Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-133
133. országos ülés november 19-én, hétfon. 1888. 111 legsúlyosabban épen a földmivelő-osztályra nehezednek; mert ezek nemesak mint fogyasztók fizetik ezt az adót, hanem fizetik egyszersmind mint termelők az által, hogy äz általuk termelt élelmi czikkek ára lejebb megy és fizetik úgy, hogy a munkások, a kiket a földbirtokos fogadni kénytelen, munkabére is megdrágul s igy megdrágul az egész gazdaság folytatása. Valóban csudálatos és ha önöket semmi egyéb nem hangolja jobb indulatra a földmives-osztály iránt, ha önök semmi tekintettel és pietással nem viseltetnek azon osztály múltja iránt, mely pedig ez országot annyi századon keresztül fentartotta, meggondolhatnák, hogy ezen osztályra még szükség lesz a jövőben is, mert ez az osztály az, melyre legbiztosabban támaszkodhatik az ország minden bajában, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon ) De jóvá akarták tenni az Önkényszerű eljárást azzal is, hogy elnyomni akarják a javaslattal nemcsak a földbirtokos-osztályt, nemcsak a fővárost, hanem a városokat, a községeket is. A községek, melyek regalejogok tulajdonában vannak, ugyanazon eljárás alá esnek, mint maguk a földbirtokosok. És itt csak két dolgot akarok kiemelni. Az egyik az, hogy a városok és közsé gek között igen sok van olyan, mely csak a múlt év folytán váltotta meg magát, de vaunak sok olyanok is, a melyek egyenesen magától a kincstártól váltották meg magukat. Most a törvényjavaslat intézkedik ugyan arról — s ezt a niiniste relnök ur is kiemelte — hogy e községek a teljes vételárt kapják meg. Azonban, t. ház, ezen községek mégis meglesznek rövidítve, mert legnagyobb részük kölcsönpénzzel váltotta meg magát s midőn a kölcsönt felvették, már néhány százalékot vesztettek s mert a megváltási árt nem készpénzben, hanem kötvényekben kapják meg, ennek következtében ismét vesztenek néhány százalékot. Már most elé fog állni azon eset, hogy azon községek, a melyeket a kincstár úgyszólván a megváltásra reá szorított és a melyektől az állam most úgyszólván erőszakkal veszi el a regálét, néhány ezer forinttal fognak megrövidíttetni. Nem természetes-e tehát az, hogy ezek a községek azt fogják gondolni, hogy ők megvannak csalva és az állam és kincstár által megvannak rövidítve. Oly országban, t. ház, mint a mienk, nem szabad néhány ezer forintért az állami hatalom tekintélyét koczkára tenni. (Ugy van! szélsőbalfelől.) íme ezek az okok azok, t. ház, a melyeknél fogva én egy oly törvényjavaslatot óhajtanék a regale megváltásáról, a mely teljes kárpótlást adna a birtokosoknak és a regálét a községeknek tulajdonába vagy kezelésébe bocsátaná. Minthogy ezen törvényjavaslat, a mely nem nyugszik igazságos alapon, a melynél az állam a vevő, az állam határozza meg az árt, az mondja ki a kényszert, hogy a regálét el kell adni s a melynél az állam ítél, mint legfőbb fórum a felmerülhető vitás kérdésekben, az állami socialismusnak nyit tág kaput, én azt el nem fogadhatom, hanem csatlakozom azon határozati javaslathoz, melyet Uuger Alajos képviselőtársam nyújtott be. (Helyeslés szélső balfélöl.) Elnök: Az idő előre haladván, az általános tárgyalás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére tíízöm ki s az ülést bezárom. (As ülés végződik délután 2 órakor.)
