Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-105

'90 196. országos ölés május 26-áti, szombaton. 1888. érdekek is voltak összekötve, a partszaggatások helyreállítása iránt magam is intézkedtem. De ezen kérdés törvényileg el van döntve, lehet, hogy talán nem kedvezően, de tényleg el van döntve. (Ugy van!) Végül egy helyreigazítással tartozom Rohonczy Grida t. barátomnak tegnap tett egyik nyilatkozatára s ezt azért teszem, mert elárulta, hogy irattáram actáit megtekintette. (Derültség.) Megvallom, mégis szeretném a tényállást kissé rectificálni. Elhoztam ama iratokat t. barátom még sem olvasta jól el az elintézést. Az igazság azonban a Tisza-völgyét közelről érdekli. (Halljuk!) 1882-ben egy terv készült és pedig az 1882 : XXVI. t. ez. rendelkezése alapján, a mely utasította a kormányt a szeged-titeli töltések belebbezési munkálatainak elkészítésére. Elkészült egy belebbezési tervezet egészen Ecskáig, illetőleg Rudolfsgnadig és az összes költség 1.356,205 írt és 53 krral volt előirányozva. Ezen terveket később egy bizottság tárgyalta egy ministeri tanácsos vezetése alatt; a bizottságban ott voltak gr. Károlyi Sándor, Darányi Ignácz t. képviselő urak s többen. Azon alkalommal boldogult Szojka főmérnök és a bizottság tagjainak jelentékeny része abban culmináló nézetnek adott kifejezést, hogy a belebbezéseknek több mint 1.300,000 frtba kerülő költsége nem állana kedvező arányban azzal a csekély, pár centimétert tevő vizszinsülyesztéssel, mely a belebbezés következtében előállhatna s épen azért, mert a minister e kérdést újabban tanulmányoztatni akarta — és fogom is tanulmányoztatni és intézkedni is fogok, a menynyiben lehetséges — épen azért nem tett előterjesztést a törvényhozásnak, hanem várakozó álláspontot foglalt el, mig újabb rationálisabb műszaki terv leend előtte. Abban van tehát oka annak, hogy ezen pénzügyi és technicai eredmények öszszevetését a bizottság maga mérlegelvén, ennek előadott eredményeihez képest nem intézkedett a minister akkor és nem egyéb indokból vagy hanyagságból. Ezek után, t. képviselőház, további részletekre nem akarván kiterjeszkedni és becses figyelmét továbbra is igénybe venni, kérem a t házat, hogy Irányi Dániel képviselő ur indítványának mellőzésével, ismételt válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon.) Gr. Károlyi Sándor: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk !) A t. minister ur azt mondja és ugy is van, hogy én tegnapi beszédemben azt állítottam, hogy a Szamos szabályozás terveinek bemutatása körül bizonyos homály uralkodott és bizonyos fentartás mutatkozott. Teljesen igaz, ezt állítottam és állítom ma ismét. Ennek ellenében a t. minister ur felhozta azt a rendeletet, melyet az illető folyammérnöknek adott a végből, hogy nekem e terveket megmutassa. Csakhogy nemcsak az én érdekemben volt, hogy e terveket megismerjem, hanem érdekében állott volna egy négyszáz és néhány ezer holdnyi területtel biró érdekeltségnek behatóan megismerni, minden oldalról jól megvitatni az illető terveket. Ezeket bemutatta ugyan egyszer Nagy-Károlyban és azután Szatmáron az ülés alatt a folyammérnök, előadván röviden a részleteket is, de ugy, hogy tulajdonképen annak teljes mibenlétét nem ismertük meg, csak azt tudjuk, hogy keresztülvitelük nagyon drága. A mit tegnapi felszólalásomban tulajdonképen meg akartam róni, az a szellem, az a ,,zu viel regieren" vágya, a melylyel a kormány boldogítani akarja az érdekelteket és csinál terveket, holott sok esetben az érdekelteknek felfogása és érdeke nem ugyanaz, a mi a kormányé. Felszólalásom éle nem épen a minister ur személye ellen fordult, hanem azon szellem ellen leginkább, melyet gyakran tapasztalunk némely műszaki közegnél is, mely szerint, ha a műszaki terv jó, nem törődnek azzal, ha az érdekeltség pénzügyileg tönkre is meoy a terv mellett, mely felfogás azonban legkevésbbé sem vonatkozik a culturmérnökökre. (Helyeslés halfelöl.) Elnök: Gr. Szapáry Gyula, t. képviselő ur kivan félremagyarázott szavainak helyreigazítása végett szólani. Gr. Szapáry Gyula: T. képviselőház! (Halljuk!) Tudom azt, hogy a házszabályok értelmében második felszólalásra nem vagyok jogosítva, de félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítására kérek a t. háztól néhány perezre engedélyt a szólásra. (Halljuk!) A t. közlekedésügyi minister ur hozzám intézett viszonválaszában hangsúlyozta, hogy a partszakadásokra vonatkozólag felhoztam egy kérdést, mely a vízjogi törvény által már el van intézve. A minister ur ezen nyilatkozatát igy odaállítva, abból azt lehetne következtetni, mintha nekem a vízjogi törvény ide vonatkozó intézkedéséről tudomásom nem volna; pedig méltóztatnak tudni, hogy én e kérdéssel foglalkozom és az idézett törvény 40. és 46. §-ait ismerem s midőn a partszakadás kérdését felhoztam, ezt annak tudatában tettem, mert jelezni kívántam, hogy a vízjogi törvény meghozatalának daczára vannak kérdések, melyek e törvény által megoldást nem nyertek. Hisz a 46. §. hatálya is leginkább attól függ, miképen fog az végrehajtatni, mert a vízjogi törvény megalkotásánál igen bonyolódott kérdések lévén szóban, ezek egy része addig megoldható nem volt. Főkérdés az, miképen fog a 46. §. végrehajtatni. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a szakaszt felolvashassam (olvassa): „Ha az állam kezelése alatt álló hajózható folyók mentén kelet-