Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-133
133. országos ülés novem használni, mert a helyi viszonyokat legjobban ismerik, az ő életük egyes phásisaihoz és követelményeihez legjobban tudnak alkalmazkodni és ezen jogot, melyet egy messze lakó vagy jelen nem levő, vagy pedig csak nagy apparátussal dolgozó egyes vagy állam nem tud eléggé kihasználni, a községek mindenkor kihasználhatják. Mikor felhozzuk itt, t. ház, azon okokat, melyek a mellett szólnak, hogy ezen jogot a városoknak megadjuk és náluk meghagyjuk, akkor ugyanezen okok szó'nak egyszersmind a közsé gek mellett is. Mert nálunk a községnek sok mindenféle terhet kell viselnie. Nálunk a községlatja el egész közegészségügyét, összes eulturális és humanitárius szükségleteit, ő tartja fenn iskoláit, kisdedóvodáit, ő fizeti az orvost, gondoskodik szegényeiről, sőt még más kórházakban kezelt betegeinek költségeit is viselni tartozik. Egy oly országban, t. ház, a hol a cultusministeriumnak összes költségvetése évenkint 6.700,000 fiira rúg, a községeknek és az egész társadalomnak igen nagy terhet kell viselni, (ügy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, hogy ezen jogot az állam használja ki, az még az okosság törvényeivel sem igen egyez össze. Mert méltóztassék elgondolni, hogy mikor a régi időben őseink ezen j'ogot mindig királyi jognak nevezték és annak használatát még is egyesekre bízták,, azoknak a jó öregeknek meg volt erre a magok igaz jó okuk ; tudták jól, hogy az állam nagy apparátussal dolgozik, hogy az állam a„ kellő ellenőrzést nem képes gyakorolni, hogy a községek, melyek otthon vannak, jobban alkalmazkodhatnak a helyi '•'iszonyokhoz, jobban tudják ezen jogot értékesí teni, mint tudná a királyi kincstár, mely onnan messze székel. Ne gondolják önök, hogy a mit a régiek tudtak és csináltak, az mind oktalan, ellenben a bölcseséget csak ezen kormány aerajában találták fel. T. ház! Az állam kezelése ellen felhozható még egy másik ok is. Nem akarom említeni az erkölcsi okot, mely pedig talán szintén súlyos, mert nem tudom, hogy az államhatalom tekintélyével mindenkor megegyeztethető lesz-e, ha az állam czégére alatt állanak fenn a bor-és pálinkamérések, lebujok és mindenféle tivornyahelyek, de én csak arra a veszedelemre akarok jelenleg rámutatni, a mely abból származik, hogy az állam kezében e jog egész határozottsággal socialisticus természetű. Méltóztatnak tudni, hogy a socialisticus irány a maga modern felfogásában mit követel. Követeli, hogy az államnak joga úgyszólván mindenható legyen az ember, a munka, a tőke felett ; követeli, hogy az állam határozhassa meg például a földmívelésnél, hogy ki micsoda földmívelési ággal foglalkozzék, miként művelje a ber 19-én, hétfőn. 1888. 109 maga földjét, miként értékesítse terményeit s mennyi illesse belőle az embert s mennyi az államot; követeli, hogy a bányászatnál az állam határozhassa meg, ki hogyan bányászkodjék, miként értékesítse a maga féméit s mily arányban részesüljön a haszonban ő és mennyi illesse az államot; követeli hasonló módon a gyáraknál, mennyi jusson a munkásnak s mennyi a gyár tulajdonosának, illetőleg vezetőjének. S ha csak futó pillantást vetünk állapotainkra,'! ház, látnunk kell, hogy igen vastagon benne vagyunk már e socialisticus eszmék megvalósításában. Egész bányajogunk, a hogyan fennáll, merőben socialisticus intézmény. Nálunk az állam határozza meg, hogy ki, hol és mily fémekre bányászkodjék, sőt magának tartja fenn az engedélyt arra is, hogy az általuk producált fémeket eladhassa-e vagy sem, nem is beszélve a sóról, melynek bányászatát maga az állam tartja kezében, azt a maga munkásaival producáltatja s azt az általa fixirozott áron adja el a polgároknak. Nálunk az újonnan hozott szesztörvény socialisticus irányzatú, a mennyiben, t. ház, bizonyos embereknek s gyáraknak alacsonyabb adótételek mellett engedi meg a szeszproduetiót. Nálunk az egész dohánymonopólium merőben socialisticus intézmény, minthogy az állam határozza meg nemcsak azt, hogy kinek szabad dohányt termelni, hanem azt is, hogy hol és hány hold földön, továbbá azt is, hogy micsoda pajtákban kell a dohányt szárítani és miképen kell kezelni, sőt még azt is, hogy az általa termelt productumból mennyi illesse az államot s mennyi a polgárt. Ha most, t. ház, az italmérési jogot is államivá fogjuk tenni s az államtól fog függni annak meghatározása, kinek szabad korcsmát nyitni, kinek nem és mennyit kell neki ezért fizetni: ez a socialisticus irányzatnak egy lépéssel előbbre vitelét fogja jelenteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megengedem, t. ház, hogy vannak sokan, kik szinte vágynak egy csepp socialisticus olajhoz a mi társadalmi viszonyainkban; de azoknak méltóztassék meggondolni azt, hogy ha ők a socialismus hasznait kívánják, akkor annak visszásságai is el fognak következni s elmaradhatlan lesz, hogy fel fogják emelni fejüket azok is, kiknek vágyaik netovábbját a föld felosztása képezi s félek tőle, hogy nem egy csepp olajjal lesz nekünk dolgunk, hanem petróleummal, elegendő mennyiségben arra, hogy azzal a középületek tetőit bekenjék. (Tetszés a szélső baloldalon.) Lehetetlen is elkerülni, hogyha az egyes azt látja, hogy az államnak minden szabad, hogy fel ne ébredjen benne a gondolat: hogy az az állam én vagyok és ha az állam belemegy abba, hogy a tulajdonjog szentségét sem tiszteli többé, akkor a tömeg fogja magához venni a hatalmat s ő lesz az első, ki e
