Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

119. országos ülés junlns 15-én, pénteken. 1888. 3J7 megkérdezése nélkül. (Derültség a szélső baloldalon.) De tekintsük a kérdést magát. Politikailag nem fontos külügyi kérdésekben, a melyekben olyan dolgok nincsenek, a melyek természetüknél és elfogadott intézkedéseknél s szem előtt tartott czélzatoknál fogva a külügyi politikát irányozzák, megtörténhetik, hogy a ministerelnök nem kérdezi meg a külügyministert; bár törvényeink a megegyezést és hozzájárulást jelölik ki, tehát az 1867: XII. törvényczikk 8. §-a az előleges hozzájárulást, nem pedig az utólagos hozzájárulást köti ki. De midőn a ministerelnök coneret tényéről van szó, hogy akkor a ministerelnököt meg ne kérdezzék, csak azért, mert szóbelileg történt a felvilágosítás kérése, az megfoghatatlan; nem lehetett volna-e azzal 24 órát várni és akkor nyilatkoznia a ministerelnöknek, mert az ilyen magyarázat kávéházi párbaj-hősök közt szokott történni, hogy nem akartam sérteni, eszem ágában sem volt, sem nem gondoltam, sem nem mondottam olyat, a mi sértés lett volna. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Én megvallom őszintén, mint első felszólalásomban is kijelentettem, hogy ha csupán a személyre vonatkoznék a kicsinylés, nincs hozzászólásom, de ha a méltóságra vonatkozó a kicsinylés, akkor ahhoz hozzászólásom van. Mert bármennyire tessék is a ministerelnök urnak az az eljárás vagy gyakorlat, amelynek akpján Kálnoky vette magának azt a bátorságot, hogy előzetesen nyilatkozott, melyben a rosszalás is implicite bele van foglalva, (ügy van! a szélső baloldalon. Elénk ellentmondások jóbbfélHl) az érdekeinknek meg nem felelő, sőt ellenkezik az állás méltóságával. Hiába veri a mellét a ministerelnök, (Felkiáltások jóbbfelől: Nem veri!) hogy a méltóság, a tekintély fentartásával ő van megbízva, mert az csak ideiglenesen van rábízva, nem fogja azt örökké használni ; de azt fentartani mindnyájunk kötelessége. (Helyeslés a szélső baloldalon. Félkiáltások jobbfelől : Fenn is tartjuk!) Azért, hogy kitér a ministerelnök a kérdés lényege elől, nem elégíti ki a közönséget a furfang, higyje meg a t. ház, hogy a furfang nem elég, ahhoz erőt is kell mutatni. A ministerelnöki állás olyan, mint az Ulysses íjjá, teher annak, a ki nem birja felhúzni, de a ki felhúzza, annak fegyver. A ministerelnök kezében fölfelé ugy látszik nem egyéb, mint játékszer és czifraság. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A melyik ministerelnök elveszti a külföld és az ország előtt a tekintélyét, az nem maradhat a helyén. A mit előbb elmondottam, az eléggé mutatja, hogy a ministerelnök ur nem elvesztette tekintélyét Magyarországon, hanem tekintélye lassan elkopik; már pedig ez sokkal veszélyesebb, mintha elvesztette volna, mert a mi elvész, azt meg lehet találni, de a mi elkopott, azt nem lehet visszaszerezni. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Nem tett a t. ministerelnök ur semmit. Hiszen az ő nyilatkozata, hogy is lett volna sértő! így szoktak eljárni bizonyosan az államférfiak. Ha igy szól valaki ebben az országban, az nem hallja az ország véleményét és nem hallja a külföldnek ítéletét. Szeretik mindenben Németországot nemcsak követni, de utánozni is. Hiszen már ugy kezdünk feltűnni a külügyi politika terén, mint a spanyol vígjátékokban szokott lenni, hogy van egy hős

( a ki az első szerepet játsza s azután ott van örökké háta mögött a szolgája, a Leporelló és a Sancho Panza, a ki urának minden mozdulatát, szavajárását utánozza, de minden grotesquül sül ki. Nézzük, miként jár el Bismarck, miként kiméli Oroszországnak és némely köröknek érzelmeit, nemcsak az udvariasság szabályait tartja meg, hanem tovább megy, oly mérsékletet tanúsít, mely egy államférfiuban bámulatra méltó. És mi nálunk ugy járnak el államférfiaink, hogy egy velünk békességben élő nemzetnek érzékenységét felkorbácsolják, szétszakítják azon baráti köteléket, a mely századok óta fűzte össze a két nemzetet. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Ha valaki két szemüveget is tesz fel, mint fontosabb kérdéseknél a ministerelnök ur szokott tenni, akkor igazán ugy jár, mint az a tudós, a ki a vizet górcsővel vizsgálta s annyi mozgó rém alakot látott a vizben, hogy nem mert többé vizet inni. Ép ugy van a franczia kiállítással a t. ministerelnök ur. Annyi rém alakot lát, látja a kiállítási tárgyaknak megrongálását, a nemzeti lobogó meggyalázása! pedig mindezt csak óriási szemüvegen át lehetett látni. Sokkal helyesebben tenne a t. ministerelnök ur, ha ide bent terjesztené ki figyelmét arra, hogy a nemzeti lobogó meg ne sértessék. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen már ugy is mindenütt háttérbe szorítanak bennünket Midőn a külügyministeri és követségi palotákon a kétfejű sas, az osztrák birodalmi czímer díszeleg, a melynek közepén a kétfejű sass annak gyomrában van csak a magyar czímer, midőn a birodalom fogalma alá kezdik rejtegetni Magyarország államiságát: akkor nekünk kétszeresen óvatosaknak kell lennünk és épen azért, mert a ministerelnök ur semmi választ nem adott s mert, mint Kálnoky mondta, csak a külügyminister egyedül van hivatva politicát csinálni, nem vehetem tudomásul a ministerelnök ur válaszát. Azt kell, hogy higyje az ember, hogy a német szövetség kedveért kell ennek igy történnie. Engedelmet kérek, ez el nem hihető. Nagyon rossz politika a kormánytól, hogy hetek óta folyton-folyvást nem hallani egyebet