Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-104

78 104. országos ülés májns 25-én, pénteken. 1888

k szón előidézett nagyobb esés, mely a medret azóta önmagától is mélyítette és a keresztszelvény ennélfogva nagyobbodott, gyorsabban kell, hogy a vizet Tokajtól levezesse, ugyanezen vízmennyiségnél ennek okvetlenül vizszinsülyedést kellett volna Tokajnál előidéznie; az alsó Tisza vizmérezéjénél pedig vizszinemelést okoznia. Ez azonban az idei árvíznél nem áll, a mit bizonyít az egyetlen rendelkezésünkre álló statisíikai adat, a mércze. Mert Tokajnál is, épen ma említette fel egyik képviselő ur, a mércze az 1830-iki árvíz-magasságot százötvenegy centiméterrel multa fölül, holott ottan a természeti törvények szerint apadásnak kellene beállani. Mert azt nem állíthatja senki, hogy ha e»j szabályozás el van hibázva, az által, hogy az felülről és nem alulról kezdetett, ez az egész Tiszavonalra hátránynyal bir. Ellenkezőleg, a közérdekre ugyan kártékonyán hatott, de magánál a tokaji szakasznál érvényesült. Az t. ház, hogy ott a szabályozástól még többet reméljenek, lehetetlen, mert nagyobb esés ott már nem idézhető elő. És mégis ott volt az idén az első tünet, azt a vidéket öntötte el először a viz, de ez nem a szabályozás hibájául rovandó fel, hanem az ottani műszaki közegek hanyagságának. S mi az oka annak, hogy Tokajnál a mércze magasabb viz-szint mutat? Az, hogy a felvidéken a cultura változott az utóbbi időben, hogy mindenki igyekszik olyan területről is lebocsátani a vizet, melyek azelőtt erdők lehettek és kaszálók voltak s lehet, hogy ma szántóföldeknek használják. Midőn ezen területeket felszántja az illető birtokos, igyekszik a vizet leereszteni már kora tavaszszal, holott mig kaszálók voltak, el lehetett a, viz rajtuk egész a nyár közepéig is s azért a kaszálók a jövedelmet mégis meghozták-, szóval több viz minden kár nélkül elpárologhatott. Különben gróf Andrássy Manó t. képviselőtársam az „Egyetértés"-nek egy czikkében hivatkozott arra, hogy a íelső vidéki birtokosokat kényszerítik a vizszabályozásra. Hiszen épen az a baj, hogy a felvidék birtokosai maguktól is szabályoznak, annál kevésbé kellene tehát azt a kormánynak forceirozni. Épen a napokban a pestmegyei szittyói ér szabályozására az illető érdekeltség majdnem kényszerítve lett. Én azonban azt ajánlom a tisztelt minister urnak, hogy ne kényszerítse a, szabályozásra az illetőket ott, hol a föld értéke aránylag csekélyebb, mint az alföldön. Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister: Ez nem tartozik rám! Rohonczy Gedeon: Gr. Szapáry Gyula ur említette tegnapi beszédében, hogy mennyire hátrányos az is, hogy aculturmérnökségaközmunkaés közlekedésügyi ministeríumtöl el van választva. Én azt hiszem, hogy erre a t. minister ur figyelemmel lesz és nem szükséges, hogy azt itt újra figyelmébe ajánljam. Egyszóval, t. képviselőház, én igen félek attól, hogy még nem értük el a legrosszabb állapotot, a mennyiben ott, a hol csekély viz-niveaunak kellene jelentkezni, az utolsó árviz szerint 88 cm.-rel nagyobb viz mutatkozik, mint eddig. De mily módok állanak rendelkezésünkre arra nézve, hogy ezen viz-szín sülyesztessék, azaz, hogy minél kevesebb víztömeg folyjon le a Tiszán. Ennek 4 módja van. Először a meder fenekének sülyesztése az egész Tisza-vonalon, a mi csaknem kivihetetlen, mert ez az óriási költségek miatt egyáltalában nem érvényesíthető. Másodszor, a viznek nagyobb esés adása által az alsó szakaszon, melyre különben a t. minister ur programmjában már hivatkozott, a mennyiben a szabályozás további folytatása alulról fog eszközöltetni s ennek következtében ott, ha még átvágások létesíttetnek, természetesen megrövidülvén a folyó, az esés nagyobbodni fog. Harmadszor, a töltéseknek távolabb helyezése, azaz nagyobb ártér adása által; De ezt keresztülvihetetlennek tartom, mert a kisajátítás és az új töltések létesítése oly költségbe kerülne, melyet az érdekeltség képtelen volna elviselni ; az állam pedig ezen áldozatra nem vállalkozhatik. Negyedik volna a vízmennyiség csökkentése. Ennek ismét négy módja van: az erdősítés elősegítése által, a melyről hosszasan szólni nem akarok, mert Bedő ministeri tanácsos tartott erről az academiában felolvasást, melyet, azt hiszem, a t. képviselő urak ismernek. Továbbá, a mennyire lehet, beszüntetendő volna Felső-Magyarországon a kevésbé értékes területek culturájának változtatása. Azaz, képzelje az állam magát, amint tényleg is van, tulajdonosnak. Ha az állam a Tiszavölgyön birtokos, természetes azt óhajtja, hogy azon értékes földje legyen mentesítve, a mely 25—30 frtot képes jövedelmezni, holott ha vesszük Beregmegyét, ott egy hold 3—4 írtnál többet alig jövedelmez. Ha ezen területekről gyorsítva nagyobb arányban a vizet leeresztik, ez kárára lehet az állam tulajdonát képező értékesebb földnek, a mennyiben ezen eljárás az árvizek előidézésére nagy befolyással bir. Harmadik módja volna a folyó két ágra osztása. Erre vonatkozólag van egy terv. Én e tervet ugyan nem ismerem közelebbről, hanem a mint kivettem, az kivihetetlen, részint drága volta miatt, részint pedig a számítás alaptalanságánál fogva is. De van még egy mód és ez a zárgátak, vizrecipiensek lehetőleges alkotása. A Rajnának 3-4 természetes recipiense van. Maga Napóleon is igyekezett ugy szabályozni a Rajnát, hogy ott zárgátakat emeltetett. 0 ugyan azt nem fejezhette be. De egy hasonlatot leszek bátor felhozni, a mely engem meggyőzött arról, hogy az eddig követett rendszer tulaj donképen sohasem fog egészen megfelelni a tőle várt re-