Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

119. országos ülés június 15-én, pénteken. 1888. 303 pagne van átlagul felvéve s ez utóbbiaknál négy j évi különösen azért, hogy az 1884-iki törvényt i megelőző év is tekintetbe vétessék, minthogy némelyekre nézve ezen törvény hatása igen hátrányos volt, tehát nemcsak ezekre a működő gyárakra és ezek számára ily módon kiszámított átlagokra kellett tekintettel lenni, hanem arra is, hogy vannak részben régi gyárak, melyek nem működtek, vagy csakis bizonyos eampagne-ban, bizonyos' rövid ideig, az átlag kiszámításánál rövidebb ideig, részben pedig vannak gyárak, melyek időközben keletkeztek, sőt az sincs kizárva, hogy időközben még ujak keletkezhetnek. A törvényjavaslat ezekre vonatkozólag is is állapít meg intézkedéseket, melyek szerint becslés alapján termelési képességük szerint arányosítva, ezen termelési képesség utján azon átlagok, melyek kikerültek a működésben levő gyárakra nézve, szintén tekintetbe vétethessenek. Természetes dolog,hogy bizonyos tekintetben hátrányosabb arányban, mint a folyton működő gyárak, mert csakugyan ezeknek sem életképessége, sem pedig igénye nem lehet akkora, mint azon gyáraké, melyek — mezőgazdasági és ipari gyárak egyaránt — az utóbbi években nehéz küzdelmet állottak ki és nehéz viszonyok közt folytatták működésüket. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen fentebbi intézkedésekkel, melyek a törvényjavaslatban foglalvák, mint méltóztatnak látni, lehető óvatossággal minden érdeknek tekintetbe vételével oldatik meg ezen mindenesetre legnehezebb kérdés. Azért legnehezebb kérdés, mert itt tulajdonképen már nz „enyém" és „tied"ről van szó; oly kedvezményekről, melyek minden egyes számára, bizonyos előnyöket biztosítanak, még pedig pénzben kiszámítható és igy határozottan megmérhető, megfogható előnyöket. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy e tekintetben a lehető compromissum és igazságos középút el van találva a törvényjavaslatban, ennek legfényesebb bizonyítéka.hogy: azon szaktanácskozmány, mely az érdekeltekből összeállítva, a pénzügyi ministeriumban ezzel a kérdéssel foglalkozott, igen csekély eltéréssel, csaknem egészen azon intézkedésekben állapodott meg, melyeket ezen törvényjavaslat tartalmaz. Azt hiszem tehát, hogyha sem az érdeklettek részéről legalább nagyobb fontossággal biró kifogás a törvényjavaslat ellen nem tétetett, a mely pedig az ő érdekeiket oly közelről érdekli s ha nemzetgazdasági szempontból nemcsak a jelenre, de a jövőre való tekintetből is annyi el van érve, hogy a fejlődés és állandóság lehetőleg biztosítva van az ipar számára, a törvényhozásnak sem lehet kifogása ezen rendszabályok ellen és ebből a szempontból a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jdbbfelől.) Madarász József jegyző: Liptay Károly! Liptay Károly: T. ház! A tapasztalásból merített azon tudatban, hogy szerény felszólalásomnak alig lesz sikere arra nézve, hogy a törvényjavaslat lényeges intézkedései legkevésbé is megváltoztassanak, nem maradna egyéb feladatom, mint a t. ház becses türelme iránti discretionalis kötelességemnek hódolva, hallgatni és ezen törvényjavaslat tárgyalását fölszólalásom által — habár rövid ideig is — fel nem tartóztatni. De mert azon remény, a mely a jobban informálandó kormány és parlamenthez menesztett apellátában a helyzet javítására vonatkozólag kecsegtet, kényszerít engem arra, hogy kérjem a t. házat, méltóztassék rövid türelemmel megajándékozni és engedélyt adni, hogy a tárgyhoz hozzászólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Különösen a mezőgazdasági szeszgyárak érdekében kívánok szólni és ezek megóvása tekintetéből fősúlyt fektetek arra, hogy a különféle adózási módozatok helyes arányban legyenek megállapítva. Az adótételek módozatainak megállapításán túl vagyunk, hanem igyekeznünk kellene szerény felfogásom szerint a contingentálás által odahatni, hogy ezen különbözet, ezen spácium, mely a kisebb és nagyobb adótétel között létezik, lehetőleg feltartóztassék és az egymáshoz való közeledés, nehogy az egymáshoz való nagyon közel jutás a közbe eső mezőgazdasági szeszipart agyonzúzza. Ez a czélom a contingentálásra vonatkozó észrevételeim megtételénél. Ezen törvényjavaslat lényegére, mely a contingentált szeszmennyiségnek felosztását tárgyazza, két észrevételem van. Először az, hogy a felosztás alapjául a mai tényleges viszonyok vétettek, pedig az már elvitázhatatlan tény, hogy a mai tényleges viszonyok nem egészséges viszonyoknak folyamanyai, hanem beteg és nem szerencsésen alkalmazott szeszadóztatási módozatoknak beteg következményei. Mert ha végig nézünk a statisticai adatokon, látjuk, hogy 1038 szeszgyár működött Magyarországon és 899 működött kizárólag a közgazdaság érdekében. Ezeknek fentartására kellene nekünk irányítani figyelmünket, nem pedig a mai tényleges viszonyokra. Elismerem, t. ház, hogy úgy az enquéteben, mint a pénzügyi bizottságban rósztvett meghívottak, valamint a kormányférfiak is teljes buzgósággal törekedtek azon, hogy a tényleges viszonyok alapján a mezőgazdasági termelés érdekét fentartsák, hanem megfeledkeztek azokról a szeszgyárakról, melyek manapság szünetelőben vannak, vagy legalább igen kicsi részben méltóztattak azoknak módot és alkalmat nyújtani, hogy a jövőre fejlődhessenek. Igaz, hogy a mezőgazdasági gyárak részére contingentált, vagyis felhagyott 300,000 heetoliter nagyon megközelíti a manapság tényleg működésben lévő gazdasági gyárak termelési arányát,