Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-104

n 104. országos ttlés május 25-én, pénteken 1888. ket egyáltalában nem látom biztosítva azon jogtalan túlterheltetésektől, melyeknek azok, legalább némely vidéken és némely társulatok részéről eddig kitéve voltak. Hogy ezen utolsó állításomat bizonyíthassam, legyen szabad, t. ház, egy pár adatot fölhoznom Püspök-Ladány, Kisújszállás, Turkeve vidékéről s egyenesen épen magáról Karczagról. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, t. ház, egyáltalában nem, hanem csak röviden annyit mondok, hogy például Karczagon, a mig egyrészről az értéknövekedés, illetve annak alapján a mentesítési költségek a különböző társulatok különböző számításai folytán oly összegben állapíttattak meg, hogy az magát a földnek örökárát is túlhaladja; addig másrészről oly különös s alig hihető körülmény is bekövetkezett a társulatok ártérfejlesztése folytán, hogy nálunk némely embernek, sőt talán mindenkinek, több hold ártere van, mint földje. Ezt is számokkal fogom beigazolni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Ugyanis Karezagnak van összesen 65,000 hold földje és azon árterület, melytől a mentesítési költséget fizeti, vagy annak viselésére kényszeríttetni akar, 84,898 holdat tesz ki. Jelesen Karezagnak van ártérben egy 1886-ban megjelent emlékirat szerint az alsó-szaboled társulatnál 39,014, a Berettyó-öblözetnél 10,000, a Hortobágy-Berettyó szabályozási társulatnál 15,914, az örmény-abádi társulatnál 970, összesen 65,898 hold. Ehhez még hozzájön a középtiszai ármentesítő társulattól a határból ártérül felvétetni kívánt 19,000 hold s igy ártéri földje van 84,898 hold, holott, miként említem, egész határa 65 ezer hold. Igaz, hogy az utóbb említett 19,000 holdtól mentesítési költséget még most nem fizet, de mert czélba van véve, hogy az is bevonassék s a mentesítési költség attól is fizettessék s miután tudjuk, hogy a mai világban már, a mint mondani szokták, nincs lehe tétlenség, ez sem lehetetlen, hogy megtörténjék, csakhogy szerintem az lesz majd lehetetlen, hogy valamely társulat Karczag polgárainak ezen földtöbbletet Karczag határában kimutathassa. Hogy mily abnormis állapotok ezek, t. ház, azok után, a miket eddig felhoztam, azt hiszem, nem szükséges bővebben bizonyítgatni; s ha méghozzá teszem ezekhez, hogy az illető érdeklett felek, daczára ezen túlterheltetéseknek, sincsenek soha, de soha egy pillanatra is biztosítva a pusztulástól és károsodástól, sem pedig maga az állam a költségvetésben előirányzott adó befolyásáról vagy behajthatásáról, nem még akkor sem, hogy ha nem is gátszakadás, hanem csak, mint az idén volt, magaslatokon történik vizkiömlés: azt gondolom, t. ház, elég indokolt fennebb jelzett kételyem és bizalmatlanságom ezen nagyfontosságú vízszabályozási ügynek helyes megoldása felett azon esetben, hogy ha az ezentúlra is a társulatok kezében marad. Valamint másrészről eléggé indokolt, azt hiszem, azon kijelentésem is, hogy az általam jelzett stöbb más ehhez hasonló hibáknak feltárása s nyilváníthatása szempontjából is pártolom igen t. képviselőtársam, Irányi Dániel által benyújtott indítványt. (Élénk helyeslés balfelől.) Beöthy Algernon jegyző: Domahidy István! Domahidy István: T. ház! Miután Irányi Dániel t. képviselő urnak a magyar alföldi vizérdekeltség érdekében tett és örömmel vett javaslatára a t. közlekedésügyi minister ur kijelentette, hogy nem zárkózik el semmiféle informatiótól, ő tért nyit ugy a társulatoknak, mint az egyeseknek arra nézve, hogy tapasztalataikat e kérdés tekintetében nyilvánítsák és miután ő a munka mielőbbi megkezdésében találja módját a segítségnek, én a t. minister ur válaszát tudomásul veszem. Nem is szólaltam volna fel e tárgyban, hogy ha gr. Szapáry Gyula igen t. képviselőtársam a tegnapi napon elmondott s elismerem, több tekintetben igen tapintatos és helyes irányú beszédének bizonyos passusaiban a Szamos folyó állapotát nem jelezte volna. Ki kell jelentenem t. képviselőház, hogy nekem erre nézve az a meggyőződésem, hogy gróí Szapáry Gyula képviselő ur a mi vizi viszonyainkat nem ismeri. Mert ha tudná, hogy mi is azon szerencsétlenségben evezünk, mint a Tisza-vidéke, hogy mi is azon englisalt kertnek egyes partjaiban lakunk, melyek a szabályozásba beleestek és hogy a rémuralom alatt nálunk is ugy történt a szabályozás, hogy azt fölülről kezdték és hogy a cultura még mai napig sem fejlődhetett ki annyira, mint a Tisza-vidékén, azt tagadom, már évtizedekkel azelőtt állott azon a fokon, mint a Tisza alsó vidékén s ha annak tudomásával bir, bizonyára nem igy nyilatkozott volna. Ily viszonyok között lehetetlen, hogy a t. ház visszhangot adjon az igazság érdekében gr. Szapáry Gyula beszédére. Midőn a t. közlekedésügyi minister ur a múlt esztendőben személyesen akarván meggyőződni a tényleges viszonyokról a mi vidékünkön, leküldte közegeit, megvizsgáltatta a helyzetet, meggyőződött arról, hogy a helyzet tűrhetetlen és meggyőződött arról, hogy az államnak, velünk az érdekeltséggel, mint egyik féllel szemben, a bajokon segíteni kell és hogy ezt elodázni nem lehet, mig a Tisza szabályozása befejezve nem lesz. Nem lehet első sorban pedig azért, mert a Szamos ezen három-négy átmetszése csak a folyó évben is kétháromszázezer hold földet — vagy 1,150 házat tett tönkre és még e mellett a vármegye gyomrában lévő ecsedi láp sem szabályozható addig, mig a Szamost be nem végezzük, melynek szabályozása körülbelül 40 esztendővel ezelőtt felfüggesztetett.