Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-134

11G 134. orsaá^o* ülés november 20-;ÍB, kedden. 1888. hogy a szeszes italok kicsinybeni kimérésének és darusításának szabályozásánál a közerkölcsi és közegészségügyi érdekek a pénzügyi érdekekkel coincindálnak, hisz, ha ezen általam itt említett törvényeken végig tekintünk, ezek is első sorban csak magas illetékek és különféle megadóztatási módok által kívánják az aleoholisums kártékony hatásának gátat vetni. Elég jellemző e tekintetben, hogy, midőn Austriában 1881-ben dr. Roser egyik régibb indítványa folytán a törvény alkotásánál tisztán az alcoholismus szempontjából indultak ki, egyszerre csak azt vették észre, hogy csak illetékek czímén is 17* millióval fogja növelni az államkincstári bevételeket. Sőt ha összehasonlítjuk a mi törvényjavaslatainkat, melyek kiválólag pénzügyi szempontokat tartanak szem előtt, egyéb ide vonatkozó törvényekkel, akkor elfogultság nélkül el kell ismerni, hogy a törvényjavaslatokban az erkölcsi szempont legalább oly méltánylásban részesült, mint másutt. így például Austriában 105,168 italmérési helyiség mellett minden 194 lakosra, Franeziaországban pedig 315,529 ki mérési hely mellett már minden 115 lakosra esik egy kimérési helyiség; ellenben a kormány által beterjesztett javaslatban az illetékek akként vannak contemplálva, hogy csak minden 500 lakosra essék egy kimérési helyiség. Nem mondom, hogy e törvényjavaslat szerint nem lehetséges, hogy kevesebb számú lakóra fog átlag egy korcsma stb. esni, de legalább a kiindulási pont az illeték kiszabásánál az, hogy 500 lakosra jöjjön egy kimérési hely. Ha tehát a pénzügyi kibontakozás nem is követelné parancsolólag, hogy az állam jövedelmeit oly forrásokkal szaporítsa, melyek még egészen kiaknázva nincsenek, ha nem is kellene ezen 202 milliónál többre rugó alapot előteremtenie, melyet a megváltási művelet igényel, hanem egyenesen közerkölcsi szempontból szabályozná a kicsinybeni kimérést; még akkor is, mondom, az ide vonatkozó javaslatokban befektetett elveket gáncs nem érhetné. (Igaz/ Ugy van! a jobboldalon.) Azok részérő], kik nem a megváltást, mint olyant, hanem a törvényjavaslatban foglalt megváltási módozatot kifogásolják, különösen a következő ellenvetésre akadunk, melyeket különféle variatióban hangoztatnak. Ugyanis kifogásoltatik, hogy az adóbevallás képezi alapját a megváltási összeg kiszámításának, hogy a tiszta jövedelemből 10%> hozatik levonásba. Mindezen ellenvetésekre részint a javaslat indokaiban, részint a 2l-es bizottság tárgyalásainál is az előadó ur beható előadásában adatott meg a felelet és azért én csak néhány megjegyzésre fogok szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenkinek, azt hiszem, fel kellett tenni a kormány részéről annyi óvatosságot, hogy midőn egy ily nagy pénzügyi operatióba belemegy, mindenekelőtt tisztába kellett jönnie azon alapokkal, melyekre számításait fekteti; ha ezt nem teszi, akkor őt a könnyelműség vádjával joggal lehetett volna illetni. A kormány azon alapokat az adóbevallásokban vélte feltalálni és teljes meggyőződésem szerint helyesen. En ugyanis azt hiszem, hogy valamint a polgári peres eljárásban a bíróság előtti beismerés az első és legfontosabb bizonyítási eszközt képezi, mely mellett más bizonyítéknak nincs helye, ugy itt is a kormánynak az adóvallásokból, mint a felek által hatóság előtt beismerésekből kellett kiindulni, (Helyeslés jobbfelöl) az e mellett számításának is biztos támpontot nyújthat. Azon concessiók, melyek ezen beismeréssel szemben tehetők, fontos fiscalis és közerkölcs! érdekek koczkáztatása nélkül csak igen szűk körben mozoghatnak. Az adóalap az italmérés megváltására nézve nem új találmánya a kormánynak, mert azt más hol már előbb, ugyancsak az italmérés megválta sánál alkalmazták, igy például a Bukovinában. Azért említem ezen osztrák tartományt, mert ott a foganatba vett megváltási eljárás sok hasonlatosságot tüntet föl azon eljárással, mely mellett a törvényjavaslat nálunk a megváltási műveletet keresztül vinni czélozza 5 külöiibözik azonban ettől főleg abban, hogy az adóalapon kiszámított jövedelemnek nem 20-szoros, hanem csak 16-szoros összegével állapítja meg a kártalanítási összeget. Igaz, hogy nálunk a tiszta jövedelemből 10% levonásba hozatik, de még akkor is a megváltási összeg a jövedelem 18-szorosát és nem ugy, mint Bukovinában, csak 16-szorosát teszi. A mi ezen 107°-nyí levonást illeti, én is elhibázottnak tartom, hogy az kezelési czímen javaltatott levonásba hozni és azt hiszem, ha e helyett mindjárt kimondatott volna, hogy a jövedelem 57*/o-al tőkésittetik, akkor alig tétetett volna ez ellen kifogás azért, mert senki sem tar totta méltánytalannak, hogy akkor, midőn egy ingatag, folyton hullámzásnak kitett jövedelem és értékért egy fix jövedelem és oly ellenérték adatik, mely minden perezben készpénzzé változtatható, akkor mindenki egy 57*%-os tőkésítést nem kifogásolt volna. Mindenki meggondolta volna, hogy minden új vasúti vonal, sőt minden új országút jelentékenyen devalválhatja a kérdéses italmérési regale értékét. Ezen 107o tehát sajátképen biztosítási praemiumnak jelentkezik, melyet a risicót elvállaló állam magának fizettet. Ezek után még Polónyi képviselő urnak egy ellenvetésére akarnék a t. ház szíves engedelmévej reflectálni. Azt mondta ugyanis, hogy az ital. mérésre vonatkozó törvényjavaslat elfogadás

a által ismét egy új állami monopólium teremtetik,