Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-104

70 104. országos Ülés május 25-én, pénteken. 1888. okvetlenül szükségesnek tartok megjegyezni. Nem akarok most a dolog módozatairól szólni, mert azok részleteit most még nem lehet megálla pítani — de hangsúly óznom kell azt, hogy azon a helyzeten, melyben ma vagyunk, változtatni kell. (Halljuk!) Ha ugyanis az árvízveszély közeledik, a kormány­nak van ugyan joga sürgetni, biztatni, de ha sem­misem történik is, a törvény az egyenes beavat­kozást a kormánynak csak már akkor adja meg, mikor rendesen késő, mert a hivatott közegek annak idejében elmulasztották a figyelmeztetések daczára is megtenni, a mi szükséges volt. (Ugy van! jóbbfélöl.) Hogy mily módon legyen ez esz­közlendő, azt a részletes javaslat fogja meg­mutatni. De azt hiszem, hogy úgy a Tisza-völgy, mint egyáltalában az ország érdeke azt követelik, hogy törvényileg meg legyen adva az illető fele­lős ministernek a hatalom arra, hogy mások ha­nyagságával szemben akkor léphessen paran­csolólag közbe, mikor még van idő arra, hogy a védelem előkészíttessék és sikeresen keresztül­vitessék. (Általános helyeslés.) Erre okvetetlenül szükség van. (Általános helyeslés.) A mi a kérdésnek pénzügyi oldalát illeti, mely miatt leginkább szólaltam fel, itt is termé­szetesen részletekbe ma még nem mehetek. T. barátom, a közlekedési minister elmondotta, hogy a kormány is komolyan foglalkozik azon feladat megoldásával, hogy a Tisza-völgyén a szabályozási költségek tekintetében, a mennyire csak lehetséges, segíttessék. Én azt hiszem, a segítség a leghelyesebben ugy lehetséges, ha a Tiszavölgyi érdekeltség azon helyzetbe hozatik, hogy ne csak az újabban reá nehezedő munkála­tokat hajthassa olcsóbb pénzzel végre, hanem, hogy a régibb, terhesebb adósságot egy kevésbbé terhessel törleszthesse. (Általános helyeslés). A tö­rekvésben tehát egyetértünk, de arra már most előre figyelmeztetem a t. képviselőházat, hogy a mi a Tisza-szegedi kölcsönt illeti, annak conver­siója, természeténél fogva nem oly egyszerű, mint talán némelyek képzelik. Gryors eredményt aligha lehet a Tiszavölgy érdekében máskép elérni, mintha azért, hoíry a Tiszavölgyi társulatok olcsóbb pénzt kaphassanak, a drága kölcsönt, leg­alább egyelőre, az állam veszi vállaira. Ez pedig már megterheltetése az államnak. (Ügy van! jobb­felöl. Mozgás balfelöl.) És ezt ne méltóztassanak tagadni, hisz majd megbeszéljük ezt részletesen. A nehézség, nem mondom, hogy legyőzhetetlen, de mindenesetre fennáll. Ez az egyik. A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy az is meglehet — és igen plausibilig, csak ne méltóztassanak oly egyszerű­nek tekinteni — hogy jelzáloga kölcsönt lehet felvenni, a mint a t. képviselő úr mondotta, a tiszai ártér hypothecája alapján. Megengedem, hogy ezen kölcsön valamivel olcsóbb lesz és hogy ezt lehet létesíteni, de itt ismét figyelembe kell venni, hogy ez, mint a t. képviselő ur maga is gondolta, megint nem megy az állam megterhel­tetése nélkül, mert maga is azt mondotta, hogy az államnak kell a járulékokat behajtani és a járadé­kok befolyásáért az államnak kell garantiát vál­lalni, a minek a titreeken rá kell nyomva lenni. Hogy ez az államnak csakugyan megterheltetése, e felett nem is lehet vitatkozni. (Mozgás balfelóí.) Engedelmet kérek, mihelyt a titreeken ez rajta van, az államot terheli a felelősség. (Ugy van! jobbfelöl.) De még egy más körülmény is figyelembe veendő, (fiattjuk! Bálijuk!) A tiszai árterek, el­tekintve a vizszabályozási költségektől, igen nagyrészt, nem tudom, hányadrészben, nem képeznek tehermentes birtokokat. Azoknak nagy részén vagy az egyik, vagy a másik földhitel­intézetnek kölcsönei fekszenek. (Ugy van! jóbb­félöl.) Ezeknek a sorsát is tisztába kell hozni és tisztába kell jönni a kölcsönadókkal is, hogy elfogadj ik-e azt, hogy a betáblázásnál ezeknek a háta mögé jöjjenek; (Ugy van! jóbbfélöl) meg­elégszenek e azzal, a mire némely országban — tudom — van példa, hogy adják a kölcsönt a vizszabályozás által remélhető értékemelkedés fejében. Ezek mind oly kérdések, a melyeket egy pár szóval eldönteni nem lehet. Én tehát, t. ház, ismétlem, kötelességemnek tartottam szólani és biztosítani a t. házat arról — s talán felhozott aggályaim is azt bizo­nyítják — hogy a kormány a kérdés czélszeríí megoldásával komolyan foglalkozik; de köteles­ségemnek tartottam egyúttal rámutatni arra is, hogy bármily tetszetősnek tűnjék is fel vala­mely röviden odadobott terv, az még nincsen keresztülvive és annak keresztülvitele még igen sok akadály leküzdését kívánja is (Helyeslés jóbbfélöl) és esetleg meglehet, hogy a segítség­nek még nem is épen azon, hanem más mód­jához kell fordulni. A képviselő ur felhozta azt is, hogy a víz­szabályozási kölcsönök járadékainak behajtása miként történjék és a járadékok a behajtott össze­gektől miként oszoljanak meg. Azt hiszem, hogy a t. képviselő urkivánsága ebben is túl megy a lehetőn. De talán a t. kép­viselő urnak is van tudomása róla, hogy újabb időben, mintegy kisérletképen, már egy bizonyos, az eddiginél kedvezőbb eljárás inauguráltatott. Kérem a képviselő urat, hogy ezt is jeléül vegye annak, hogy e téren is, a mit csak az állam­kincstár veszélyeztetése nélkül lehet, a társulatok érdekében megtenni szándékozom. De természe­tesen okvetlenül szükséges, hogy ha a társulatok a járadék pontos behajtását akarják, az adatokat pontosan szolgáltassák, mert saját gyakorlati

Next

/
Oldalképek
Tartalom