Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-133

110 138. országos ülés november 10-én, hétfőu. 1888. példán okulni fog. (Élénk tetszés a szélső bal oldalon.) Már pedig, t. ház, e javaslatból ugyan megtanulhatják még azt is, hogy a tulajdonjog szentségét sem kell mindenkor tisztelni, a mikor az állam érdekéről van szó. Nem akarom kétségbe vonni, hogy az államnak nincs kisajátítási joga. A mikor magasabb érdek követeli, hogy az egyesek tulajdonát képező tárgyakat az állam a maga számára kisajátítsa, ám jól van; de ez mindenkor ugy történjék, hogy az illető a maga vagyonának ellenértékét teljes mértékben megkapja és történjék úgy, a mint most is történik, hogy nemcsak azt kapja meg egészen, de még valamivel többet is kap, a mi csak méltányos, mert még kényszer is alkalmaztatik ellene: és történjék úgy, hogyha ő a kapott értékkel megelégedve nincsen, akkor legyen egy igazságos és független, nem érdekelt birákból álló fórum, a hol a maga panaszával megjelenhessen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ebben a törvényjavaslatban erről gondoskodva nincs, itt az állam hoz törvényt, még pedig kényszertörvényt, a mely szerint az egész jogot kisajátítja. Az állam maga a vevőfél, a ki veszi, az állam maga az, a ki az árt meghatározza éfl ez az állam egyszersmind a felebbviteli bíróság, a melyhez az ügyet megapellálni lehet. A t. előadó úr ugyan a tegnapelőtti beszédében előadta nekünk, hogy hiszen máskép nem is lehet ez; ezeket a dolgokat nem lehet a pénzügyi bíróság elé vinni, mert hiszen akkor ott a személyzetet nagy mértékben meg kellene szaporítani és oly elemeket kellene bele vinni, a melyek nem elmozdíthatlan birák, hanem csak segédszemélyzetképen volnának behozva. Ha ez csakugyan ily nagy dolgot adó kérdés, akkor ugyancsak a pénzügyministeriumban is meg kellene a hivatalnokok számát jelentékenyen szaporítani, hogy elvégezhessék a dolgot, mert hiszen ott sem fog magától megcsinálódni. Ez esetben szintén ott vagyunk, mint a hogy a pénzügyi bíróságnál volnánk, t. i.: hogy a pénzügyministeriumban sem független és egyáltalában nem bírói személyzetből álló fórum fog e kérdés fölött dönteni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, maga az érték meghatározása is oly alapon történik, a melyről egy-két szót szólni kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az érték megállapításának mértékét az adóbevallásra helyezi a törvény. Megengedem, t. ház, hogy ez ravaszul van igy kieszelve és a magyar földbirtokos-osztály legnagyobb ellensége ennél ravaszabbul nem járhatott volna el; mert hiszen azok érdekében szót emelni, a kik a maguk jövedelmét be nem vallották, megengedem, igen nehéz; de méltóztassék figyelembe venni két körülményt. Az egyik körülmény az, hogy akkor, midőn már az állam által követelt terhek oly súlyosak, midőn az adófelügyelők által valóságos hajsza és vadászat indíttatik az adózás tárgyául szolgáló alapok kikutatására, akkor, midőn az állam odáig megy, hogy külföldi művésznőnek, ki négy napig tartózkodik itt, még az ölebeit is megadóztatja, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy egyesek kényszerítve vannak elrejteni kis vagyonkájukat. Hiszen nagy dúlások alkalmával mindenkor úgy volt ebben az országban, hogy a nép, semhogy az államot sítjtó idegen kezeibe jusson vagyona, inkább a földbe rejti azt el. (Ugy van! a szélső baloldalon!) A másik körülmény, t. ház, az, hogy én egészen jogtalan eljárásnak tartom azt, hogy valakit vagyonából olcsóbban lehessen kisajátítani csak azért, mert jövedelmi adóját nem jelentette be. Ha ezt az elvet méltóztatik a t. ház felállítani, úgy méltóztassék meggondolni ennek következményeit is. Ugyan mi volna abból, hogy ha például a budapesti bankárokra nézve kimondatnék, hogy az általuk bevallott jövedelmi adók alapján fogják őket vagyonukból kisajátítani. Mi lenne abból, mikor tudjuk, méltóztassanak végig nézni Budapest főváros virilistáinak névjegyzékét, fognak benne találni oly férfiakat, kiket nem a közönség vall milliomosoknak, hanem a bankok s pénzintézetek, melyek könnyen eligazodnak az illetők vagyoni állapota felett s a kik aztán néhány száz forintnyi adóval vannak bejegyezve ; (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) vájjon mi lenne és méltányos volna-e az állam részéről, ha ezeknek azt mondaná: ti ennyi adót vallottatok be, ennek a húszszorosával fogtok büntettetni ? Igaz, javasolva lett egy remedium, mely mint orvosság, majdnem oly keserű, mint maga a büntetés. Biztosítva vannak azok, a kik állami adójokat nem jól jelentették be, hogy igazolhatják jövedelmüket szerződések és más okmányok becsatolása által, de úgy, hogy jövedelmi adójokat az 5 év alatt, melyet be nem vallottak, rajtok nyolczszorosan megveszik. Lássuk ezt számszerűen. Ha felvesszük, hogy valaki 1000 forint jövedelmet be nem vallott, ennek adója a pótadóval 135 frt, ennek ötszöröse 600 és néhány forint, ennek nyolczszorosa 4,800 frt. Ha tehát valaki nem vallott be 1000 frtnyi jövedelmet, meg van rá a mód, hogy igazolhatja,, de 5000 frtot fognak levonni a kárpótlásból És valóban, t. ház, szinte csodálkozik az ember, hogy miért akarják épen a földbirtokososztályt mindig újabb teherrel megróni s miért keresnek mindenféle módot, a melylyel mindig csak a földbirtokos-osztályra raknak terhet, nagyobb adót. Hiszen magok a közvetett adók is, ugy, a hogy behozva lettek, pedig ezeknek egyik czélja az volt, hogy a földbirtokos-osztály adóját ne kelljen emelni, s még ezen adók egy része is