Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-103

4k 10&V ftpaiágfti Rlés május 24-én, esfitortokftn. 188?. is csak takarékpénztáraknál nyernek kölesönt és pedig magas kamatra. Hozzátehetem még a,zt is, t. képviselőház, a mint nagyon természetes, hogy a társulatok az állam és kormány hozzájárulása nélkül mozogni is alig képesek. Ha van valahol helye a tömörülésnek, az érdekközösségnek, ugy ez valóban a pénzügyi tér, a melyen ez a közösség a legtöbbet tehet; mert itt nem küzdenek egymással érdekellentétek oly mértékben, mint minden más téren. Itt van helye a központi vagy társulás eszméjének. De ha a pénzügyi térről leterelve más térre irányítjuk az egyes társulatok működését, mindjárt érdekellentétek állanak elő, melyek e társulatok működését megbénítják. Ma is azért áll annyira alant fokon a társulatok működése, mert az érdekellentétek conglomeratumából állanak. Oly társulat, mely ily érdekellentétekből áll, egybehangzó működést kifejteni képtelen. De ha a pénzügyi térre tereljük e működést, itt érdekellentétek nincsenek és ha valahol, az összműködés kétségtelenül e téren lehet eredményre vezető. Én csak azt vagyok bátor jelezni, hogy a kormány e kérdéssel részletesen foglalkozott és reménye van, hogy módját fogja találni annak, hogy ezen kérdés ugy az állam érdeke, mint a társulatok érdeke szempontjából is a kívánatos alakban fog megoldást nyerni. Ezekután, t. ház, nem tehetek egyebet, mint hogy azt mondjam, hogy az én lelki szemeim előtt is feltárul a Tiszavölgy képe s ugy látom, hogy a legtermészetesebb levezetője a Tiszavölgy vizének ma is a Tisza és hogy be fog következni az, hogy az rendezve lesz ugy, hogy megfelel a legjobb csatorna követelményeinek, a nélkül, hogy az ország egy nagy áldozatokkal létesített, magában véve helyes rendszertől eltereltetnék és oly térre sodortalnék, a melyen bő alkalom nyilik a kalandos tervezgetéseknek, a melyekhez azonban a kormány nem csatlakozhatik. Még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ha ezen nézetek és esetleges megállapodások alapján — a mennyire szükséges lesz — egyes törvények módosíttatni fognának : önként érthetőleg szívesen és a legnagyobb készséggel fogok mindazokkal érintkezni, kik ezen ügyben a kormány által elfoglalt álláspont megbirálására különösen is hivatva vannak. És ha én a központi tiszai társulatnak ki is mondtam és kilátásba is helyeztem azt, hogy velők egyetértőleg és az ő meghallgatásukkal fognak a törvényhozás által esetleges szükségesnek vélt intézkedések megállapítatni, ezt ne méltóztassék Irányit, képviselő urnak kicsinyelni, mert kétség kivül igen nagy és fontos érdek az, melyet ezen társaság már a törvény erejénél fogva is képvisel, de nem zárja ki azt, hogy érintkezzem — minthogy szoktam is — mindazokkal, a kik közvetlen érdekkel birnak a Tisza különböző bajai iránt. Ezek után ismételve vagyok bátor a t. házat kérni, méltóztassék Irányi képviselő ur indítványát mellőzni és nyilatkozatomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Szederkényi Nándor képviselő urat illeti a szó. Szederkényi Nándor: T. ház! A t. közmunka- és közlekedésügyi minister ur előadása után — megvallom, — még jobban meggyőződtem arról, hogy Irányi Dániel t. barátom indítványa helyes és méltányos. A t. minister ur programmja az egész szabályozásra nézve, a melynek alapján ő az indítványt ellenzi, körülbelül annyi: helyreigazítani a hiányokat és befejezni a szükségeseket. Ebben tökéletesen egyetértek a t. minister úrral, csakhogy e czélhoz különböző utak vezetnek. E különböző utakból a leghelyesebbet megválasztani és a megválasztásba az országnak mintegy a köz* véleményét s a nyilvánosságot belevonni és érdekeltetni, ez a czélja Irányi barátom indítványának, A t. minister ur önérzettel mondja, nekem arru nincs szükségem, én a nélkül is meg tudom válasz tani a leghelyesebbet, de vájjon valamennyi törvényjavaslat elfogadásának, a mely a Tiszaszabályozást tárgyalta, nem mindig az volt-e az alapja, hogy a kormány mindig önérzettel hivatkozott arra, hogy ez a leghelyesebb törvény, a melyet benyújtott. És mit hallunk most? Azt,hogy amint a t. minister ur beszédének sok helyén megjegyezte, végre is programmjának egyik lényege : kiigazítani a hiányokat. Akkor tehát hiányok forognak fenn, pedig minden törvény alkotásánál egy minister sem mondotta még azt, hogy még hiányok is maradhatnak fenn. Minden minister, a ki törvényt hozott, benyújtott és megszavaztatott, azt, mint legtökéletesebbel; mutatta be a háznak. De én concret esettel akarom beigazolni azt, hogy csakugyan szükség van arra, a mit Irányi t. barátom indítványozott. Heves megyében mintegy 60,000 holdat öntött el a viz,; ebből 20,000 hold szántó. Ha ennek pénzbeli értékét appreciáljuk, a legalacsonyabb számítással is több fél milliónál. Ha ily kár ér egy megyét, ez nemcsak a megyére, hanem az országra és a képviselőházra nézve sem lehet közönyös, mert hisz ily óriási kárnál óriási adóelengedésnek van helye. A t. minister ur érintette a hevesmegyei catastrophát, az u. n. sarudi gátszakadást is. Futólag említette, hogy mind e gátszakadásokból nem lehet következtetni a rendszer hibás voltára. Engedje meg a t. ház, hogy megie-