáléjának megváltását illeti, én mindazt, a mit e tekintetben Polónyi t. képviselőtársam mondott, szintén a magamévá teszem. Csak kiemelem még azt, hogy a legnagyobb contradietio, t. képviselőház, az államnak megváltani az adóztatási jogot az államtól, mely ezt eddig gyakorolta, ugyancsak az állam számára, a mely azt ezentúl fogja gyakorolni. Az államnak adóztatási joga sem azon a területen, a melyen azt eddig bírta, sem egyáltalában ezen állam semmiféle területén, nem fog a jövőben sem megszűnni. Tehát nemcsak a legnagyobb contradietio és elvi helytelenség az államnak önmagától megváltani bizonyos jogot, hanem — a mi szintén igen fontos kérdés — a legnagyobb czéltalanság és károsodás. Czéltalanság a miatt, t. ház, mert midőn az állam önmagának ad kártérítést, ez által nem tesz mást, mint hogy lemond azon bizonyos értéktöbbletről, a mely a kifizetésnél a közvetítő javára mint nyereség esni fog, lemond arról a differentiáról, mely az ilyen pén-z