Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-103

50 103. orsíftgos tUés május M-én,estttSrtSkÖB. ISIS. kiindulva, a megoldás könnyebb módja lesz fel­található. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen épen arra czéloz a határozati javaslat illető pont­jában, hogy tudva legyen előttünk, hogy a rend­szer, a felügyelet oka-e a bajoknak, vagy pedig azokért az administrativ eljárást okoljuk? És mind e tekintetben én ma sem vagyok képes — sem egy, sem más irányban — határozott informatiót szerezni magamnak. Tapasztalataim lehetnek, vannak a kormánynak is, de ily kérdéseknél minél több oldalon tett tapasztalat meghallgatása vezet a legjobb eredményre. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt azonban még nem állok meg, t. ház ! (Halljuk!) Ismertettem ezen szakadás okát; emlí­tettem, hogy Szolnoktól fölebb egy jó darabig teljesen szabályozatlan terület van. Ebbe esik bele Poroszló is, a. mely községről tudjuk — mert hiszen közölve volt a hírlapokban is — hogy csak a leghősiesebb védelem kifejtésével sikerült magát fentartani, pedig Poroszló eddig vizet nem látott, oly magas a fekvése s most rögtönzött kör­töltéssel sikerült csak magát a pusztulástól meg­menteni, mert hiszen védett helyzeténél fogva catastrophára nem is gondolhatott. Kutatnunk kell tehát, vájjon a rendszer-e az oka, vagy mi más, hogy oly magas fekvésű helyek, melyeket eddig viz soha sem járt, ma már az áradat szabad terrénumaivá lettek. Hanem itt egy nagy kérdés forog fenn, me­lyet a t. ház figyelmébe ajánlok. Az eddigi sza­bályozás azon elvből indult ki, hogy a Tiszától vegyük el azon földet, a melyen garázdálkodik s mentsük meg a cultura számára. Ma már a Tisza vidékén igen sok helyen nem arról van szó, hogy vegyük el a Tiszától azon földet, melyen garáz­dálkodásával dúl, hanem mentsük meg a culturá nak eddig szolgáló földterületeket. Az általam említett rész épen ezen calamitásokban szenved. Azt mondják, védekezzék, szabályozzon. Ezt ré­szemről azonban általánosságban véve helyesnek nem tartom, mert azt hiszem, hogy létezik egy alapelv, melyet figyelmen kivül hagyni nem szabad, hogy más kárával t. i. senki sem védekezhetik, A Tiszának egyik része, az úgynevezett balparti rész, szabályozva, illetőleg óriási töltések emelése által védelmezve van. Ez által a viz a másik oldalra dől és a eulturának fenlévő földjeit, sőt házakat és községeket is az elöntés veszélyének teszi ki. Ezekre egyszerűen azt mondani, tessék védekezni, teljes igazsággal és lelkiismerettel nem lehet. Ily körülmények közt őket a közös fizetés békójába verni szerintem nem lehet. Ez az én nézetem most, de korántsem mon­dom azért, hogy a leghelyesebb is. Mert az ily dolgoknál s ily nagy kérdésekre nézve, ha azt mondja valaki, hogy az övé a leghelyesebb, hol az elemekkel kell számolni, hol számot kell vetői a természet törvényeivel: akkor csak az emberi önhittségnek egy bizonyos neme lehet áz, mely vele mondatja, hogy ő már megtalálta a leghelye­sebb módot, de én magamnak ilyen jogot nem vindicálok. Mindezeket egy országos jellegű en­quet-en igen szépen lehet illustralni és felvilágo­sítani. Nem mondja azt senki, a javaslat sem mondja, hogy ott határozatot hozzanak, de hallgattassanak meg s tegye meg aztán a kormány előterjesztését. Az előadottakból én azt a következtetést vonom le, midőn ismertettem a Heves megyében történt catastropha okait és az odavaló egyes községeknek calamitásait, hogy egy olyan hatá­rozati javaslat elfogadása, mint a milyen Irányi Dániel t. képviselőtársamé, ezen körülmé­nyek között is minden tekintetben legczélszerííbb, legigazságosabb és leghelyesebb, én tehát részem­ről azt pártolom és a t. ház figyelmébe ajánlom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Szapáry Gyula: T. ház! Daczára az Irányi Dániel t. képviselő ur indítványa mellett felhozott okoknak, én nem vagyok hajlandó az ő indítványához hozzájárulni és azt, hogy miért nem vagyok hajlandó ezt tenni, leszek bátor előadásom folyamán előadni. (Halljuk ! Halljuk !) Örvendek különben annak, hogy a t. közlekedésügyi minis­ter ur hozzájárult ahhoz, hogy Irányi képviselő ur indítványa napirendre tűzessék, mert ez által alkalma volt a t. háznak tudomást szerezni az e tekintetben fenforgó nézetekről és azon eljárásról, melyet a kormány ezen nagyfontosságú kérdésben követni szándékozik. Én, t. ház, teljes mértékben osztom a t. köz­lekedésügyi minister azon nézetét, hogy itt nem új rendszer életbeléptetéséről, nem áj műszaki tervről lehet szó, mert ez felfogásom szerint újabb kísérletekre vezetne, a mi közérdekből nem volna üdvös s az érdekeltekre nézve sem volna hasznos. Elismerem, hogy léteznek bajok és különösen a bekövetkezett árvizbaj oknak oka legnagyobb részben az, hogy a szabályozási munkálatok tel­jesen befejezve nincsenek. A közlekedésügyi minister ur is elismerte, hogy a szabályozás alatt, a mely nem most kezdődött — mindenki tudja, hogy már négy évtized óta van folyamatban — ugy a sorrendben, mint a rendszer alkalmazásában történtek hibák, melyeket tagadni nem lehet. Épen azért, a nélkül, hogy recriminátióba bocsátkozni akarnék, mert nem ez lehet a jelen tárgyalás­nak czélja, hanem az a főfeladat, hogy keressük a bajok okát és keressük az utat, melyen ezen bajok orvosoltassanak és ismétlődésük megakadályoz­tassék: (Helyeslés a jobboldalon) mégis fel kell egyes eseteket említenem a múltra nézve, a melyek a mai helyzetet mustrálják és melyeket szem előtt kell tartanunk azért, nehogy az elkövetett hibák ismétlődjenek, A helyzet constatálása által ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom