Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-104

gg 104. országos ülés május '25.én, pénteken. 1888. mánynyal minden tiszai kérdésre nézve folytonos öszszeköttetésben állott; és ha valaki ezen testület működését figyelemmel kisérte és igazságos akar lenni, meg kell hogy adja, hogy a kormánynak a Tisza-szabályozás nehéz feladatai megoldásában nem gátlóiag, hanem minden tekintetben elősegítőleg kívánt működni és minden alkalommal, mindazon kérdésekre, melyekre nézve a kormány a tiszavölgyi központi bizottságot megakarta hallgatni, a legnagyobb figyelemmel tanulmányozva a kérdést, adott esetről-esetre véleményt. Én azt hiszem, hogy a Tisza-völgye, ha magának van egy központi bizottsága, a mely ügyeit kezeli és vezeti, ha a központi bizottság állandó érintkezésben van a kormánynyal és van alkalma minden kérdésben a kormánynyal érintkezni, hogy ennél alkalmasabb testületés ennél bizonyos irányban függetlenebb testületet aligha lehet kapni az egész országban. És hogy minden irányban független, a legjobban bizonyítja az, hogy valahányszor nagy állami érdekek forogtak szóban, azon állami érdekekkel ezen központi bizottság mindig számot vetve, követeléseésmüködésében egyáltalában odáighatni soha sem kívánt, hogy az áílamkormány működését meggátolja, megzsibbaszsza. Ezeknek alapján azt hiszem, t. ház, hogy azon főczél, melyet Irányi t. képviselő ur kitűzött magának, hogy tudniillik a Tisza völgyének kérdése, mely a legkomolyabb érdeklődésben tartotta és tartja jelenleg is az országot, a törvényhozás előtt megbeszéltessék, az indítvány által nézetem szerint, teljes mértékben eléretett; másfelől a nélkül, hogy az egyes részletekre kiterjeszkedném, mert arra sem időm, sem tehetségem nincs, hogy a t. minister ur előadását bírálat alá vegyem, azt hiszem, hogy egy hasonló stádiumban levő kérdésre vonatkozólag a kormány képviselője nagyban, egészben és a részletekben egy oly beható választ és tájékoztató előterjesztést tett a törvényhozás előtt, mint minőt más nem tehetett volna. És mikor a minister ur kilátásba helyezte, hogy mindazon intézkedéseket, melyek a legközelebbi vésznek, a mely fenyeget, elhárítására szükségesek, a lehető legrövidebb idő alatt meg fogja tenni és a dolog érdemére nézve az előkészületeket megteszi és rendre a javaslatokat be fogja adni, azt hiszem, hogy ez annak, a mi az indítványnak szerintem elfogadott czélja, teljesen megfelel. Hiszen a ministernek nem állhat egyéb érdekében, mint az, a mi a Tisza-völgynek és a mi a törvényhozásnak, hogy tudniillik szerezzen magának oly oldalról tájékozást és az egyes kérdésekre vonatkozólag oly egyéneket, oly társulatokat, egy szóval az ország oly rétegeit hallgassa meg, amelyeknek meghallgatásával a Tisza-szabályozás komoly kérdését megoldás elé vezethesse. Azok az enquéte-ek, melyek a felelősség fedezésére valók, itt nem alkalmazandók. Meg vagyok győződve, hogy a báz egy oldalán sincs kétség az iránt, hogy a t. minister ur a legjobb forrásból fog igyekezni magának azt a tájékozást megszerezni, a melyre neki a kérdés részletes megoldásához szüksége van s ennélfogva én az enquéte kiküldésére vonatkozó indítványt a magam részéről el nem fogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök; T. képviselőház! (Halljuk!) Azok után, a mit többen elmondottak és különösen, miután t. barátom a közlekedésügyi minister főbb vonalaiban kifejtette az álláspontot, melyet e tárgyra nézve elfoglalunk, nem is szólottam volna, ha a dolognak pénzügyi része a mai napon tüzetesebben szóba nem hozatik ; de miután ez a kérdés többfelől és főleg gr. Károlyi Sándor t. képviselő barátom által némi részletezéssel érintetett, kötelességemnek tartom pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Kívánok szólni pedig két okból. Az egyik ok az, nehogy az által, ha nem szólok, annak a magyarázatnak adjak alapot, mintha ennek a nagyfontosságú kérdésnek ezen ma specialiter az én hatáskörömbe tartozó része iránt nem érdeklődném ; és másfelől, hogy azon feltevésre se adjak okot, mintha mindent, a mi ez irányban a pénzkérdésre nézve elmondatott, mint elfogadhatót, mint könnyen keresztüívihetőt hallgatag elfogadnám. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezekről szólnék, egy-két rövid megjegyzést kell előrebocsátanom. Az egyik az, hogy a ki a Tisza-völgyének javát szivén hordja, mint bizonynyal mindenki, a ki e tárgyról tud, vagy azt felemlíti, annak szerintem mindenekelőtt tartózkodnia kell az oly túlzástól, mely a bizalmat, a hitelt, tehát a küzdelmet és az áldozatkészséget is gyengítheti. Mert, ha azt fogjuk mondani, hogy az rossz, a mi a szabályozás tekintetében történik, sőt ha azt fogjuk mondani, a mi mondatott is — hogy az által, a mi történt, nagyobb lett a veszély és ha azt fogjuk mondani — mint tegnap egy képviselő ur felhozta, hogy régebben azt mondották; foglaljuk vissza a Tiszától azt a területet, melyet bitorol, ma azonban már nem erről van szó, hanem arról, hogy védjük meg tőle az eddig cultur-czélokra szolgált területet is, akkor t. ház, egyfelől oly valamit mondunk, a mi a tény valódi állásának nem felel meg, de a mi azokat, a kik nem nézvén utána a dolgoknak, ezt kész igazságnak veszik, bizonyára nem arra fogja birni, hogy védekezzenek, mikor védekezni kell s készüljenek, hogy védekezni lehessen, hanem arra, hogy haszontalannak tartván minden védekezést, kezeiket ölükbe helyezzék. {Élénk j helyeslés jobb/elől.) I De, hogy is lehet, t. képviselőház, állítani azt, ! a mit az imént idéztem ? Tegnap már megmonda-