Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-104
104, országos ülés máj os 25-én, pénteken. T JS§8. ^j tapasztalatomból mondhatom, hogy egy társulat, a mely hozzám panaszt tett, járadékaiból az év közepéig semmit sem kapott a múlt j évben. Igaz, hogy nem kapott, de az adatokat, j a melyek folytán a behajtásnak meg kellett volna történnie, csak a hetedik hónapban adta az illető közegek rendelkezésére. Mindezek után arra kérem a t. házat, méltóztassék, t. barátom, a közlekedésügyi minister nyilatkozatát tudomásul véve, minden enquétetartás iránti határozathozatalt mellőzni. Nem vagyok mindenben az euquéte-ek ellensége. Egyes ügyekben jó szolgálatot tehetnek, de ily ügyben egy enquéte-nek oly széles alapokon való egybehivása, a mint azt Irányi Dániel képviselő ur indítványa kívánja, nem vezetne egyébre, mint az egyes partialis érdekek szembeállítására; és a Tiszavölgy szabályozásánál, nemcsak a kormány eljárásában, de a társulatok működésében is oly szükséges összhangnak a szenvedélyesség felidézése által megzavarására. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Madarász Imre: T. ház! Ha ez alkalommal annyi jeles szónoklat elhangzása után én is bátorkodom felszólalni, ennek oka nemcsak azon körülmény, bogy a kérdéses és tárgyalás alatt levő ügy azon vidékeket és illetőleg azon városokat, melyeket jelenben képviselni szerencsém van, igen közelről és nagyban érdekli, hanem oka az is, mert a vizszabályozás ügye szerény nézetem szerint is országos s ugy közgazdasági, mint pénzügyi tekintetekből roppant fontosságú kérdés. Azt íiiszem tehát, hogy egy ily ügy felszínre hozatala alkalmával épen nem felesleges, sőt szükséges is, hogy ki-ki igyekezzék, habár csak porszemnyi kicsiséggel is, hozzájárulni az ügy kellő megoldásához ; vagy legalább szerzett tapasztalatai alapján nyújtson némi felvilágosítást az olyan apróbb részletekre nézve is, melyek különben az ügy általános elbírálása alkalmával könnyen mellőztethetnének. S egész ily szempontból kívánok most én is röviden szólani, habár érzem, tudom, hogy már csak tarlott mezőn járhatok. T. ház! Volt már említve, hogy országszerte emelkedtek és emelkednek most is, különösen minden árvizes időben olyan hangok, mintha a Tisza-szabályozás már alapjában tévesztett, elhibázott munka lett volna. Megvallom, hogy én mint nem szakértő, nem szólhatok és nem is akarok szólani a szabályozás technicáját illetőleg, annyival inkább, mert hiszen, a mint tudjuk, erre nézve maguk az illető szakférfiak sem voltak teljesen egyező véleményben. Hiszen jól tudjuk, hogy például mig Paleocapa legfelebb 7, vagy Melczer t. képviselőtársam szerint 15, vagy a minister ur szerint 21, szóval kevés átvágást vélt szükségesnek, addig ugyancsak a szakértők száznál több átvágást eszközöltek. S mig Paleocapa a töltéseket ugy vélte elhelyezendőknek, hogy az árvíznek elegendő völgytér maradjon: addig ugyancsak a szakértők ugy készítették a gátakat, a töltéseket, hogy azok több helyen az előre meghatározott hullámtér minimalis szélességének sem felelnek meg. íme, mégis az 1879-iki nagy catastropha után meghívott külföldi szakértők által a szabályozásnál eddig követett rendszer helyesnek és czélra vezetőnek nyilváníttatott. íme, t. ház, a tisztán szakértők véleménye és tette egy és ugyanazon kérdésben s az eredmény, a mint tudjuk, az igen gyakran pusztítva, rombolva megjelenő árvíz. Azonban, t. ház, ha szakszerűen nem is nyilatkozhatok e nagyfontosságú kérdésben, mindazonáltal a tapasztalatok után bátran mondom és állítom, hogy felfogásom szerint mindaddig, mig a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásával összefiiggőleg nem intéztetik és végre nem haj tátik a belvizeknek csatornázás által való levezetése is, (Igás! Ugy van! széhö b ilfelől) mindaddig, mondom, a szabályozási Ugy csak fél munka lesz és a végeredmény hasznos, biztos és áldásos egyáltalában nem lehet. (Igaz! Ugy >an! szélső halfelöl.) Számos példát tudnék felhozni, t. ház, épen a Nagykunságból arra nézve, hogy mikor sem gátszakadás, sem magaslaton való kiömlés nem történt, akkor is tisztán és egyedül a belvizek és messziről a gátak mellett összegyűlt smajd áttört vadvizek által 15 — 20000 hold volt egyes határokon vizzel borítva. De ez alkalommal mellőzöm a példák felsorolását annyival inkább, mert e tárgyban a t. minister ur tegnapi beszédében határozottan kinyilatkoztatta, hogy a belvizek levezetését a folyamszabályozással szerinte is összefüggőleg kell rendezni; és én ezen nyilatkozatban ebben a tekintetben egészen megnyugszom. De nem nyughatom meg, t. ház, legalább teljesen nem, ugyancsak a t. minister urnak ama másik nyilatkozatában, hogy az egyes szabályozó társulatok ezentúlra is fentartandók. Megjegyzem különben, hogy én itt nem egyedül a Tisza-szabályozó társulatokat, hanem általában a most létező — hogy ugy mondjam — a most uralkodó szabályozási és mentesítő társulatokat együttesen értem. Nem nyughatom meg teljesen a t. minister ur ezen nyilatkozatában, mondom, sem azért, mert igy az érdekösszeiitközések a magánosok és a társulatok, a társulat és másik társulat, az állam és a társulat között, a mely már eddig is igen-igen sok kárt okozott, ezentúlra is fenmaradnak; sem azért, mert az egységes szervezet és vezetés, mely pedig szakértők véleményezése szerint eddig is fölötte hiányzott, a jövőben pedig kívánatos lenne, ismét hiányozni fog; sem pedig azért, t. ház, mert igy a teljes, sem ministeri, sem társulati felelősségről, szerintem legalább szó sem lehet; sem végezetre azért, mert az érdeklett fele-