Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-134

1S4. országos ülés november 30-án, kedden. 1888. 117 hogy most már ad normám magyar királyi dohánytőzsde, lesz magyar királyi korcsma is és hogy a kormány magának rendkívüli hatalmi eszközöket teremt. Ezen ellenvetésre mindenekelőtt megjegyzem, hogy nem tudom ugyan, mily elnevezése lesz ezentúl a korcsmáknak, vagy más szeszes italok árúdáinak, a mi különben egészen irreleváns; azt azonban tudom, hogy a dolog lényegére nézve a kérdéses törvényjavaslat új monopóliumot inaugurálni nem akar és törvényre emelve olyat inaugurálni nem is fog. Állami monopólium alatt az iparok terén, mindig azon kizárólagos kihasznosítás értendő, melyet az állam akár közvetlenül, akár közvetve mások által, de mindig a maga számára eszközöl és eszközöltet. De nem lehet monopóliumról szó ott, hol bizonyos törvényes kivántaíóságok mellett mindenki jogosítva van saját számára italokat kicsinyben elárusítani és kimérni. Itt csak egy új megadóztatásról van szó és ha csak minden adót nem akarunk a monopóliumok közé sorolni, ugy bizonyára ezen adó sem nevezhető monopóliumnak. Igaz, hogy a törvényjavaslat l.§-a kimondja, hogy a szeszes italok kimérése és kis mértékben való elárúsítása felett a kizárólagos rendelkezési jog az állam részére tartatik fenn, de már a következő szakasz adja meg magyarázatát annak, hogy a kizárólagos rendelkezési jog alatt mit kell érteni; nem mást, mint állami engedélyt. Ugyanis azon engedély, melyet eddig az ipartörvény szerint az iparhatóság adott meg, ezentúl az állam, illetve a pénzügyi hatóságok fogják csak megadhatni. Ezen engedély azon nagy pénzügyi operatio által van indokolva, melyre az állam a regale megváltásánál vállalkozik, de ezen engedély adásánál is kötve van a pénzügyi hatóság a javaslat 3. §-a szerint a közigazgatási hatóság előzetes véleményének kikéréséhez és a javaslat II. fejezete világosan megállapítja azon kellékeket, melyek fenforgása mellett az engedélyt megtagadni nem lehet. Mindez arra vall, hogy a javaslat az államnak hathatósabban akarja ugyan biztosítani a kivetendő illetékek és adók tekintetében a felügyeleti jogot, de monopóliumról itt egyáltalában szó nincsen. Különben is — ezt csak közbevetőleg jegyzem meg — ma már az állami monopólium elvesztette azon rémséget, melyet ez előtt terjesztett és épen a szeszes italok elárúsítása terén látjuk azt a legszabadabb országokban mindinkább meghonosulni. így létezik szeszinonopolium a Svájczban, italok kicsinybeni elárúsítási monopóliuma Amerikában Maine államban és Gotheburgban Svédországban. Egy azonban általánosan el van ismerve : hogy a monopólium legveszedelmesebb neme, a melyet nem az állam, hanem az egyesek gyakorolnak. Erre nézve nem említve a múlt századbeli monopóliumokat, elegendő elrettentő példát szolgáltat az újabb időben a gyufa-monopolium Francziaországban. És azért, ha igaz is volna az, hogy itt egy újabb állami monopólium teremtetnék, akkor én legalább részemről inkább tudnék belenyugodni abba, hogy azt az állam gyakorolja, mint abba, hogy ezen monopóliumot, ugy mint eddig 22,799 jogosított, mint a hány regale-tulajdonos a kimutatás szerint az országban létezik, gyakorolja. Az állam legalább kötve lesz a most alkotandó törvény intézkedéseihez, mig a 22,799 jogosítottnál az önkénynek tág tere nyilik. Azon ellenvetésre pedig, melyre gróf Apponyi képviselő ur is reflectált. hogy az vitaimérésre vonatkozó javaslat, ha nem is teremt új monopóliumot, mégis bennünket egy lépéssel közelebbre visz az amúgy is annyira terjedő és mind újabb nemzeti erőket és köröket hatalmi sphaerájába vonó államsocialismushoz, bátor vagyok megjegyezni, hogy azon nagy feladatok, melyek ma a modern államokra háramolnak és melyek megoldása egyesek és testületek erejét túlhaladja, kétségtelenül ily irányt tüntetnek fel. Én távolról sem akarom állítani, hogy ezen irány előnynyel birna a gazdasági individualismus felett, kétségtelen azonban, hogy itt egy-egy tény nyel állunk szemben, melylyel számolnunk kell, mert kétségtelenül igaza van Wagnernek, midőn azt állítja, hogy ez államsocialismus ép oly kevéssé a tudósok terméke, mint a socialdemocratismus némely izgatóknak a müve, mindkettő a viszonyoknak, a társadalmi és állami élet történeti fejlődésének az eredménye és azért a túlkapás veszélyei ellen, mely ezen iránynyal kétségtelenül egybe vau kötve, csakis a törvények korlátaiban és a kormány felelősségében kereshetünk és találhatunk erős biztosítékot. Es mert én a javaslatban elég garantiát látok ezen netalán! túlkapások ellen és különben is bizalommal viseltetem a t. kormány hazafisága iránt és mert végre azon alapelvekkel is egyetértek, melyekre az italmérési regale megváltása az italoknak kicsinybeni eladása és darusítására vonatkozó javaslat fektetve volt. a 2l-es bizottság által benyújtott két tör vén )~j avaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) Holló Lajos: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur előadására beszédem folyamán fogok reflectálni. Most mindenekelőtt vizsgálni fogom azon czélt és feladatot, melyet az igen tisztelt pénzügyministerur a vita első napján mint ezen törvényjavaslatokban fekvőt kijelölt és vizsgálni fogom azt, hogy vájjon a törvényjavaslatokban foglalt módosítások és intézkedések mennyiben képezik a legjobb és legczélszerübb módot ezen kitűzött czélnak elérésére 1 (Halljuk!) Az igen t. pénzügyminister ur három ezélt jelölt ki ezen törvényjavaslatok feladatául. Az