Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

314 119. országos ftlés junins 15-én, pénteken. 1888. tani; a kormány sem mulasztandja el a részvétel mérvéhez képest a kiállítást lehető gyámolításban részesíteni". Itt tehát egy szó sincs arról, hogy „az állam anyagi terheltetése nélkül", de szó van arról, a mi az én válaszomban nem volt, hogy „a jelentkezés mérvéhez képest fogja támogatásban részesíteni". No már azt gondolom, akkor csakugyan nem mondhatja senki, hogy ezen körrendelet nem adhatott és nem adott okot arra, hogy iparosaink a kormány intentiója és Ígéretei iránt félrevezettessenek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ily viszonyok közt a koraiánynak kötelessége volt saját elfoglalt álláspontját praecisirozni és senkit annak, hogy félreértésből vagy félrevezettetésből olyan valamibe menjen bele, a miben azután magára marad, kitennie nem volt szabad. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Itt csak mellesleg jegyzem most meg, hogy a képviselő urak a személyes szabadság megsértését is emlegették. Hát én azt gondolom, hogy lehetne olyan eset — talán a képviselő urak is belátják — midőn a nélkül, hogy a személyes szabadságot sértené, a kormánynak még rendelkeznie és tiltania is lehet. Ez az eset nem forog fenn, de nem is tiltott semmit a kormány, mert megtámadott válaszomban ép ugy, mint azelőtt, mindenkinek szabadságát, hogy tetszése szerint járjon el, meghagytam. (Ugy van! jobbfelől.) Mi volt tehát az, a mi bűnül rovatik fel nekem? Az, hogy azt mondtam: Ha valaki tőlem tanácsot kér, ezt fogom tanácsolni. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon,) T. képviselőház! Ha mindenkinek joga van, képviselőnek és nem képviselőnek joga van tanácsot adni, hát a kormánynak ne legyen szabad ? (Élénk tetszés jobbfelől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A kormány azért, hogy ne vádoltassék alkotmánysértéssel, kénytelen legyen azt tanácsolni, a mit a t. képviselő urak akarnak? (Elénk helyeslés jobbfelől.) És most, t. ház, főleg gróf Apponyi Albert t. képviselő ur interpellatiója folytán áttérek arra, a mi gróf Kálnoky és köztem, egyáltalában a mi megtámadott válaszom után történt. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem, hogy itt is szorítkozom tisztán azokra, a mik az én hivatalos ténykedésemre vonatkoznak, hogy a felett a t. ház és az ország ítélhessen. Miután megkezdve már itt e házban s folytatva bel- és külföldi hírlapokban, nyilatkozatom, — egész terjedelmében sok helyen nem is közöltetve — oly félreértésekre, hogy ne mondjam félramagyarázásokra szolgált: a franczia köztársaság nagy követe elment gróf Kálnokyhoz kérdezni, hogy mi ok vezethetett arra, hogy beszédet tartsak, mely által a franczia kormány és nemzet megsértve kell, hogy érezze magát és hogy a külügyi hivatal nézete szerint megfelel-e ez az AustriaMagyarország és Francziaország közötti jó viszonyoknak ? Gróf Kálnoky az igazságnak helyesen megfelelőleg hivatkozott arra, hogy mindenki tudja, hogy a monarchia külügyi vezetése mindig azon volt, hogy a jó viszonyt Francziaországgal fentartsa és miután ismerte nézetemet, ismét az igazságnak megfelelőleg mondta, hogy bizonynyal én is semmi olyat sem nem akartam, sem mondtam, mi Francziaországra nézve sértő lehetne, (Helyeslés jobbfelől) de egyúttal megígérte, hogy velem érintkezni fog. Midőn erről általa értesíttettem, nem késtem táviratilag kifejezni csodálkozásomat a felett, hogy beszédem igy félreértetett, midőn abban ismételten hangsúlyoztam, hogy a franczia köztársasággal barátságos viszonyban vagyunk és óhajtunk maradni : midőn a bekövetkezhető kellemetlenségekről szólva, illustratióul más államban történt esetre hivatkoztam; midőn hangsúlyoztam, hogy ezek oly dolgok, melyek meg nem történhetését egy nemzet sem és egy kormány sem biztosíthatja s Helffy képviselő ur viszont válasza után azon állítását, mintha én egy Francziaországgal vívandó háborút jeleztem volna, azonnal visszautasítottam és csak csodálkozásomat fejezhettem ki a felett, hogy beszédem félreértése folytán olyan tétetik fel rólam, mi "eszembe sem jutott és sajnálatomat a felett, hogy ezen félreértés Francziaországban izgalomra vezetett. (Helyeslés jobbfelől.) Ezen nyilatkozatom után gróf Kálnoky csakugyan az én hozzájárulásom folytán is ismételhette sajnálkozását az ezen félreértés miatt felmerült izgatottság felett. (Helyeslés jobbfelől) Ez az, t. ház, sem több, sem kevesebb, a mi történt. És én azt gondolom, hogy abból nem lehet kimagyarázni sem meghasonlást a külügyi hivatal és köztem, sem valami oly ténykedést, vagy meghunyászkodást, mely szerintem is egyetlen ministerhez sem lett volna illő. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Megjegyzem még — mert ez is szóba hozatott az interpellatiók alkalmával — hogy azt gondolom, nem tagadhatja senki, hogy az 1867-iki törvény alapján a magyar osztrák monarchia külügyeit a közös külügyminister vezeti, csakhogy kell, hogy vezesse — és meg is mondtam, hogy gróf Kálnoky közös külügyminister ugy is vezeti — egyetértőleg a külügyi politika irányára nézve egyetértésben a monarchia két államának kormányával. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy ez a törvényes és alkotmányos felfogás és ismétlem, ennek a külügyi vezetés által mindig elég is tétetett, ugy most, mint ezelőtt. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.)