Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-119
119. országos ülés jnnius 15-én, pénteken. 1888. 3^5 Ha jól emlékszem, Ugron Gábor t. képviselő tir beszédében felszólított arra, apellálva hazafiságomra, hogy inkább desavouáljam magam magamat, hasonuljak meg a magam mondásával a haza érdekében. Hát, t. ház, nekem ezekről a dolgokról más felfogásom van. (Halljuk!) Megtörténhetik valamely ministerelnökön — én rajtam még eddig ez nem történt meg, de emberi dolog lévén, megtörténhetik valamikor rajtam is — hogy különösen a külügyi helyzettel is kapcsolatba hozható kérdésekben oly nyilatkozatot teszen, mely az ő meggyőződése szerint nem, de a döntő factorok meggyőződése szerint, azaz a törvényhozás többségének vagy a koronának meggyőződése szerint káros a monarchiára, az államra nézve. De ha már ez az eset bekövetkezik és ha az illető ministerelnök nem osztja a döntő körök ezen meggyőződését, nem az a helyes, hogy simuljon azon meggyőződéshez és helyén megmaradjon, hanem hogy adjon helyet azoknak, a kik ellenkező meggyőződésben vannak. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És ezt annyival inkább, mert arról megvagyok győződve, hogy ministerelnök, kit sokan nem szeretnek, tehet a hazának és a koronának hasznos szolgálatot; de ministerelnök, a ki önmaga és a világ előtt elvesztette tekintélyét, az hasznos szolgálatot nem tehet. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés jobbfelől.) T. ház! Meglehet, hogy ugy, mint máskor, ezen nyilatkozatom folytán is megtámadásoknak leszek kitéve: de azt merem állítani, hogy valamint a megtámadások a múltban, bárhonnan jöttek azok, nem voltak rám azon hatással, hogy eltérítsenek arról az útról, melyet meggyőződésem szerint jónak tartok: ugy semmi bárhonnan jövő megtámadás ezen alkalomból is ezen hatással rám nem lesz. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Pázmándy Dénes: T. ház! Mielőtt jogommal élve a t. ministerelnök ur válaszára megjegyzéseimet megtenném, fel kell hoznom a mi házszabályaink gyengeségét, a mi az interpellatiókat és a ministereknek válaszolását illeti. Semmiféle házrendben Európában és az Egyesült-Államokban nincs az a nagy szabadság adva, a mi a válasz időpontját illeti, mint Magyarországon. Itt a ministerek önkényt választják meg az időt a válaszolásra és akkor adják meg a választ, mikor nekik tetszik, máshol a ház határozza meg ezt. De ha csupán csak ez a baj volna nálunk, ugy még ennek lenne Magyarországon hasonló kérdéseknél a mi localis viszonyainknál fogva értelme, mert ilyen külügyeket érintő interpellatióra nézve tudom, hogy nem Budapesten döntenek, hanem az ország határán kivül. Hanem, t. ház, hogy a ministerek a válaszokat nem a ház előtt teszik meg közvetlen s először, hanem a szabadelvű pártclubban, (Igaz! Ugy van! Derültség a szélső baloldalon) hogy ott, hogy ugy mondjam, előbb olvasó rendelkezési és főpróba tartatik. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon. Élénk ellentmondások jobbfelől. Hosszantartó nagy zaj.) Hogy az apró intézkedések a sikerre nézve megtétetnek, még a helyeslő morajok is meghatároztatnak, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon. Elénk ellentmondás a jobboldalon) előre ki van mondva, hogy mikor kell helyeslőleg éljenezni; akkor pedig, a midőn valaki a pártclubban nem helyeslő szavát hallatja, az elnéinittatik, ez, t. ház, a parlamenti méltóság ellen van és a constitutionalismus iránti tiszteletet mélyen sérti. (Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) A mi magát az igen t, ministerelnök ur válaszát illeti, az bizonyos, hogy nagyon sovány s engem teljesen ki nem elégített, mindazonáltal a helyzetet felismerve, tudva azon nehézségeket, melyek ezen kérdés körül csoportosulnak, az igen t. ministerelnök ur válaszát elfogadom. Elfogadom pedig, mert óhajtom és lelkem mélyéből kívánom, hogy ezen sajnálatos incidens, bárki okozta is azt, végkép elenyészszék, eltemettessék, hogy annak minden keserű utóize a két nemzetnél megszűnjék. Ehhez mindnyájunknak hozzá kell járulni és t. ház, én különösen kötelességemnek tartom, a mennyire tőlem csak telik, nem szándékosan félrevezetni a franczia közvéleményt, mint azt egyes bérencz-tollak ide megírják és innen külföldre kitáviratozzák, hanem ellenkezőleg azon csekély hitelemet, melylyel Francziaországban birok, arra használni fel, hogy ezen ügynek egyáltalában semmi rossz következménye nemzetünkre fenn ne maradjon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különösen szerettem volna ugyan, t. ház, ha a ministerelnök ur a franczia külügyminister urnak irántunk igen rokonszenves szavait itt a mi parlamentünkben szintén sympatkieus nyilatkozattal viszonozta volna ; de ismerem azon kényes helyzetet, a melyben más államokkal állunk s bár nem is helyeslem a túlságos félelmet, mindazonáltal nem tartom ezen részét a kérdésnek olyan fontosnak, hogy abból internationalis conflictus állhasson elő. Interpellatiómkor, t. ház, nem hoztam fel külügyi dolgokat, ma is csak ugy mellékesen vagyok bátor felhozni, hogy igen téves a feltevés itt nálunk, illetőleg a közös külügyminister ur részéről is, melynek tegnap szavakat adott, hogy tudniillik Austria-Magyarországot bármilyen veszély fenyegethetné Francziaország részéről. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondta! Pázmándy Dénes: Tegnap mondott ilyesmit a külügyminister ur a delegatio albizottságában ! Francziaországban nincs beszámítható puli40*
