Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-120

120. országos ülés június 10-ái), szombaton. 1S88. 3^9 igazságügyi ministert, hogy az 1878 : LIII. t.-ez. 82. §-ában nyert megbízatásának eredményéről a legközelebbi ülésszakban tegyen jelentést." Ajánlom a t. háznak javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés halfelöl.) Madarász József jegyző: Báró Orbán Balázs! Orbán Balázs; T. ház! Az én magyar szivem nem fásult el (Éljemés) és soha sem fog az érzéketlenség azon fokára jutni, hogy magyar véreink segélykiáltása abban visszhangra ne találjon, hogy a mi saját kormányunk által elhagyatott, sőt megsemmisülésnek szivtelem'll odadobott véreink megmentésére itt a magyar törvényhozás előtt védő szavamat fel ne emeljem és vétómat ne hallassam. Erre én eminenter kötelezve érzem magamat, már csak azért is, mert én voltam első, a ki e népnek r történelmét tanulmányoztam és meg is irtam. Én voltam az, a ki először ezen elnyomott és századokon át gyötrött szegény népet felkerestem s példátlan szenvedéseikről és a velük szemben elkövetett igazságtalanságról ott a helyszínén meggyőződést szereztem. Vérárulást követnék el, ha most, a midőn mindenki elhagyta őket, most, a mikor mindenki s első sorban védeni köteles kormányunk is ellenük támadt: én is hallgatnék s védelem nélkül eltiportatni engedném őket. Ez ügy már sokszor volt a t. ház előtt, kérvényei és küldöttségei e szegény martyr-népnek sokszor kerestek meg minket, a törvényhozás többször hozott ama nép megmentésére irányuló üdvös határozatokat, de a melyeket a kormány soha sem teljesített, sőt azokkal homlokegyenest ellenkező eljárást követett. Az ügy nem új, de a t. háznak újabb tagjai ismeretlenek azzal s ép azért szükségesnek látom a nagyon hosszadalmas kérvény felolvastatása helyett az ügy állását és történelmét röviden ismertetni, annyival inkább, mert a kérvényi bizottság előadója is a kérvény hosszadalmassága, vagy talán más informatio folytán nem egészen eorrectül adta elő az ügy állását. Hazánk keleti határai s délkeleti szöglete, — hova határszéli szorosaink nyílnak — minden időben támadásoknak lévén kitéve, azt keletről a székelyek védték, de a déli határok fedezetlenül voltak, mert az oda telepített szászok csak kerített városaik és templom-váraik védelmére szorítkoztak ; ez okon ottan már az Árpád-házból való királyaink idejében három határvár épült, Törcs, Királykő és Höltvény várai; ezek és a délkeleti és déli határ védelmére Szent-László s utóbb Nagy Lajos királyaink székelyeket és besenyőket telepítettek az e várak közelében keletkezett hét, illetőleg tiz faluba. Ezek szabad várkatonák volttak, a kik a két utóbbi vár elpusztultával a határvédelem főpontját alkotó Töresvár alá Boroztattak KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. s katonailag a vár parancsnokának hatósága alatt állottak. Már Mátyás király alatt eredménytelenül igyekeztek a brassói szászok Töresvárt magukhoz ragadni — leginkább azért, mert a törcsvári várparancsnokok egyszer-másszor zsarolták őket — de nem boldogultak. A mi nem sikerült a nagy király alatt, azt kivitték utódja, a gyámoltalan Ulászló alatt, a ki 1500-ban 5,000 írtért elzálogosítá 10 évre Brassónak Törcsvárát. Két év múlva az oda tartozott hét, illetőleg tiz magyar falut is Fehérmegyéből kiszakítva, közigazgatásilag Brassóhoz csatolta, de ugy, mint a szászokkal egyenjogú szabad embereket és nem jobbágyokat, amint kitetszik az okmány következő szavaiból: „utipsi — a 10 falu lakói—deincepstaminsolvendo contributione, sive taxa nostra regia, quani etiam in exercitando in medio Saxonum nostrorum connumerari et cum ipsis saxonibus nostris etiam exercitari et omnia ea facere debeant que alii saxones nostri facere tenentur". Brassó újabb 5,000 írtért a vár zálogidejét meghosszabbítván, nyomni kezdette a 10 falusi magyarságot; de ez 1515-ben fellázadván, fegyverrel kényszerítő Brassót szabadsága respectálására, a zálogidő leteltével visszaszállt az államra s ismételten törvénybe iktattatott, hogy többé soha el nem zálogosítható. 1651-ben végre azonban a hadjárataira pénzt szükséglő II. Eákóczy Györgynél a brassaiak kivitték, hogy Töresvárt, mint púra fiscalitast 11,000 írtért s némely kezökön volt fisealis falvak visszabocsátásáért inscribálta Brassónak, de az országgyűlés által is megerősített egyezséglevél 6. pontjában határozottan kiköttetett, hogy a 9 faluból a harczosok ne állíttassanak se a vármegye, se az universitás zászlaja alá, hanem a törcsvári vár praesidiumára és a fejedelem rendelkezésére hagyassanak s semminemű más szolgálattal ne terheltessenek, csakis az addig Töresvárhoz fizetett taxa regiát adják ezután Brassónak, mint a mely kötelezve lett a vár fentartására, melynek parancsnokát mindig a fejedelem fogja kinevezni. Nem is tettek semminemű szolgálatot és nem is teljesítettek semminemű jobbágyi teendőt a nemzeti fejedelmek korszakában, hanem teljesen szabadok és egyenjogúak voltak a szászokkal. Azonban, a hogy Erdély az osztrákházból való uralkodók alá került, a szászok kezdették a közigazgatásilag alájuk került szegény tizfalusiakat elnyomni. Előbb a közigazgatás vezetésére kirendelt inspector fizetésének megváltására a nép bizonyos holdnyi birtokot vetett be, könnyebb lévén gabonával, mint pénzzel fizetni; a brassai bírónak pedig karácson napkor ajándék czímén fát, úgynevezett karácsonfát vittek. E két dologból, a gabonával való fizetés és ajándékfából és a 4-2