Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-104

104. országos ülés május 25-cu, pénteken. 1888. m tott, hogy az összes tiszai ártérnek mennyi és — bármennyire fájdalmas, hogy ez is megtörtént, — aránylag mégis csekély része az, a mi az árvisek által elöntetett, pedig annak legnagyobb része — nem mind — hajdan — igaz — nem öntetett el az árvizek által, egy része, mert úgyis mindig viz alatt állott; más része elöntetett árvizekkel, (TJgy van! jobbfélöl) de nem tett cultura alatt levő földekben kárt, mert sohasem lehetett ott az árvizek miatt culturát űzni. (ügy van! jobbfélöl.) Volt nádas, termett rajta béka, kigyó, néha hal is, a mit azután a viz, mert majd minden esztendőben elöntötte, elfoglalt, tehát aránylag csekély kárt okozott, sőt még a vadászati szenvedély kielégítésével sokakat meg is vigasztalt. (Derültség jobbfélöl.) Most ellenben minden egy hold földön, melyet az árviz elfoglal; tiz vagy százszorosan több kár keletkezett, mint keletkezett akkor. De ez nem a Tisza-szabályozás hibája; mert ha ez a Tisza-szabályozás nem történik, akkor az a föld soha azon 10 esztendőben is például, a melyben most * mint búzaföld használható volt, nem lett volna használható és igy a Tisza-szabályozás nélkül az egy évi kár ugyan kisebb lett volna, de elmaradt voína helyébe a 10 vagy 9 évi haszon. (Élénk helyeslés. Ügy van! jobbfélöl.) így kell tekinteni a Tisza-szabályozás eddigi eredményeit, ily mértékkel kell azokat mérni. Azonkívül még egygyel is tisztába kell jönni, a mit egyébiránt t. barátom, a közlekedésügyi minister ur is mondott és ez az, hogy oly vízszabályozási, a mely soha, semmi viszonyok között parcialiter egyes helyeken árvizeket meg nem engedett volna, sehol a világon még nem találtak fel. Ott van a legközelebbi 10 — 15 évtörténete. Mindazon államok, melyek századok óta a legnagyobb szakértelemmel és költséggel folytatják a vízszabályozási, egyes rendkívüli esetekben károsodásnak voltak kitéve. (Igás! ügy van! jobbfélöl.) Csakhogy ez a károsodás, ha aránylag nagyobb is, mint máskor, csak egy évi károsodás; de ezzel szemben áll 10—20, néha 50 évi folytonos használata azon területnek, mely eddig hasznavehetetlen volt. Épen azért nem szabad —- ha azt akarjuk, hogy a közérdek előmozdittassék, olyanokat mondani, melyek mig a valódi tényállásnak meg nem felelnek, addig másfelől arra bírhatnák az embereket, hogy a szabályozás erélyes folytatásától tartózkodjanak és az erre szükséges áldozatoktól visszarettenjenek. (Helyeslés jobbfélöl.) Még egyet erre nézve. Talán azt fogják mondani: mind szép, de hisz nemcsak oly földeket öntött el, melyek hajdan ártér voltak; volt most viz oly helyeken is, a hol azelőtt sohasem öntött ki. Egyes helyeken kétségkívül kiöntött. Egyes helyeken lehetett ennek oka talán az is, hogy a i szabályozás megtörtént; mert igen természetesen, a viz oly szabadon mindenütt, a legelső lapálytól fogva nem terülhetvén el, mint azelőtt, ily rendkívüli — és erre még vissza] fogok térni — tél után, természetes, hogy niveaujában emelkedett, de nem emelkedett állandóan, hanem emelkedett a mostani gyors, nagy olvadás következtében. De azt mondani, hogy ez a szabályozás hibája, ennek a szabályozás az oka, azt ismét nem lehet. Én mutathatok a képviselő uraknak, ha kell — mert itt nem akarok részletekkel untatni — az országnak egy nagy vidékét, melyet az árvizes időkből, mint szenvedőleges személy, magam is igen közelről ismerek. Mig a szabályozás a Tisza-völgyében, tehát az ahhoz tartozó Kőrösökön nem kezdetett meg, a két Kőrös vize ki szokott csapni, holott az idén sem egyik, sem másik Kőrösből egy csepp viz sem jött ki. Ugyanezen a területen volt egyes oly helyeken viz, melyeken akkor, midőn mind a két Kőrös kicsapott, egy csepp viz sem volt; de viszont ugyanezen területek sokkal nagyobb része szárazon maradt, melyet, ha szabályoztunk volna, elöntötte volna a viz. Ezt csak annak példájául hozom fel, hogy az idei rendkívüli hóolvadás, mely bekövetkezett akkor, midőn az erek jéggé fagyott hóval tele voltak s ez idézett elő minden szabályozás nélkül oly eseményeket, a milyenekre a legöregebb emberek sem emlékeznek. Ily elementáris okok által előidézett esélyekből következtetni valamely szabályozás helytelenségére, csakugyan, azt hiszem, alaposan nem lehet. Még egy kérdés van; mely még nem vonatkozik ugyan az ügy pénzügyi oldalára, de melyet szintén gr. Károlyi Sándor t. képviselő úr hozott fel. Azt mondotta ugyanis a t. képviselő úr, hogy ö a Tiszavölgyétől az államosítást távol kívánja tartani. Hát t. ház, én azt gondolom, hogy meglehetős hosszú képviselői és ministeri pályámon azon szemrehányást épen azon oldalról sokszor kaptam, hogy nem akarok államosítani, nem akarok mindent az állam-kormány kezébe concentrálni. (Derültség jobbfelöl) Tehát azt hiszem, hogy én, vagy általában a kormány, azon gyanúba, hogy a Tiszavölgy szabályozásainak kezelését minden áron államosítani akarná, nem eshetünk. Nem akarjuk pedig á!latüosítani,egész őszintén mondva, két okból. Először azért nem, mert a mennyire lehet, az autonómia keretében való működést oly becsesnek tartjuk, hogy ezt minden téré a fentartani óhajtjuk. De azért sem, mert tagadhatatlan, hogy mentől többet concentrál administrativ szempontból az j államkormány saját kezében, annál több felelősséget rak vállaira. Már pedig mindenért csak magát terhelni felelősséggel, azt hiszem, sehol a világon, de Magyarországon, bárminő legyen az a kormány, politikai, általános hazai szempontból sem volna czélszeru. De midőn ezt mondom, egyet