Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-103

103. országos ülés, IUÍI,JH» "24-én csütörtökön. 1888. 4? veszély nagy volt, nem egy esetben hiányoztak a társulati s egyéb közegek s a mikor azután a kormány a törvény értelmében közbelépésre jogot nyert, legtöbb esetben későn érkezett. Azt hiszem, azt meg kell és lehet is nagyon egyszerű eszközökkel szüntetni. A másik nehézség, a melyet tapasztaltam, az volt, hogy nem lévén elég közegem, kénytelen voltam, mint ministeri biztosokat, olyanokat is kiküldeni, kik az illető vidéket nem ismerték, ott soha nem voltak s igy te>át az árvédekezésnek határozott hátrányban kellett lenni. Ez is megszüntetendő calamitás. Fs végre tapasztaltam, hogy a közerőnek és különösen az ingyenes közerőnek felhasználása igen sok kívánni valót hagy hátra. Közerő, a mely nincs eszközökkel ellátva és élelmezve, megfelelő szolgálatot nem teljesíthet, {Élénk helyeslés.) ez pedig nagy kárára történik az árvédelemnek, E praemissákat kiegészítem még azzal, hogy az 1885: XXIII. törvényczikk felhatalmaz engem ministeri biztos kiküldésére, ha az bizonyos veszélyeztetett pontra kéretik, de nézetem szerint, nem szabályozza kellően az árvízveszély alatt gyakorlandó judicatura kérdését, pedig ez roppant fontos dolog. Soha élesebb és halálosabb küzdelem érdekellentétek között nincs, mint az árviz alkalmával. És ki van jogosítva a törvény értelmében határozni? Első sorban a helyi viszonyokhoz kötött városi polgármester stb. Ki nem mondhatom, hogy ez mennyi nehézségbe ütközik s a dolog természetében rejlő is, mert a törvény nem mondja, hogy a ministeri biztosok, kik az árvédelmet végrehajtják, jogosítva vannak ezeket a kérdéseket megoldani. De ezen administrativ hiányok mellett tapasztaltam, hogy a hol a viz kitör, annak a mederbe visszavezetése nehézségekkel jár; mert vannak a Tisza vidékén erek, a melyek annak idején ezen vizeknek bizonyos mértékben való bevezetésére szolgáltak, a mely ereket az érdekeltek eltömték és a földeket felhasználták. Midőn az ár kitör, az a kérdés, hogy melyik ér nyittassék ki ? Ebből elő áll egy óriási küzdelem, a melynek következményei kiszámíthath.nok. Tehát erre is ki kell terjeszteni a ügyelmet. E praemissák után, azt gondolom, abban culminálliatna a kormány javaslata,hogy minden egyes társulathoz kirendelne tekintélyes férfiakból — tudom vannak is, lesznek is — a ministeri biztos helyébe valakit, a ki figyelemmel kiséri a társulatok működését minden irányban s a mint előáll a veszély pereze, a mely az árvédelmi intézkedést szükségessé teszi, azon joghatály, a melylyel a ministeri biztos felruházva lenne, ő általa fog gyakoroltatni. Ez által férfiak fognak a társulatok mellett állani, kik vele együtt éreznek, kik viszonyaikat ismerik és a kik, ha a vész bekövetkezik, a közigazgatási és társulati hatóságokkal,szemben ott fognak állni, kivételes hatáskörrel, a melylyel én csak akkor ruházhatom fel őket, a mikor a baj imminens és legtöbb esetben nem is orvosolható. (Élénk helyeslés.) Nagyon természetes, t. ház, hogy itt nem állapodnám meg — engedjék meg, hogy a részleteket is érintsem — hanem a mint bátor voltam mondani, az árvédelem szempontjából minden társulati szakaszt —• legalább a szükséges mérvig — képzett foíyamfelvigyázók alá óhajtanám helyezni, kiknek a gátőrök csak alosztályát képeznék. Mert, t. ház, az meg nem engedhető, hogy óriási anyagi áldozatokkal létesített gátoknál teljesen alkalmatlan, ahhoz nem értő egyének alkalmaztassanak. Szándékoznám azután még a rétmesterek mintájára egyes pontokon iskolát nyitni, a hol különösen a kiszolgált altisztek e feladatok végzésére begyakorolhatok volnának és az ilyen egyének a szakaszmérnököknek és a mérnököknek a legkiválóbb szolgálatokat tehetnék. Mindezek után még felemlítem, t. képviselőház — mint már bátor voltam előhozni — hogy az úgynevezett tanyai és egyéb házak építésére szükségesnek találom a hatósági közbelépést, hogy tudniillik, a hol kő van, kőalépítménynyel, a hol ez nincs, faalépítménynyel inkább, mint vályoggal dolgozzanak. Másfelől sajnálattal constatáltam, hogy mentőeszközök az egész Tisza mentén alig voltak. Nagy, népes községek küldöttségekkel jöttek hozzám, hogy küldjek csolnakokat Ha nincs az államnak és a kormánynak az az egy néhány hajója, melyet a lefolyt évek alatt csináltatott, Csongrád városa a legnagyobb veszélyíyel küzd. Ez iránt is kell intézkedni, de kell intézkedni a tekintetben is, hogy egyes községek a saját belsőségeiket, a mennyire azt elbírni képesek, körtöltésekkel védjék; viszont azonban meg kell adni nekik azon könnyebbséget, hogy ez esetben a társulat egyéb védtöltéseihez ismét ne adózzanak, mert ha ezt az adózást is fentartjuk, akkor a körtöltések építése lehetetlenné van téve. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Igyekeztem, a mennyire a helyzet megengedi, műszakilag és egyébként is a kérdést kifejteni és álláspontomat jelezni; most még csak egy kérdésre vagyok bátor röviden kiterjeszkedni és ez a pénzügyi kérdés. (Ralijuk! Halljuk!) Kétségen kivül nagy kérdés, sőt talán a Tiszavölgynek a legfontosabb kérdése a pénzügyi kérdés. Az érdekeltség meg van terhelve, ez nem vitatható, az állam maga is nehéz pénzügyi helyzettel küzd. Az érdekeltség pénzügyi helyzetét meglehetősen rontják a múltra nézve elvállalt terhek és egyes tekintélyesebb társulatok még ma