Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-120

328 120. országos ttiés janins 16-án, szombaton. 1888. Ferencz császár a római császári czímert letette: a czímmel együtt örök nyugalomba kellett volna helyezni és vagy a családi czímert, vagy Magyarország czímerét használni. Ferencz császár annak idejében akarta is ezt Magyarország czímerével és pénzek is verettek — egynéhány látható a bécsi Münzsanmdung-öan, melyeken a magyar czímer és „magyar császárság" körirat van; de ez közjogi nehézségekbe ütközött és azért e pénzek forgalomba nem bocsáttattak. A kétfejű sas csak abususként használtatik dehát és mint családi czímer soha nem volt s nem lesz tekinthető. Egyébiránt a t. ministerelnök fog reá emlékezni, hogy, mint belügyminister, szakértőkből enquéte-t hitt össze, melynek hivatása volt, ugy Magyarország czímerét, mind egyszerű, mind pedig a melléktartományokat is jelző összetétek alakjában — concréten megállapítani, minthogy jelenleg az ország czíuiere is heraldicai tekintetben gyakran pontatlanul használtatik, hogy végre legyen hitelesen megállapított magyar czímerünk. E bizottság rég beadta jelentését, de nem tudom, hogy a ministerelnök ur e jelentés alapján a ház elé javaslatot terjesztett volna be, vagy a magyar czímert, amint kellene, törvénybe iktattatta volna. A jelen alkalmat tehát felhasználva, kérem a t. kormány elnök urat, méltóztassék az esetben, ha a másik kérdésben nyilatkozik, ez utóbbira nézve felvilágosítást adni, hogy mily stádiumban van jelenleg ezen ezímerügy? Különben a kérvényi bizottság javaslatát, mint czélravezetőt elfogadom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Egyáltalán nem szándékozom most sem az egyik, sem a másik czímer kérdésével részletesen foglalkozni; csak két dolgot kívánok megjegyezni. Az egyik az, hogy azon czímernek, melyről szó van, már keletkezési kora mutatja, hogy az egységes birodalom czímerenem lehetett és nem is volt, mert 1806-ban nem volt egységes birodalom, hanem Magyarországnak alkotmánya volt. De nem akarnék félreértetni. Ez nem azt teszi, mintha én a czímerek használatát általában véve helyesnek, megoldottnak tartanám. Többizben folytak e részben tanácskozások és hajlandó vagyok azokat xíjra felvenni s igyekezni fogok megoldásra, vezetni. De a mint tudni méltóztatnak, ily kérdésnél ugy heraldikai, mint történelmi nehézség igen sok van és épen ez az oka, hogy bár, ha jól emlékszem, 1869-ben kezdettek már e fölött tárgyalások, eredmény sem akkor, sem azóta elérhető nem volt. De ismétlem, a vett utasítás folytán a tárgyalások megújítását kötelességemnek fogom tartani. (Általános helyeslés.) Elnök: Ha senki sem kivan szólani, határozatul kimondom, hogy a kérvény a magyar állam czímerére vonatkozó intézkedések megtétele végett a ministerelnök útján kiadatik az összes kormánynak. Szathmáry György jegyző (olvassa): Köpe István és társai, Brassó megyei hétfalusi birtokosok, a hétfalusiak üpyébea folyó egyezkedések megszüntetését kérik. Gajári Ödön előadó: T. ház! A hétfalusiak ügye sokkal gyakrabban fordult elő a ház előtt, hogysem a részletekre kiterjeszkedni óhajtanék, csak azt jegyzem meg, hogy azon idő óta, midőn a hétfalusiak legutóbbi kérvénye felett a ház határozni méltóztatott, a hétfalusiak több községére vonatkozólag az egyesség a peres felek közt megköttetett. A jelen kérvény az illető ügyvéd által beadva, aláírva némelyek részéről, azt kéri, hogy a megkötött egyesség semmisittessék meg és hogy az ügy lebonyolítására országos bizottság küldessék ki, melynek tagjait a kérvényezők ki is jelölik. Miután az egész ügy polgári úton intézendő el, a kérvényi bizottság a következő határozati javaslatot terjeszti a ház elé : „Ezen kérvény visszavehetés czéljából a ház irattárába leteendő.

0 Hollaky Imre: T. ház! 1871-ben az LIII. törvényczikk 82. §-ának meghozatala alkalmával a magyar törvényhozás a következőleg intézkedett: „A Talmács, Szelistye, Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek területére nézve a közös birtok rendezésére külön törvényjavaslat fog az igazságügyminister által előterjesztetni." Ennek 17 éve múlt el s ezen idő óta Erdély^ ben az urbériség többször rendeztetett, több ide vonatkozó rendelet adatott ki, de Talmács, Szelistye, Törcsvár és az azokhoz tartozó 7 falu viszonyai rendezése iránt mind a mai napig egy betű irás sem jelent meg sem a törvénytárban, sem a rendeletek tárában. Meg vagyok győződve arról, hogy akkor, mikor egy nagynevű ügyvéd volt előde a t. igazságügyi miuister urnak, ki azon ígéretet tette, hogy azon jogviszonyt törvényhozásilag fogja szabályozni, meg vagyok győződve arról, hogy a mikor jelenleg az igazságügyminis téri széket a bírói kar egyik dísze foglalja eb ezt az ígéretet be fogja váltani. Nem akarok hosszasan szólani, mert helye nincs itt és én az előterjesztendő adatokból akarok meggyőződést szerezni az iránt, hogy miképen áll az ügy. Tudom azt is, hogy az igazságügyi minister ur nem tekinti azt, hogy szerény javaslatom tán az ellenzéki padokról jön, hanem meg van benne azon pártatlanság, melyet részint miöt bírónak, részint mint ministernek, a pártok fölött állván, éreznie és gyakorolnia kell. Azért illő szerénységgel bátor vagyok a következő javaslatot elfogadás végett tisztelettel benyújtani (olvassa): „Utasítja » képviselőház az