Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

316 1!9. országos ülésjnnins 15-én, pénteken. 1888ticus, ki háborút akarna kezdeményezni, legkevésbé pedig olyan, ki ezen háborúb osztrákmagyar monarchiát bele akarná keverni. Azt senki sem veheti rossz néven a francziáktól, hogy ők, egy 40 milliónyi gazdag nép, azon két tartományt illetőleg, melyeket tőlük háborúban elvettek s melyeknek osztatlan rokonszenve ma is feléjük húz, minden aspiratiótól tartózkodjanak, vagy hogy fel ne fegyverkezzenek akkor, midőn egy oly nagy európai coalitio áll velük szemben. Az a feltevés, hogy Francziaország Oroszországgal fog egyesülni s igy minket együttesen megtámadnak, ez egy hamis érv. szolgálhat igen jó alkalmul arra, hogy a delegatiókkal folyton nagy katonai áldozatokat szavaztassanak meg, (Ugy van ! a szélső baloldalon) de a reális európai politikai helyzetnek egyáltalában nem felel meg. A mi a t. ministerelnök ur válaszának egyetlen positiv részét illeti . . . (Egy hang a szélső baloldalon: Ilyen is volt?) Ez az egy volt. Azt mondta a ministerelnök ur, visszamenve a kereskedelmi kamara körlevelére, hogy abban csakugyan foglaltatik egy passus, a mely anyagi segélyt föltételezett a kormánytól. Elolvasta most az elejét; elolvastam múltkor én a végét, melyben fel vannak sorolva egyenkint mindazon kiadások, melyekre a kiállítók előkészülhetnek. A kereskedelmi kamara hivatalos testület, azért én a körlevél szerkesztésében részt nem vehettem, tehát nem is tudom, hogy mit érthettek a bekezdő sorokban, talán azon viszonyoknál fogva, melyek nálunk lábrakaptak, ugy értették a kormánytámogatását, hogy a kiállítókat esetleg decorálni fogják vagy nemességet fognak kapni, ezt még belé lehet magyarázni, de hogy valaki anyagi segélyre számított volna a kormány részéről, az teljesen nem áll? A ministerelnök ur többszörösen kijelentette már, hogy nem fogja tanácsolni a részvételt a párisi kiállításban, a kereskedelemügyi minister ur ezt ugy interpraetálja, hogy egyenként üldözi a kiállítókat. Mindezeknek daczára eddig mindössze csak 8 kiállító találkozott, a ki visszavonta bejelentését, kik helyett érkezett 20 új bejelentés. (Derültség a szélső baloldalon.) A magyar kiállítókat megfélemlíteni nem lehet. Mutatja ezt, hogy most, midőn mindenki kétségtelenül tudja már, hogy egy krajczárt sem kap a kormánytól, sőt még esetleges károsodásnak is ki van téve a magyar kormány ellenszenvénél fogva, midőn tehát mindenki teljesen tájékozva van, mégis új czégek bejelentik a párisi kiállításban részvételüket. A ministerelnök ur válaszát, mint előre megmondottam, tudomásul veszem; tudomásul veszem a mi külügyi viszonyaink tekintetéből s azon reményben, hogy mit a ministerelnök ur most a kiállítókra nézve mondott, hogy őket a kimenetelben nem fogja gátolni, ennél megmarad. Hogy lehangoló tanácsot fog adni azoknak, a kik hozzá • fordulnak, az nem lesz baj, (Derültség a szélső' baloldalon) mert a kiállítók eddig sem fordultak hozzá tanácsért s a mint képzelem, ezután még kevésbé fognák ezt tenni. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Méltóztassék ezen mozgalom lefolyását hagyni annak rendje szerint, bizonyára lesz haszon belőle, ha mi meg fogjuk Parisban mutatni, hogy Magyarország részvéte Francziaország iránt való; a francziák viszonozni fogják ezt és igy alkalom lesz adva arra nézve, hogy a barátság köztünk újra megpecsételtessék. A ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Apponyi Albert: T. ház! A mit azokra nézve, a mik interpellatióm tárgyát képezték, elmondani szükségesnek láttam, azt elmondtam minden irányban interpellatióm indokolásakor. Az akkor általam elmondottakhoz sem hozzátenni, sem azokból bármit visszavonni, vagy gyengíteni semmi okom nincs; de arra sincs okom, hogy a tárgy megvitatását tovább fűzzem és ebből a szempontból a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. (Élénk helyeslés és tetszés.) Ugron Gábor: T. ház! El kell, hogy térjek előttem szólott t. barátaim felfogásától és én a ministerelnök ur válaszát nem veszem tudomásul. Két fontos kérdést intéztem a ministerelnök úrhoz. Az egyikben azt kérdeztem, hogy előlegesen vagy utólagosan járult-e hozzá a Kálnoky külügyministcr által adott sajnálkozó nyilatkozathoz? A ministerelnök ur válasza meggyőzött, hogy utólagosan járult hozzá. Második kérdésem az volt, mondta-e vagy nem Kálnoky külügyminister azt, hogy egyedül ő van hivatva a monarchia külügyeit vezetni? E kérdésre nem kaptam választ, én pedig a semmivel kifizethető nem vagyok. (Derültség.) E kérdésre nem kerülő, nem kitérő, hanem egyenes választ kérek, mert csak ez az, a mi engemet megnyugtathatna és arra bírhatna, hogy a ministerelnök ur válaszát tudomásul vegyem. Sajátságos helyzet ez, t ház. Kálnoky előtt megjelenik a franczia követ és felvilágosítást kér. Erre a külügyminister kijelenti, hogy ő sajnálkozik az egész eset felett; a magyar ministerelnöknek erős oldala a beszéd és gyenge oldala az, ha mindenki beleszól; (Élénk derültség a szélső balfelől) ne mérlegelje tehát egész súlyával az általa mondottakat, hisz ugy sem illetékes ő ezekhez szólni, mert egyedül Kálnoky az, ki a monarchia külügyeit vezeti. S ebben a ministerelnök ur is megnyugvást talál. Nem is csodálkozom rajta, hiszen teljesen kölcsönösen szoktak eljárni, a ministerelnök nyilatkozik külügyekben Kálnoky megkérdezése nélkül és Kálnoky nyilatkozik a ministerelnök